Csütörtökön közöltük a CNN haditudósítójával, Arwa Damonnal készített interjúnk első részét, amelyben elmondta, sokat látott riporterként miért volt mégis megrázó számára az, amikor tavaly a magyarországi menekültválságról tudósított, mit gondol a magyar hatóságok és a magyar emberek hozzállásáról. Az interjú most közölt második részében a CNN-riporter az Iszlám Állam elleni iraki fronton látottakról beszél, és arról, hogy miért áll elő ugyancsak nehéz helyzet az ISIS borítékolható veresége után.

hvg.hu: Európában hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a menekülttáborok sokszor koszos, kényelmetlen, de mégis biztonságos helyek, legtöbbször a háború sújtotta országok határain kívül. Az ön legutóbbi riportja viszont éppen a moszuli fronttól alig pár kilométerre berendezett menekülttáborokról szól. Mi a különbség?

Arwa Damon: Alapvető különbség van azok között, akik a háborús zónákban ragadtak, és azok között az emberek között, akiknek sikerült elmenekülniük Európába. Alig egy hete jártunk ezekben a fronthoz közeli táborokban Irakban. A sátrak a sivatag közepén vannak, ahol nyáron sokszor 55 fokos hőség van, nincs tiszta ivóvíz, két vécé jut nagyjából ezer emberre. Biztonságról sem feltétlenül beszélhetünk, hiszen a front nagyon közel van. Aki eljut Európába, még akkor is sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, ha ott újabb kihívásokkal találja magát szemben.

Arwa Damon

hvg.hu: Moszulban még mindig az Iszlám Állam, vagy ahogy Amerikában nevezik, az ISIS az úr. Ha visszafoglalják az iraki erők, vége a rémálomnak?

A. D.: Korántsem, sőt az igazi harc csak a felszabadítás után kezdődik majd. Az ostromgyűrűt most három meghatározó erő alkotja: a kurd Pesmerga északkeletről, az iraki biztonsági erők délről nyomulnak előre, a levegőből pedig a koalíciós légierők támogatják őket. A város kétmilliós civil lakossága, melyet az ISIS élőpajzsként használ, többségében szunnita, míg az iraki kormány siíta többségű. Katonailag viszonylag egyszerű a helyzet, az ISIS előbb-utóbb elveszti a várost, ez nem kétséges. A déli front jóval aktívabb, mint a kurdoké, ott inkább defenzív állásokat alakítottak ki. Az iraki erők viszont folyamatos támadásokkal próbálják megtörni az iszlamistákat. Ez a fontosabb körzet, hiszen itt vannak a fontosabb infrastrukturális pontok is. A városon belül is működnek ellenálló erők, vagy “romforradalmárok”, ahogy nevezni szokás őket. Ők kisebb szabású akciókat hajtanak végre az ISIS erők ellen a városon belül. Hosszabb távú tervük viszont az, hogy a város visszavétele után rávegyék a lakosságot, hogy támogassa a beérkező iraki erőket. Egy másik csoport odabent a Béke Hadoszlop, akik egyfajta kezdetleges rendőrségként működnek és megpróbálják majd megelőzni a fosztogatásokat és a rendbontást, amint egyes területek felszabadulnak.

Arwa Damon riportja a Moszul felé előrenyomuló offenzíváról

A jövőbeli konfliktus forrását viszont már az ostrom összetétele is mutatja. Tagadhatatlan történelmi tény, hogy Irak kurd és arab lakossága között régóta jelentős ellentétek feszülnek, ezek már évtizedek óta mérgezik az iraki társadalmat. Sokan úgy gondolják, ez lesz a következő nagyobb konfliktusforrás, ha nem sikerül még idejében megoldást találni az együttélésre, ebben pedig az iraki politika eddig nem sok sikersztorit tud felmutatni.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az iszlamistáknak az iraki biztonsági erők gyengesége nyitotta ki az ajtót, amikor képtelenek voltak megvédeni a saját lakosságukat az erőszaktól. Moszul azért is esett el, mert a helyi lakosság nem bízott az iraki biztonsági erőkben és az érzelem kölcsönös volt (a várost 2014 nyarán foglalta el az Iszlám Állam - a szerk.).

hvg.hu: Milyen érzés a terepen az ISIS lábnyomaiba lépni, alig pár órával a távozásuk után?

A.D.: A stábbal Kajjara (angol nyelvű híradásokban Qayyara - a szerk) városában jártunk, ami a jelenlegi frontvonalon fekszik, most már visszafoglalt területen. Apokaliptikus látvány fogadott minket, az ég teljesen sötét volt, mert a az iszlamisták visszavonuláskor felgyújtották a nyersolaj tárolókat, amik körülveszik a települést. Az ISIS ezzel próbálta csökkenteni a koalíciós légitámadások hatékonyságát.

Qayyara nem sokkal azután, hogy az ISIS-erők elmenekültek a városból

Ez volt az első olyan, az iraki biztonsági erők által visszahódított terület, ahol jelentősebb civil lakosság él. Amikor mi megérkeztünk, nagyjából 24 órával azután, hogy az iraki erők elfoglalták a várost az ISIS harcosaitól, az emberek kiömlöttek az utcára a házaikból és ünnepelték az iraki katonákat, sokan táncoltak, sok embernek viszont még mindig félelem ült az arcán. Sok nő elégette a teljes arcot eltakaró nikábot, amit az ISIS kényszerített rájuk, mások viszont továbbra is hordták, akkora pszichológiai hatása volt rájuk az elmúlt több mint félév megszállásnak.

Az egyik kislány elmesélte, hogyan akasztották fel az iszlamisták az édesapját a főút egyik villanyoszlopára, miután megvádolták, hogy együttműködik a koalíciós erőkkel. Egy édesapa pedig arról beszélt, hogy a leghevesebb harcok alatt egy ISIS-harcost állítottak az ajtaja elé, így a háza célponttá vált mindenki számára, úgy kellett kimenekülnie kétéves kislányával. Horrorsztori horrorsztori után és mindez olyan mélységekbe rántja le az ott élőket, hogy a győzelem definíciója egy idő után megfejthetetlen lesz számukra.

hvg.hu: Hogyan hasonlítható össze a mostani Irak és az, ahonnan 10 évvel ezelőtt tudósított?

A. D.: Az egész régió folyamatos turbulenciában van az elmúlt 13 évben és ez többek között az Egyesült Államok által elkövetett hibáknak is köszönhető. Az invázió kivitelezése, majd az ennek nyomán megerősödő felkelő csoportok révén egyre fokozódott az erőszak. Ami először al-Tahwid wal-Dzsihád volt, később az al-Kaida Irakban nevű szervezetté vált és ebből lett végül az Iszlám Állam Irakban és végül egyesült szíriai testvérszervezetével Iszlám Állam Irakban és Szíriában néven. Mindezek egy kollektív kudarc melléktermékei.

De hogy válaszoljak a kérdésre, a 10 évvel ezelőtti Irak és a mostani helyzet összehasonlítása ott kezdődik, hogy az ember látja azt végkifejletet, amiről már akkor is pontosan lehetett tudni, hogy be fog következni. Legalábbis számunkra, akik akkor a helyszínen voltunk, sok minden már akkor elég tisztán látszott. Láttuk viszont a kulcsszereplőket is, az Egyesült Államokat, Iránt, az öbölmenti államokat, most pedig Törökországot és Oroszországot, amint a térséget távháborúra használják és tulajdonképpen egymással csapnak össze egy, vagy több másik ország területén, a helyi lakosság kárára.

Ennek a sokszor belülről is fakadó dinamikának - amiben benne foglaltatik az arab tavasz is - megvolt az előzménye, mégpedig az, hogy régiót felszabdaló határok teljesen hamisak. A Közel-Keletnek újra meg kell találnia a hatalmi egyensúlyt, a status quó ugyanis fenntarthatatlan, ezt a folyamatot látjuk most. Való igaz, hogy nem lehetett hagyni, hogy diktátorok sanyargassák a népeiket olyan módon, ahogyan ez az arab tavasz által leginkább érintett országokban történt. Ennek az átalakulásnak azonban nem kellett volna természetszerűleg ennyire brutálisan, könyörtelenül és véresen bekövetkeznie. Ez pedig már mindannyiunkat érint, hiszen átlépte a régió határait a menekültáradat elindulásával. 

CNN-tudósító: "Életem egyik legnehezebb munkáját végeztem Magyarországon"

Arwa Damon, a CNN riportere tavaly Európában kísérte végig a menekültválság állomásait. Ő volt például az egyetlen újságíró, aki menekültekkel együtt töltötte az éjszakát azon a vonaton, amit a hatóságok csapdának használva több mint 24 órán át állomásoztattak a bicskei vasútállomáson. A veterán haditudósító először beszélt tavalyi magyarországi élményeiről a hvg.hu-nak.