Villámháború

Amilyen gyorsan kezdődött, olyan sebességgel ért véget a két balkáni szomszéd, Macedónia és Koszovó kereskedelmi háborúja. Az első lövést Szkopje adta le, amely a hazai mezőgazdasági termelők védelmére hivatkozva korlátozta a szomszédos országokból a gabona importját. A barátságtalan lépésre a legkevésbé érintett Koszovó reagált a leghevesebben: bár a kétmillió lakosú egykori szerbiai tartomány csupán két százalékkal részesül a macedón gabonaimportból, Pristina azonnal teljes tilalmat rendelt el a macedón élelmiszerek behozatalára. Szkopje erre a határátlépési díj bevezetésével válaszolt, a koszovói magánszemélyeknek két eurót, a tehergépkocsiknak és buszoknak húsz eurót kellett fizetniük. Végül Koszovó valamennyi macedón áru bevitelét megtiltotta.

A kakaskodást durva hangvételű kölcsönös vádaskodás kísérte, ám a határ két oldalán munka nélkül maradt fuvarozók hamar egymásra találtak. A macedón kamionosok meg is szállták az egyik határállomást, hogy a teljes blokáddal gyors megegyezésre kényszerítsék a politikusokat. A nyomásgyakorlás sikeres volt, a hét végén egyezség született valamennyi korlátozás és tilalom azonnali feloldásáról.

Az értelmetlen kereskedelmi háború gyorsan véget ért, de a kétoldalú viszonyt évek óta mérgező ellentétek nem szűntek meg. Sőt ahogy romlik a gazdasági helyzet a térségben, úgy nő a nacionalizmuskártya újbóli kijátszásának veszélye. Macedónia lakosságának több mint a negyede albán, és 2001-ben a kisebbség radikális szervezetei fegyveres felkelést robbantottak ki, hogy az általuk lakott területeket Koszovóhoz csatolják, de legalábbis Szkopje jelentősen növelje meg a nemzeti csoport autonómiajogait. Az utóbbi tíz évben nem tört ugyan ki újabb komoly lázadás, ám az albán népesség gyors növekedése miatt egyre fogyó többségben lévő macedónok jó része bizalmatlanul tekint más nemzetiségű honfitársaira. Emiatt tavaly hónapokig tartó etnikai erőszaksorozat kezdődött, amiben többen meghaltak, illetve megsebesültek. A válság legsúlyosabb napjaiban albán fegyveresek Szkopje közelében hidegvérrel lelőttek öt macedónt.

A torzsalkodás hátterében elemzők szerint részben az áll, hogy Macedóniában jövő tavasszal államfőválasztást tartanak, s nem kizárt, hogy a kormányzó nacionalista koalíció egy évvel előre kívánja hozni a 2015-ben esedékes parlamenti választást is. A gazdasági sikerek híján pedig a politikai támogatottságot legjobban az egyébként sem népszerű kisebbségek elleni bizalmatlanság erősítésével lehet szavatolni, különösen akkor, ha lassan a fővárosban is többségbe kerülnek az albánok. Egyelőre csak átmenetileg, és nem a macedón állampolgársággal rendelkezők, hanem azok a koszovóiak, akik a közeli Szkopjéba járnak át bevásárolni, rokonokat látogatni.

A macedónok félelmeit növelheti, hogy Albániában és Koszovóban változatlanul magas az arányuk azoknak, akik hosszabb távon szorgalmazzák, hogy békés eszközökkel közös államban egyesítsék a Balkánon élő albánokat. A kérdést legutóbb Koco Donaj albán politikus vetette fel, aki mint a Lista a Természetes Albániáért nevű mozgalom vezetője igyekszik Tiranában is napirendre tűzni ezt a kérdést. Egyelőre nem sok eséllyel, hiszen a NATO-ba 2009-ben bevett balkáni ország kötelezettséget vállalt, hogy nem bolygatja a nemzetközi határokat.

A NATO-tól egyelőre távol álló Koszovóban – ahol november közepén rendezik a szerb–albán viszony szempontjából is fontos helyhatósági választást – viszont többen is nyíltan beszélnek az Albánia és Koszovó mellett Dél-Szerbiát és Nyugat-Macedóniát is magába foglaló Nagy-Albánia megteremtéséről. A Gallup közvélemény-kutató intézet idei felmérése szerint Koszovóban a megkérdezettek négyötöde, Albániában valamivel kevesebb mint a kétharmada támogatná az albán lakosú térségek egyesítését.

A komoly előzmények nélküli, s a résztvevők rugalmatlanságáról tanúskodó gazdasági villámháború újabb muníciót ad azoknak az európai politikusoknak, akik szerint hiba lenne bevenni az EU-ba az egymással állandó vitában lévő balkáni államokat. Legutóbb július végén az EU soros elnöki tisztét átvevő Litvánia közölte Koszovóval, hogy a 2008-ban függetlenné vált országnak csak akkor van esélye a tagságra, ha a politikai intézményrendszer átalakítása mellett tiszteletben tartja a kisebbségi jogokat, és építő párbeszédet folytat a szomszédaival.

NÉMETH ANDRÁS