Régi árnyak

Sorsdöntő szakaszhatárhoz közeledik Oroszország: elfogynak az extenzív gazdaságfejlesztési lehetőségek, az ország azonban egyelőre képtelen átállni a tartós növekedést szavatoló, technológiai előrelépésre alapozott pályára. A Világbank szerint miközben az orosz ipar a kapacitása határán mozog, folyamatosan romlik az exportszerkezet, benne a 2000-es 60 százalékról kétharmadra emelkedett az ásványkincsek aránya. Borúsak a költségvetési kilátások is. 2007-ben még akkor is többlettel zárt a büdzsé, amikor az olaj hordónként 37 dollárba került, ma viszont már csak 100 dolláros árszint fölött mondható el ugyanez.

A 140 millió lakosú állam helyzetét jól jellemzik a Moszkva közelében lévő Szkolkovóban zajló események. Az orosz Szilícium-völgyként beharangozott városban öt évvel ezelőtt hoztak létre tudományos fejlesztési központot, ám a Dmitrij Medvegyev akkori államfő, jelenlegi miniszterelnök kedvencének számító tervvel kapcsolatban inkább sikkasztásokról és letartóztatásokról, mintsem jelentős fejlesztésekről érkeznek hírek. A befektetett pénzek nagyságrendje sem kecsegtet sok jóval. Míg a kaliforniai Szilícium-völgyben évente több tízmilliárd dollárnyi kockázati tőke keres gazdát, a közelmúltban nagy sikerként számoltak be arról, hogy Szkolkovóban a tavalyinál 300 százalékkal többet, 43 millió dollárt fektettek be helyi startup cégekbe.

A szkolkovói és a hozzá hasonló merész tervek a korrupció és a bürokrácia hálójába gabalyodva halnak el. Bár a törvényi háttér fejlődik, és papíron könnyebb cégeket létrehozni, mint néhány évvel ezelőtt – Oroszország nagyot lépve előre a 92. helyet foglalja el a befektetésekre ajánlott országok világbanki listáján –, az engedélyeket kiadó állami alkalmazottak minden szinten leveszik a maguk sápját. Év végi értékelő beszédében az 1999 utolsó napja óta államfőként vagy miniszterelnökként folyamatosan hatalomban lévő Putyin ki is tért a csinovnyikokra, és sokadszor megismételte: a korrupt hivatalnokok mindent elszabotálnak, vagy megpróbálják csupán részlegesen elvégezni a rájuk bízott feladatokat. Az államfő nem csak a korrupció elleni harcban mutathat fel a reméltnél kevesebb eredményt, azt is elismerte, hogy még az állami vagy az államhoz közel álló cégek esetében sem sikerült elérni, hogy hazavigyék a vállalkozásokat – és ezzel az adókat – a kedvezményeket nyújtó offshore-paradicsomokból.

Közben tavaly is folytatódott a tőke külföldre menekítése: 2013 első kilenc hónapjában 50 milliárd dollárnyi vagyont vittek ki az orosz állampolgárok. A gazdaság lelassult – 2013-ra 1,2 százalékos növekedést becsültek, 2014-ben további fékezés várható –, a bizonytalanság miatt az orosz beruházók 43 százaléka tavaly a 2012-es szinten tartotta befektetéseit, a harmaduk pedig kevesebb pénzt tett a gazdaságba, mint egy évvel korábban. A bel- és külföldi beruházásokat ideig-óráig talán pótló magas gáz- és olajbevételek sem maradnak meg örökké.

Az oroszországi lelőhelyek fokozatos kimerülése, illetve az afrikai mezőkről származó szénhidrogének és az amerikai palagáz piacra kerülése által okozott árcsökkenés együttesen Moszkva jövedelmének drasztikus zsugorodását okozhatja. Az amerikai NBER kutatóintézet tanulmánya szerint ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg, akkor az orosz bevételek már 2014-ben csökkenni kezdenek – 5700 milliárd rubelről (1 rubel = 7 forint) 4900 milliárdra –, majd az évszázad derekára gyakorlatilag összeomlanak. A legvalószínűbb szcenárió évtizedekig tartó stagnálással, majd 2060 körül várható krachhal számol, míg a legderűlátóbb jóslat szerint némi növekedés után 2080-ban jön el a látványos zuhanás.

Közben – a népesség fogyása, illetve elöregedése miatt – csökkennek az adóbevételek, viszont nőnek a költségvetési kiadások. A NBER úgy számolta, hogy a hosszú távú költségvetési egyensúly fenntartásához az adókból befolyó összeget már most 37 százalékkal kellene emelni, vagy a kiadásokból 27 százalékot lefaragni. Az utóbbit valószínűleg nem fogja végrehajtani Putyin, s nem csak azért, mert Moszkva most még az államadósság két és félszeresének megfelelő 500 milliárd dolláros valutatartalékon ül. Inkább azért nem, mert az akár hosszú ideig is eltartó stagnálás időszakában is fenn kell tartani a szociális békét. A Kreml már most is inkább a béremelésre költ, mint a beruházásokra, utasította a helyi hatóságokat, hogy a befektetési alapok megcsapolásával fedezzék a 2014-re ígért fizetésnövelést.

A mostanában újra használt zasztojjal, a stagnálás rokon értelmű kifejezésével – a magyar pangás szó orosz megfelelőjével – Leonyid Brezsnyev kommunista pártfőtitkár országlásának utolsó éveit jellemezték, s az akkori folyamatok végül a Szovjetunió 1991-es szétesésébe torkollottak. Az 1980-as évek elején – csakúgy, mint az 1998-as orosz pénzügyi összeomlás idején – a gazdasági válság egyik fő oka az volt, hogy meredeken csökkent a szénhidrogének ára, így Moszkva elvesztette bevételeinek jelentős részét.

Ha az olajár ismét lejtőre kerülne, az az orosz belpolitikai ellentétek újbóli fellángolását hozná magával, s még inkább kiéleződnének az ellentétek az észak-kaukázusi térségben. Például Csecsenföldön, ahol az 1990-es, majd a 2000-es évek két háborúja után csak úgy sikerült pacifikálni a nem orosz többségű lakosságot, hogy Moszkva bőven ellátja pénzzel a Kremlhez hűségesküvel kötött helyi elitet. Ha viszont elapadnak a pénzcsapok, a most szövetséges csecsen vezetés – az egykori lázadóvezér, Ahmad Kadirov fiával, Ramzan Kadirov elnökkel az élen – felmondhatja az alkut.

NÉMETH ANDRÁS