A tiltakozást szocialista politikusok és emberi jogi szervezetek hirdették meg. "Manuson senki sem szabad. Ugyanúgy börtönsziget lesz, mint Nauru" - utalt a Refugee Action Coalition szóvivője, Ian Rintoul arra, hogy a Manus szigetén lévő tábort a hónap végén bezárják, és az ott lévőket máshová telepítik át Pápua-Új Guineában. A tiltakozók azt követelték, hogy a menedékkérőket engedjék be Ausztráliába.

Behrúz Bucsáni kurd újságíró, aki Manuson raboskodik, a közösségi médiában azt írta, hogy a tábor lakói nem akarnak Pápua-Új Guineában élni, mert ott nem tudnak dolgozni, nem tudják eltartani családjaikat, és nem érzik magukat biztonságban.

Ausztrália szigorú szabályai értelmében mindazokat a menedékkérőket, akik a tengeren át próbálják meg elérni az országot, a manusi és naurui táborokba szállítják, s akkor sem léphetnek be Ausztráliába, ha menedékkérelmüket jóváhagyják, arra hivatkozva, hogy a táborban már nincsenek veszélyben. Jogvédők szerint ugyanakkor a táborokban embertelen körülmények között tartják a menedékkérőket.

Az ausztrál bevándorlási hivatal szerint 2013 óta 2125 ember került Manusra és Naurura, és szeptember végén 1111-en voltak a két táborban; 742 Manus szigetén és 369-en Naurun.