Alighanem végül az amerikai legfelső bírósághoz kerül majd az a szenvedélyektől fűtött jogvita, amelyet az váltott ki, hogy Donald Trump elnök rendeletben függesztette fel hét muszlim többségű ország állampolgárainak a belépést az USA területére. Ugyanis akár támogatja, akár elutasítja a területileg illetékes, San Franciscó-i fellebbviteli bíróság a tilalmat az egész országra kiterjedően átmenetileg feloldó, Washington állambeli szövetségi bíró döntését, a vesztes fél fellebbezni fog, és a kérdésről a főváros Washingtonban mondják ki majd az utolsó szót. Az pedig precedenst jelent, mire jut az alkotmánybírósági szerepet is betöltő legfelső bíróság, amely hosszú időre meghatározhatja, a bevándorlási és vízumpolitikában a törvényhozásnak vagy a végrehajtó hatalomnak van nagyobb mozgástere.

AFP / Nicholas Kamm

Amerika, a jogászok földje

Az amerikaiak imádják az alkotmányjogi vitákat, és az sem véletlen, hogy a világon az USA-ban van a legtöbb jogász: csak Washingtonban és környékén annyian, mint egész Japánban. A 2000-es elnökválasztási kampány kezdetén például hosszasan latolgatták, mi lenne, ha a demokrata Al Gore alelnökjelöltje a távozó Bill Clinton lenne. Az alkotmány 1951-ben ratifikált huszonkettedik kiegészítése ugyanis rögzíti, hogy senkit nem választhatnak elnökké kettőnél többször. Végül arra jutottak, hogy Clinton nem lehetne alelnökjelölt – ez amúgy is csak elvi lehetőség volt, a két demokrata politikus akkor már nem volt jó viszonyban, mivel Gore neheztelt Clintonra a Monica Lewinskyvel kapcsolatos szexbotránya miatt –, mert az elnök halála vagy akadályoztatása esetén megsértené a mandátummaximumot kimondó alkotmányos előírást.

A beutazási tilalom bíróságokon keresztül vezető útját is furmányos jogi érvek kísérik. Alighogy Trump elrendelte, hogy Irán, Irak, Jemen, Líbia, Szíria, Szomália és Szudán állampolgárai 90 napig még akkor sem utazhatnak be Amerikába, ha érvényes vízumuk van, öt szövetségi bíró is a rendelet felfüggesztéséről döntött. Ám csak Bostonban tették hozzá, hogy az érintettek nemcsak beléphetnek az USA-ba, de őrizetbe sem lehet venni őket. Aztán következett James Robart seattle-i szövetségi bíró, aki az egész országra érvényesen elrendelte a beutazási tilalom feloldását, amire Trump a tőle megszokott twitteres dührohammal válaszolt.

James Robart seattle-i szövetségi bíró

AFP / United States Courts / Jose Romero

Történelmi  precedens

Szokatlan, hogy egy állam bírája ne csak a saját illetékességi területén, hanem az USA egészére érvényes módon blokkoljon egy elnöki rendeletet, de van rá precedens. Legutóbb éppen akkor esett meg ilyen, amikor 2015-ben Texas és 25 másik szövetségi állam – mindegyik élén republikánus kormányzó állt – keresetére egy houstoni bíró kimondta Barack Obama azon rendeletének érvénytelenségét, amely lehetővé tette volna, hogy az időközben amerikai állampolgárságot vagy állandó tartózkodási engedélyt (zöld kártyát) szerzett gyerekek illegális bevándorlóként érkezett szüleit ne deportálják.

Obama rendeletével kapcsolatban a területileg illetékes, New Orleans-i szövetségi fellebbviteli bíróság a houstoni bírónak adott igazat, és az ügy a legfelső bíróság elé került. A testületben azonban Antonin Scalia tavaly februári halála óta csak nyolcan vannak, és a szavazáskor 4:4 arányú döntetlen alakult ki a konzervatív és a liberális főbírók között. Az amerikai törvények szerint így a legutóbbi jogi fórum, azaz a New Orleans-i fellebbviteli bíróság döntése – Obama rendeletének blokkolása – maradt érvényben, de nem teremtett jogi értelemben precedenst.

A patthelyzet most is előfordulhat, és akkor a beutazási tilalom sorsa az lesz, amit San Franciscóban meghatároznak. Az Obama-rendelet esetében a fellebbviteli bíróság és a legfelső bíróság döntése között hét hónap telt el, ami ha most megismétlődik, átrendezheti az erőviszonyokat. Trump ugyanis megnevezte jelöltjét Scalia helyére – miután a szenátusi többséget birtokló republikánusok még csak napirendre sem voltak hajlandóak tűzni a vitát az Obama által javasolt Merrick Garlandról –, és Neil Gorsuch a legfelső bíróságban a konzervatívok javára billentheti át a mérleget. Már ha a republikánusoknak sikerül letörni vagy lezárni a Garland mellőzése miatt bosszúszomjas demokraták által a szenátusban kilátásba helyezett obstrukciót.

Az elnöki jogkör határait szabhatják meg

Ahogy az Obama rendelete körüli harc, úgy a mostani is arról szól, meddig mehet el az elnök a rendeletalkotási jogával. Robart bíró álláspontját – miszerint Trump alkotmányellenesen túllépte a hatáskörét a vallási megkülönböztetésen alapuló tilalommal – a San Franciscó-i fellebbviteli bíróság előtt két volt külügyminiszter, három egykori CIA-igazgató, több mint 280 jogász professzor és csaknem száz, jellemzően Szilícium-völgyi technológiai cég vezetője támogatta beadvánnyal. Nem kevésbé volt határozott a kormány, amely szerint alapvetően nem is bevándorlási, hanem nemzetbiztonsági kérdésről van szó, és abban a bíróságok nem rendelkeznek olyan titkos információkkal, amelyekkel az elnök igen, s utóbbinak minden joga megvolt a rendelet meghozatalához.

AFP / Thomas Samson

Előkerült a pró és kontra jogi érvekben a törvényi keret is. Az 1965-ös bevándorlási és állampolgársági törvény – az 1924-ben intézményesített, a kelet-európaiakat, ázsiaiakat és afrikaiakat diszkrimináló kvótarendszert felülírva – kimondja, hogy egy személytől fajra, nemre, nemzetiségre, a születési vagy lakóhelyre hivatkozással nem tagadható meg az amerikai vízum. Nem szerepel viszont a felsorolásban, hogy tilos a vallási hovatartozás alapján történő megkülönböztetés, és a szöveg szerint az egyenlő elbánás előírása csak a bevándorlási vízum kiadására vonatkozik, márpedig minden, vízummal kapcsolatos tájékoztatásban hangsúlyozzák: az még nem garantálja a belépést az USA területére. Ráadásul a jogszabály – illetve az előző, 1952-es bevándorlási és állampolgársági törvényből megmaradt passzusok – lehetőséget ad az elnöknek arra, hogy bizonyos emberek vagy embercsoportok beutazását az általa meghatározott időre felfüggesztheti vagy korlátozhatja, ha azt az USA érdekeire hátrányosnak tekinti. Már csak az a kérdés, a jogszabályok dzsungeléből és az alkotmányból mit olvas majd ki a legfelső bíróság.