Egyre kevésbé képes közös nevezőre jutni Ukrajna keleti és nyugati fele, s mind gyakrabban kerül szóba az állam kettészakadásának veszélye – tapasztalta helyszíni tudósítónk.
Nem volt hiány a szeretetnyilvánításból a múlt hét végén Kijevben, ahol a belvárosban egymástól száz méterre tüntettek az európai integráció hívei, illetve az Oroszország vezette posztszovjet vámunióhoz csatlakozás támogatói. „Szeretünk benneteket” – kiabálták át a széles rendőrkordon fölött a „nyugatosok” a Moszkvához húzóknak, miközben a másik oldalon a szónokok egy része azt hangsúlyozta, hogy az Európa-pártiak is rendes emberek, csak Brüsszel megtévesztette őket.
A kölcsönös gesztusok nem voltak őszinték, az ellenzéki tüntetők jó része – ahogy a korábbi napokban mikrofonhoz jutott szónokok többsége is – meg volt győződve arról, hogy a Viktor Janukovics államfőt támogató demonstrálók el akarják adni Ukrajnát Moszkvának, s azért érkeztek Kijevbe, mert kétszáz hrivnya (hatezer forint) napidíjat kaptak. Hasonló volt a másik oldalon a vélemény az EU-pártiakról, az egyik, Janukovicshoz húzó szónok közölte is: a három kígyó – Arszenyij Jacenjuk, Vitalij Klicsko és Oleh Tyahnyibok – vezette ellenzékiek a valóságban nem is ukránok, s Brüsszelnek akarják kiárusítani az országot. A HVG tudósítójának nyilatkozó Janukovics-párti tüntetők pedig vagy azt ismételgették, hogy a másik oldalon demonstrálók „fasiszták”, mert ledöntötték a kijevi Lenin-szobrot, vagy azt hajtogatták, hogy az ellenzék szégyellje magát, mert munka helyett tüntet és összeszemeteli a belvárost.
Az ország EU-párti nyugati és inkább Moszkva felé kacsintó keleti felének – ahol több mint nyolcmillió orosz nemzetiségű polgár is él – ellentéte nem új. Az első látványos törésvonal a 2004-es narancsos forradalom idején alakult ki, amikor a keleti országrész Janukovicsot, a nyugati Viktor Juscsenkót, a későbbi győztest támogatta. Azóta képtelenek kibékülni, s úgy tűnik, mindkét oldal inkább az árkok mélyítésében, mintsem a betemetésében érdekelt.
Nyugaton – ahol egyre erősebb a Szvoboda nevű nacionalista párt – a második világháborúban a szovjetek ellen harcolt nemzeti hadsereg vezetőit ünneplik hősként, keleten pedig ismét divat a szovjet múlt dicsőítése. A voksolásoknál is látványos a szakadék: nyugaton – leszámítva a részben magyarok lakta Kárpátalját – a nacionalista vonalat képviselő pártok tarolnak, míg keleten a Janukovics mögött álló Régiók Pártja, illetve a néhány városban erős kommunista párt.
A politikusi beszédekben egyre többször hangzik el, hogy mindenképpen el kell kerülni az ország szétesését, Kijevben viszont sokan azt mondják, az lenne a legjobb, ha valóban elszakadna egymástól az egészen eltérő történelmi hagyományú két országrész, s a keletit magukhoz vennék az oroszok. Valószínűleg még a szakadást szóban támogatók sem gondolják egyelőre komolyan, amit mondanak, hiszen Nyugat-Ukrajna jóval fejletlenebb gazdaságilag, mint az ipari és bányászati központnak számító keleti országrész. Az ottani vállalatok és befektetők nélkül a nyugati országrész aligha lenne életképes, még ha a pénzügyi és ipari központnak számító Kijev oda húzna is.
Ronthatja a túlélési esélyeket, hogy Ukrajna közel került a csődhöz. A tavalyi 0,2 százalékos GDP-növekedés után az idén újra recesszió várható, s jövőre sem jósolnak látványos fejlődést. Emellett dollármilliárdokkal tartozik Oroszországnak a gázszállításért – azért is fizetnie kell, mert megrendelte, de nem vette át az energiahordozó teljes mennyiségét –, s a következő 24 hónapban 17 milliárd dollárnyi államadósságot kell törlesztenie. A valutatartalék 15 milliárd dollárra – ötéves mélypontra – zuhant, és Szerhij Arbuzov miniszterelnök-helyettes szerint rövid távon tízmilliárd dolláros hitelre lenne szükség az államcsőd elkerüléséhez. Bár megkezdődött az ukrán ipar hatékonyságának növelése – részben ennek köszönhető, hogy csökken a gázfogyasztás –, elemzők szerint az iparvállalatoknál lévő termelőeszközök több mint háromnegyede ócskavas. A negyedik hete tartó, s kijevi vélemények szerint a jövő évre is áthúzódó tüntetések is csökkentik a GDP-t: a tiltakozók jó része nem jár be a munkahelyére, és sokba kerül a rendfenntartó erők folyamatos mozgatása, készenlétben tartása is.
Ukrajnának – függetlenül attól, hogy végül az EU vagy Oroszország mellett dönt – néhány éven belül végre kell hajtania azokat a fájdalmas reformokat, amelyeket az utóbbi évek kormányai elmulasztottak bevezetni, mert joggal tartottak attól, hogy a lakossági gázár emelése vagy a veszteséges gyárak bezárása okozta elégedetlenség miatt elveszítik a következő választásokat. Amennyiben az átalakítás nem történik meg, még kevesebb esély marad arra, hogy akár egy tartósan prosperáló Ukrajnában is megbékéljen végre a két országrész.
NÉMETH ANDRÁS / KIJEV
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
