Kárpátalján az ott élő magyarság volt a múlt hét végén rendezett önkormányzati választás egyik fő győztese. A legfőbb döntéshozói testületbe, a megyei tanácsba 9 százalékos eredménnyel került be az összefogással létrehozott magyar pártlista, s ez a 64 tagú önkormányzatban 8 mandátumot hozott számára. Eddig 108 fős volt a testület, és ebből heten voltak magyarok, azaz arányait tekintve megduplázódik a magyar politikai jelenlét.
A választási siker hátterében az áll, hogy megyei szinten összefogott a térség két meghatározó magyar szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). A kiegyezésre húsz évet kellett várni, s a mostani együttműködés megteremtését három fő tényező segítette. A 2014-es magyarországi választások után Németh Zsoltot Potápi Árpád János váltotta a budapesti külügyminisztériumban a nemzetpolitikai ügyek felelőseként. Előbbi négy éven keresztül nem csupán levegőnek, hanem ellenségnek tekintette az UMDSZ-t, míg az új államtitkár inkább integráló, mint megosztó személyiség.
Mindkét szervezet élén vezetőcsere történt, a KMKSZ-nél Kovács Miklóst Brenzovics László, az UMDSZ-nél Gajdos Istvánt Zubánics László váltotta. A közös mindkét lépésben az volt, hogy Budapestről érkező parancsszóra hajtották őket végre. Harmadrészt pedig az ukrajnai polgárháborús állapotok és azok szörnyű következményei is kellettek ahhoz, hogy a két szervezet elöljárói tárgyalóasztalhoz üljenek.
Az összefogás eredményesnek bizonyult, de a neheze csak most következik. Nem tudni ugyanis, miként képesek egymással összhangban dolgozni a két magyar párt képviselői. Brenzovics és Zubánics a választásokat elemző budapesti sajtóeseményen egyetértett abban, hogy ez a kérdés lesz a legfontosabb az elkövetkező időszakban. A választási kampányban tanúsított együttműködés folytatódása egyáltalán nem magától értetődő. Az utóbbi két évtizedben összegyűlt sérelmek nem tűnnek el egyik napról a másikra. A képhez hozzátartozik, hogy az önkormányzati választás előtt sem volt teljes az együttműködés, mert az csak a megyei önkormányzat, az ungvári és a beregszászi városi tanács esetében, valamint a szórványvidékeken valósult meg. Sok helyen – az ungvári, a beregszászi és a nagyszőlősi járásokban, valamint Munkácson, Nagyszőlősön vagy Csapon – külön indultak a magyar pártok, mert a regionális vezetők képtelenek voltak a párbeszédre.
Akadnak, akik egyenesen csapdát látnak a választási együttműködésben. Mivel politikai szövetségek nem indulhattak a helyi választáson, a megyei önkormányzatba hivatalosan csak a KMKSZ állított listát, amelyre felvett jelölteket a másik pártból. Jogilag viszont ez azt jelenti, hogy csak az egyik magyar pártnak van politikai képviselete a megyei tanácsban, s ezzel akár vissza is élhet a KMKSZ.
Az összefogásnak köszönhetően viszont talán soha vissza nem térő lehetőség is megnyílt a magyar erők előtt: utoljára a Szovjetunió szétesése után, a kilencvenes évek elején voltak ilyen jó pozíciói a kárpátaljai magyarságnak. Most sok ukrán településen is jó eredményt ért el a megyei magyar lista. A választók annyira kiábrándultak már az ukrán pártok hazug politikájából, hogy sokan úgy gondolhatták, megéri esélyt adni a magyaroknak, hátha ők képesek lesznek európai módon politizálni. Így amennyiben következetesen, példamutatóan tudnak dolgozni a vidék fejlődése és stabilitása érdekében, akkor tovább erősödhetnek a lakosság körében – ami Ukrajna tervezett decentralizációja, azaz a megyék jogkörének bővítése után akár még több esélyt kínálhat nekik a jövőben.
DUNDA GYÖRGY / UNGVÁR
