"Hollywood sem tudna hitelesebb főgonoszt kitalálni"
A címbéli idézet Richard Hoolbrooktól, a Clinton-kormányzat vezető diplomatájától származik, így jellemezte a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladićot, akiről ma mond ítéletet a hágai Nemzetközi Törvényszék.
A délszláv háború Mladić nélkül is lezajlott volna, a boszniai hadszíntéren akkor is ártatlan emberek haltak volna meg, ha nem “Bosznia hentese” irányítja a boszniai szerbek csapatait. A pokol kapuit – ahogy a boszniai háborúról szóló legendás BBC-dokumentumfilmben említik – mégis a boszniai szerb hadsereg vezetője, Mladić tábornok nyitotta meg. Ő rendelte el Szarajevó bombázását, ahogy Srebrenicába is az ő katonái törtek be és az ő utasításaira pusztították el az ott élő férfiakat és gyerekeket. A Mladić elleni verdikt a délszláv háborúk véres történetének végső epilógusa lesz (cikkünk megjelenése óta megszületett az ítélet, Mladić életfogytiglan börtönben marad).
(Mladic háborús szerepét az alábbi, korabeli felvételeket tartalmazó videóban is összefoglaltuk):
Slobodan Miloševićé és Radovan Karadžićé mellett Ratko Mladić neve és képe égett bele az emlékezetébe azoknak, akik követték a délszláv válság történetét. Mindhárman a hágai Nemzetközi Törvényszék elé kerültek. Az egykori Jugoszlávia elnöke nem élte meg az ítélethirdetést, Karadžić, a boszniai-szerbek politikai vezetője pedig 40 év múlva esedékes szabadulását biztosan nem fogja megélni.
A Mladić elleni 11 pontos vádiratban kétrendbeli népirtás, valamint háborús és emberiesség elleni bűncselekmények – egyebek mellett gyilkosság, deportálás, kényszerkitelepítés, üldözés, túszejtés – szerepeltek. A legsúlyosabb vádpont szerint Ratko Mladić részt vett a srebrenicai népirtásban, amelyben a boszniai szerb erők mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg 1995 júliusában. Az ügyészség életfogytig tartó börtönbüntetés kiszabását kérte Mladićra, a védelem álláspontja szerint a vádlottat szabadon kell bocsátani.
Jugoszláv katonából szerb tábornok
Ratko Mladić a második világháború kellős közepén, 1943-ban született Božanovićiben, amely ma a Boszniai Szerb Köztársaság területén fekszik, ám a történelmi Hercegovina, a horvát többségű dél-nyugati országrész falva volt, Mladić születésekor a náci bábállam, az usztasák irányította független horvát állam része. Apja partizán volt, '45-ben halt meg, amikor maga Ante Pavelić, az usztasák vezére vezetett támadást a falu ellen. Ennek ellenére Ratko “hívő jugoszláv” lett, 65-ben elvégezte a zemuni katonai akadémiát, és belépett a jugoszláv kommunista pártba.
Tito alatt a hadseregben különösen fontos volt a nemzetiségi ellentétek elfojtása. Az egységeket úgy állították fel, hogy azok a lehető legsokszínűbbek legyenek, Jugoszlávia minél több etnikumából szolgáljanak katonák bennük. A tisztek is szülőhelyüktől távol kaptak megbízásokat. Mladić így kerül Macedóniába. Amíg ő gyorsan lépkedett a ranglétrán, Tito meghalt, és vele együtt az illúzió is, hogy Jugoszlávia népei békében tudnak élni egy zászló alatt. A válság Koszovóban kezdődött, ahol az ország vezetésére hajtó Slobodan Milošević kinyitotta a nacionalizmus szelepét, és propagandája felerősítette az albánok és szerbek közti ellentéteket. Mladić is Pristinába kerül, ám a rendfenntartásban kimerülő feladatok hamar véget érnek, amikor a két nyugati országrész, Szlovénia és Horvátország elhagyja Jugoszláviát, és kitör a véres polgárháború.
Mladićot 1991-ben a dalmát tengerparthoz irányították, hogy Zadart és Šibeniket tűz alatt tartsa, amíg az újonnan kikiáltott Szerb-Krajinai Köztársaság – az egyik szerb bábállam, amely nem élte meg a háború végét - minél nyugatabbra tudja tolni a határait Knintől. Később részt vesz Krajinai horvát falvak lerohanásában. Ekkor kapott tábornoki rangot az immár egyre inkább kizárólag szerbekből álló jugoszláv hadseregben.
Egy háború, két élet
1992 tavaszán Boszniában is a függetlenedés mellett állt ki a muzulmán többség, ám szemben Horvátországgal, itt az ország lakosságának jelentős része, több mint egyharmada szerb nemzetiségű, akinek esze ágában sem volt elhagyni az ekkor még Jugoszláviának nevezett, a gyakorlatban inkább szerb államot.
Szerb vezetők – így Mladić is – sokszor hangoztatták, hogy a bosnyák háborúban a bosnyákok lőttek először. És valóban, muszlim nacionalisták a bosnyák függetlenedésről szóló referendum napján egy szarajevói szerb esküvőre csaptak le. Ám a fegyveres banda által elkövetett támadást egy hónap múlva valódi hadműveletek követték. A keleti, Szerbiához közelebb eső városokba behatol a jugoszláv hadsereg, a Szarajevót körbeölelő hegyekre pedig elkezdik telepíteni nehézfegyvereiket a szerb katonák. Ekkorra Milošević papíron kivonja a jugoszláv haderőt Boszniából, ahol Radovan Karadžić akarata szerint létrejön a boszniai szerb hadsereg (VRS). Valójában Európa egyik legerősebb hadseregének, a jugoszláv haderőnek fegyvereivel, sok szerbiai szerb katonával áll fel a bosnyákok ellen, és a főparancsnokuk Ratko Mladić.
A rendőri erőkből szervezett, gyengén felszerelt új bosnyák hadsereg (ARBiH) nem volt képes távoltartani területeitől az ágyúkkal, tankokkal, vadászgépekkel felszerelt szerbeket. Szarajevó utcáin a muszlimok diktálnak ugyan, de a város körül áprilisra bezárul az ostromgyűrű. Mladić nevét ekkor ismeri meg a nemzetközi média, mint a 13 ezer főt számláló ostromló erők parancsnokáét, aki ilyen parancsokkal látta el katonáit.
“Célozd azt a környéket, ahol muszlimok laknak. Addig bombázd őket, míg meg nem őrülnek”
– hangzott a kimért hangon elmondott parancs. Szarajevó 1425 napig tartó ostroma idején, amely a modern háborúk leghosszabbika, csaknem 14 ezer ember halt meg, köztük több mint 5000 civil. Az ágyúzás, a mesterlövészek nem válogattak az áldozatok között, a bosnyák falvakban viszont etnikai tisztogatás zajlott. Ennek során a VRS katonái és felfegyverzett szabadcsapatok, ha elértek egy-egy települést, felkutatták és kivégezték a bosnyák lakosokat, majd felgyújtották a házaikat.
1993-ra az egész világ megtanulta Bosznia és Szarajevó nevét. A reakciók egyike, hogy ENSZ-békefenntartók érkeztek olyan bosnyákok lakta városokba, amelyeket szerb területek vesznek körbe. Elsőként Srebrenica, majd Zepa, Goražde, Tuzla és Bihać városok váltak menedékké a bosnyákok számára. Ám mindez nem jelentette a harcok csillapodását, és a nemzetközi közvélemény ennél hatékonyabb fellépést követelt. Ez, azaz a nemzetközi nyomás változtatta meg a boszniai háború menetét, és minden bizonnyal része lett abban is, hogy Ratko Mladić élete fordulatot vett.
Családi tragédia
Hogy miért fordult csapataival Mladić az ENSZ-erők által védett Srebrenica ellen, arról sok találgatás látott napvilágot. A szerb magyarázat szerint a békefenntartók által biztosított városokból bosnyák fegyveresek indultak rendszeresen portyázni a környező szerb falvakba. “Ebben a háborúban nincsen ártatlan fél, csak ártatlan áldozatok” – fogalmazott egy brit tábornok Boszniában, arra utalva, hogy etnikai tisztogatást minden oldalon elkövettek.
Van, aki szerint Mladić a fent taglalt nemzetközi nyomásra 1994 februárjában elindított NATO-légicsapásokat bosszulta meg a városban. Azt mutatta volna meg, hogy Bosznia területén azt tesz, amit akar.
Többek szerint viszont lánya halálát megtorlandó követte el a háború végén elkövetett kegyetlenségeit. “Mladić életének két szakasza van. Ami azelőtt volt, hogy Ana meghalt, és ami azután következett. Teljesen megőrült aztán” – vallott a Newsweeknek egy hozzá közel álló parancsnok. Ana Mladić orvosegyetemista volt Belgrádban a háború idején. Imádta apját, az erőskezű tábornokot, ám konfrontálódott is vele, amikor 1994-ben bemutatta új barátját Gorant, aki civil jogi aktivistaként ellenezte a háborút. Februárban elutazott Moszkvába Gorannal és más orvos hallgatókkal. Ott először szembesült vele, hogy édesapja Szerbián kívül háborús bűnösnek számít. Látta a híradókban a képeket a szarajevói bombázásokról, a mesterlövészekről. Sokak szerint ezért döntött úgy, hogy hazatérve magához veszi apja pisztolyát, és lelövi magát. Ratko Mladić természetesen nem volt hajlandó elfogadni, hogy a lánya öngyilkos lett. Az ellenség bérgyilkosai ölték meg – vélte. Az biztos, hogy az eset után hetekig nem mutatkozott, katonái szerint megtört emberként tért vissza a Srebrenica körüli hegyekbe.
A mészáros Srebrenicában
Az ENSZ által védett városokat különböző nemzetek katonái őrizték. Srebrenicát a dutchbatek, vagyis holland katonák. Város körüli posztjaikat 1994. június 4-én érték az első intenzív szerb támadások. Mladić összevont csapatai holland katonákat ejtettek fogságba, és hamar, egy héten belül elérték a várost. A tábornok közben minden, a területen elérhető nyugati parancsnoktól követelte a NATO-légicsapások beszüntetését. Június 11-én a VRS katonái már Srebrenica utcáin sétáltak, és a holland katonákat gyakorlatilag túszként tartották a városban. Mladić tudta, hogy ha őket bántja, akár amerikai szárazföldi csapatok beavatkozását is kockáztatja. Ám Karremans tábornok, a hollandok parancsnoka nem tudhatta, Mladić mennyire foglalkozik még a realitásokkal. Rettegve tárgyalt a szerbekkel a kisváros egyik hoteljében.
Mladić taktikája bevált. A békefenntartók átadták a várost, cserébe némi bort kértek, és azt, hogy a civileknek ne essen bántódása. Ezt Mladić készségesen megígérte nekik, és később a televíziós stáboknak is. Majd június 12-én megindult Srebrenicából észak felé, és a környék menekülttáboraiból és muszlimok lakta házaiból összegyűjtötte az embereket. A nőket buszra ültette és bosnyák területekre küldte, több mint 8000 férfit (gyerkeket és öregeket is) pedig teherautón Potocari mellé szállíttatott, ahol féktelen kivégzőosztagai halomra lőtték őket.
“Háborúra számítottam, népirtásra nem” – mondta a háború után Alija Izetbegović, a bosnyákok politikai vezetője, aki a háború győzteseként tekinthetett népére, miután a NATO légicsapások miatt a harcoló felek végül békét kötöttek. Slobodan Milošević és a szerbek elvesztették a háborút, Ratko Mladić viszont nem csupán egy legyőzött tábornok lett, hanem a háborús bűnösök legkeresettebbjeinek egyike. Amíg Milošević hatalmon volt, Szerbiában nem csak menedék, hanem saját testőrség is járt neki. A 2000-es Otpor tüntetések egyik követelése volt Mladić kiadatása Hágának, így Milošević s bukása után mindenki azt gondolta, sem ő, sem társa, Radovan Karadžić nem lesz már soká szökésben. Mégis Karadžić még 8, Mladić további 11 évig volt szökésben. Ezalatt többször híresztelték halálát, néha pedig megjelent egy-egy fotón, vagy videó felvételen, ahogy békében éli az életét Szerbiában. Végül 2011-ben a vajdasági Lázárfalván fogta el a szerb rendőrség különleges egysége, ahol Milorad Komadić néven élt rokonainál.
“Nem ismerek el semmilyen bíróságot, csak a saját népemét. Nekem nem kell megvédenem magamat ezekkel az idióta vádakkal szemben, amelyeknek ugyanazon erők a forrásai, akik a propagandájukkal káoszba taszították ezt a földet” – mondta egyik utolsó, tábornokként adott interjújában 1995-ben, miután kiderült, a hágai Nemzetközi Törvényszék fontolgatja, hogy háborús bűnökkel vádolja meg. Könnyen jött a szájára az idióta jelző, hisz nem sokkal az interjú előtt csinált hülyét a nyugati hatalmakból, amikor az ENSZ békefenntartóival koccintva rendelte el Srebrenica “megtisztítását”. Hitt érintetlenségében, és 15 évig úgy tűnt, soha nem is felel majd a bűneiért. 1995-ben még vele kellett tárgyalnia annak, aki könyörületes véget szeretett volna a bosnyák konfliktusnak, az új Szerbiában azonban már nem tárgyalófél, hanem tárgyalási alap, akinek kiadatása szükséges feltétele volt annak, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országot komolyan vegyék.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Kiabálni kezdett Mladic, kivezették a tárgyalóteremből – videó
Megkezdődött az ítélethirdetés Ratko Mladic ügyében szerdán az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszéken. A volt boszniai szerb hadseregparancsnok ügyvédje az ülés elnapolását kérte védence magas vérnyomására hivatkozva, de ezt a bíróság elutasította. Ratko Mladicot kiabálni kezdett, erre kivezették a tárgyalóteremből.
Életfogytiglant kapott a srebrenicai mészáros
Az ellene felhozott tizenegy vádpontból tízben bűnösnek találta Ratko Mladic volt boszniai szerb hadseregparancsnokot az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék.
