Ideges kapkodás jellemzi Viktor Janukovics ukrán államfőt: a jelek szerint a politikus, aki a tíz évvel ezelőtti narancsos forradalom után egyszer már kiszorult a hatalomból, most sem képes kezelni az egyre kiterjedtebb támogatást élvező ellenzék által szervezett tiltakozó akciókat. Miközben aláírta a mindenféle egyeztetés nélkül a parlamenten átvert törvényt, amely jelentősen korlátozza az ellenzékiek véleménynyilvánítási és gyülekezési jogát, felajánlotta a kormányfői és miniszterelnök-helyettesi posztot a több mint két hónapja tartó demonstráció két vezetőjének, Arszenyij Jacenjuknak és Vitalij Klicsko volt ökölvívó-világbajnoknak. Később, amikor az európai integráció folytatását követelő ellenzék országossá szélesítette a tiltakozó akciót, Janukovics támogatta a tüntetők által kifogásolt törvény visszavonását, és annak ellenére elfogadta Mikola Azarov miniszterelnök és kormánya lemondását, hogy Jacenjukék nemet mondtak a felkérésre.

Ellenzékiek barrikádjai Kijevben. Halmozódó feszültségek
AFP
Az inkább az ellenzék felé hajló kijeviek közben az utóbbi évtizedek legsúlyosabb válságát élik át: a belváros január 19-e óta csatatérre emlékeztet, továbbra is mindennaposak az összecsapások a tüntetők kemény magja és a kormányzati negyed védői között. Az utcákat a korábbi napokban vívott csatákban keletkezett romhalmazok csúfítják el: a közterekről még nem vitték el az összes kiégett autót, illetve a lerombolt és újjáépített barikádok elemeit. A belváros fölött rendszeresen sötét felhő lebeg, a Függetlenség terén (Majdan Nezsaleznoszti) és a környékén táborozó ellenzékiek néha autógumik égetésével emelnek áthatolhatatlan füstfüggönyt a tüntetők és a rendőrök közé.
Janukovicshoz hasonlóan az ukrán EU-s integráció folytatását követelő demonstrálók vezetői sem urai a helyzetnek. Miután a szabadságjogokat korlátozó – és a hatalom kompromisszumképtelenségét bizonyító – törvény életbe lépett, a köztereken szabadon vonulgatnak a vezetők nélküli, többé-kevésbé spontán módon tevékenykedő csoportok, amelyek radikalizmusa gyorsan átragad a korábban békésen tüntető tízezrekre is. Így történt hétfőn is: a tüntetők egy része elfoglalta az igazságügyi minisztérium egyik épületét, s csak akkor távozott, amikor Olena Lukas miniszter asszony rendkívüli állapot kihirdetésével fenyegetőzött.
Jacenjuk és Klicsko – akik elutasították a kormányfői, illetve miniszterelnök-helyettesi tisztséget – úszni látszanak az árral, nem tudni, mi az az alku, amit a téren lévők elutasítanak, illetve még elfogadhatónak tartanak. A két ellenzéki vezér mindenesetre azt ismételgeti, hogy csak akkor ér véget a tiltakozás, ha a kormány lemondása és a szabadságjogokat korlátozó törvény visszavonása mellett előrehozzák a jövőre esedékes államfőválasztást is. A helyzetet bonyolítja, hogy az ellenzéki egységből kihátrálni látszik a radikális nacionalista Szvoboda párt, amely a jelek szerint az utcán akarja győzelemre vinni az európai integráció ügyét.

Leginkább a Szvoboda áll annak az új taktikának a hátterében, amelynek célja, hogy a tüntetéseket az egész országra kiterjesszék. Míg november vége és január közepe között gyakorlatilag Kijev belvárosára korlátozódtak az ellenzéki akciók, az utóbbi napokban előbb a Janukovics-ellenes pártok hátországának számító nyugaton, majd az államfőt támogató keleti országrész több városában is megjelentek a tüntetők. Nyugaton már tizenegy városban foglalta el a helyi önkormányzat székházát az ellenzék, míg keleten – például Szumiban – a rohamrendőrök könnygázzal zavarták szét az ottani kormányépületet támadó több ezer tiltakozót.
Az EU és az USA szankciókat helyezett kilátásba Ukrajna ellen, ha a Janukovics-vezetés nem hajlandó békés eszközökkel rendezni a belpolitikai válságot. Washington már megtette az első lépéseket, érvénytelenítette több ukrán politikus vízumát. Ukrajna újabb ütközőpont a Nyugat és Oroszország között: míg Európa Janukovicstól vár engedményeket, Moszkva szerint az EU és az USA felelős a válságért, mert durván beavatkozott Ukrajna belügyeibe. Az orosz és ukrán tévék mutattak is egy amerikai állampolgárságú férfit, aki a vádak szerint a rendőrök elleni erőszakra biztatta a kijevi tüntetőket.
Közben egyre többször hangzik el az ország kettészakadásának lehetősége. A gazdaságilag fejlettebb, főként orosz ajkúak, illetve orosz nemzetiségűek lakta keleti országrész hagyományai és kultúrája is jelentősen különbözik az ukrán nacionalizmus központjának számító nyugati országrésztől. Míg a keleti területek lakossága történelmi hagyományok alapján inkább Moszkva felé tekint, a szovjet időszak előtt a nyugati országrész az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, s inkább a Nyugat felé kívánkozik. Az egykori szovjet tagköztársaság esetleges kettéválása aligha menne végbe erőszak nélkül: Kijevet vélhetően egyik országrész sem engedné el, s kérdés, mennyire lenne életképes komoly ipar híján a nyugati terület.
A Nyikita Hruscsov egykori szovjet vezető idején, 1954-ben Ukrajnához csatolt Krím félsziget hovatartozása is éles vita tárgya lenne: a terület gazdasági, politikai és katonai szempontból is kiemelkedő fontosságú, Janukovics 2010-ben hosszabbította meg 25 évvel az orosz flotta 2017-ig érvényes támaszpontbérleti jogát. A félszigeten – miután Sztálin 1944-ben kitelepítette az őshonos tatárokat a Krímből – ma orosz ajkú a lakosság többsége, és néhány vezető orosz politikus, köztük Jurij Luzskov volt moszkvai polgármester, a terület visszacsatolását követeli Oroszországhoz.
Az egyre nagyobb bizonytalanság súlyos gazdasági következményekkel is jár. Hetek óta naponta ezrek, néha tízezrek maradnak távol a munkahelyüktől, rohamosan gyengül az egyébként is pénzügyi válságban vergődő Ukrajna nemzetközi megítélése – emiatt csak a múlt héten 3 százalékkal zuhant a helyi fizetőeszköz, a hrivnya árfolyama –, s veszélybe kerülhet a Kijevnek ajánlott óriási orosz hitel is. Moszkvai források szerint ha az ellenzék kerül hatalomra Kijevben, akkor az orosz vezetés, ígérete ellenére, nem veszi meg a 15 milliárd dollárnyi ukrán államkötvényt, és újra megemeli az Ukrajnának eladott gáz árát is.
NÉMETH ANDRÁS