Rubellel is lehet már fizetni a finn Stockmann áruházlánc Helsinkiben lévő üzleteiben, amire legutóbb 1917 előtt volt példa, amikor Finnország nagyhercegségi rangban még Oroszország része volt. Az orosz fizetőeszköz elfogadása csak az egyik jele annak, hogy Moszkva sikerrel próbálja betölteni azt az űrt, amelyet a telefongyártó Nokia leépülése és a finn ipar hagyományos termékei iránti nemzetközi kereslet visszaesése okozott. Miközben milliószámra érkeznek a sokat költő orosz turisták – nekik szól a rubel elfogadása –, az idén eddig négy százalékkal nőtt az orosz–finn árucsere értéke, s ugyanilyen arányban esett az EU-ba irányuló finn export. Emelkedik a Finnországban letelepedő oroszok száma is, becslések szerint egy-két évtized múlva már több orosz ajkú polgára lesz az országnak, mint svéd, pedig jelenleg az utóbbi a legnagyobb finnországi kisebbség. A finnek mindenesetre Oroszország középső részén és Szibériában sorra nyitják a vízumközpontokat, ahol a helyiek könnyedén megkaphatják a beutazási engedélyt a szomszédos országba.
Az orosz üzletemberek is egyre nagyobb szerephez jutnak, tavaly közel egymilliárd euró értékű közvetlen orosz befektetés – kétszer annyi, mint néhány évvel korábban – jutott Finnországra, s ennek a többszörösére tehető a különféle nemzetközi vállalatok révén megvalósított orosz beruházás. Az idén is folytatódott a bevásárlás. Az állami tulajdonban lévő orosz Egyesült Hajógyártó Vállalat megvette az Arctech nevű hajóépítő céget. Az ugyancsak állami Roszatom a finn Fennovoima atomenergetikai csoportba akar beszállni, és el szeretné nyerni a legújabb finnországi atomerőmű építésére szóló megbízást. A Vlagyimir Putyin orosz államfőhöz közeli Gennagyij Timcsenko egy Helsinkiben lévő koncert- és sportpalotát vett meg, s beszállt az egyik legnépszerűbb helyi jégkorongklubba, a Jokeritbe is. A váltás eredményeként a többszörös bajnok Jokerit csatlakozik az orosz kezdeményezésre létrejött Kontinentális Jégkorongligához (KHL), ahol az oroszokon kívül még cseh, szlovák, horvát, belorusz, lett, kazah és ukrán csapat is játszik.
Moszkva katonai együttműködést is javasolt szomszédjának. A nyáron Helsinkiben Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt kezdeményezte, hogy Helsinki térjen vissza a Szovjetunió 1991-es szétesését megelőző korszakot jellemző hagyományokhoz, azaz vásároljon orosz fegyvereket. A finn hadsereg – amely a második világháború idején súlyos harcokat vívott a szovjetekkel – a hidegháború éveiben MiG–21-es vadászgépeket és Mi–8-as helikoptereket használt, s a légvédelmi rakétákat is Moszkva szállította. Carl Haglund finn védelmi miniszter nem zárkózott el az együttműködéstől – hangsúlyozta, hogy már amúgy is le kell cserélni az USA-tól vett F–18-as harci gépeket –, és reményét fejezte ki, hogy a finn vállalatok részt vehetnek majd az orosz haderő fejlesztésében is.
A leginkább gazdasági megfontolásokból beindult közeledés megosztja a finn társadalmat és a jobbközép vezette kormánykoalíciót. Míg Jyrki Katainen miniszterelnök szerint nem pontos az a kifejezés, hogy Oroszország fokozatosan befolyása alá vonná Finnországot, a kormányzásban részt vevő szociáldemokraták felül akarják vizsgálni a Roszatom térnyerését lehetővé tevő határozatokat. Más politikusok az oroszok ingatlanvásárlási kedvét tartják túlzásnak, és azt szorgalmazzák, hogy legalább azokat a vevőket ellenőrizzék, akik a katonai létesítmények közelében vásárolnak maguknak házakat. A Financial Times brit gazdasági napilapnak név nélkül nyilatkozó egyik finn üzletember is azt hangsúlyozta, megérti a finnek félelmeit, ám egyelőre nemigen tehetnek mást. „A Nokia, valamint a fa- és papíripar szenved, és ezért minden segítségre szükségünk van” – idézte a lap az üzletembert.
Nem csak politikai okokból járhat károkkal az egyoldalú függés Oroszországtól. A hidegháború idején is Moszkva volt Helsinki fő kereskedelmi partnere, és amikor összeomlott a szovjet birodalom, Finnország évekig tartó mély gazdasági válságba süllyedt. Akkor úgy sikerült kilábalni a krízisből, hogy a finn kormány jelentős mennyiségű pénzt pumpált a fejlett termékeket gyártó vállalatokba – egyebek mellett a Nokiába –, és néhány év alatt áthangolta az ország külkereskedelmi kapcsolatrendszerét.
A hetven évvel ezelőtti háború, és Karélia elvesztése miatt bizalmatlan finnek legfeljebb azzal vigasztalódhatnak, hogy a nagy szomszédból érkező üzletemberek nyomulása ellenére a finn tőke oroszországi jelenléte még mindig nagyobb, mint az oroszok finnországi befolyása. A finn vállalatok az utóbbi években 12 milliárd eurót vittek Oroszországba, s a leginkább Moszkvában, illetve Szentpéterváron nyitott üzletek nagyon népszerűek a helyi vásárlók körében. Az is javíthatja a finnek hangulatát, hogy míg korábban mindenki igyekezett elhárítani az orosz medve leginkább politikai indíttatású ölelését, most a térség városai, a svédországi Stockholm vagy az észt Tallinn is Helsinkivel versengenek, hogy elnyerjék a pénzes orosz befektetők és turisták kegyeit. A versenybe beszállt a finn fővárostól nyugatra fekvő Tampere is. „Már több orosz vállalattal is tárgyalunk. Bízunk abban, hogy ezek a cégek is – ahogy a nemzetközi vállalatok már megtették – felfedezik Tampere előnyeit, a kiváló ellátottságot és infrastruktúrát” – nyilatkozta a St. Petersburg Times című angol nyelvű szentpétervári napilapnak az egyik önkormányzati illetékes.
NÉMETH ANDRÁS
