16 évig tartó bujkálás után fogták el Szerbiában Ratko Mladicot, a boszniai szerb hadsereg főparancsnokát, akit most életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt a hágai nemzetközi törvényszék. A szerbek többsége által változatlanul hősként tisztelt Mladic volt az, aki elkövette a második világháború utáni legsúlyosabb európai háborús bűncselekményt, a srebrenicai muszlim fiúk és férfiak kiirtását.

„Küldjetek egy sortüzet a Bascarsijára. Tartsátok közvetlen tűz alatt az elnökséget és a parlamentet. Lassan, szünetekkel lőjetek, s csak akkor hagyjátok abba, ha azt parancsolom”

– ezekkel a szavakkal utasította 1992 tavaszán katonáit Szarajevó belvárosának lövésére Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg főparancsnoka. Aznap lángba borult a boszniai főváros belső része, s néhány óra alatt több mint száz sebesült került kórházba.

(Mladic háborús szerepét az alábbi, korabeli felvételeket tartalmazó videóban is összefoglaltuk)

Ilyen, és még rosszabb nap nagyon sok volt Szarajevóban: a várost tovább tartották ostromgyűrűben a szerbek, mint a németek a második világháborúban Leningrádot, s az 1992 áprilisától 1995 végéig tartó harcokban több mint 13 ezer szarajevói halt meg, s tízezrek betegedtek bele a nélkülözésekbe. A szerbek nem engedtek be élelmiszert a városba, a szarajevóiak a faleveleket rágcsálták, hogy valamennyi C-vitaminhoz jussanak. Az egyedüli köldökzsinór a város és a világ között az az improvizált alagút volt, amelynek kijáratait folyamatosan tűz alatt tartották a szerbek.

Amikor a belváros lövetésére kiadott parancsot tartalmazó hangfelvételt lejátszották a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekményeket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéken, a vádlottak padján ülő Mladic egyáltalán nem rendült meg, s azt hajtogatta, hogy csak saját nemzetét védte az 1992–1995-ös délszláv háborúban. Ahogy akkor is, amikor azért lövette a szarajevói Velesici és Pofalici kerületeket, mert ott – ahogy mondta – kevés volt a szerb.

S akkor is, amikor, amikor több mint hétezer muszlim fiú és férfi halt meg az 1995. júliusi srebrenicai mészárlásban. A tömeggyilkosságot annak ellenére hajtották végre, hogy Mladic személyesen ígérte meg az elfoglalt kelet-boszniai város lakóinak, hogy nem lesz bántódásuk. „Senki nem fogja bántani magukat. Aki el akar menni innen, nyugodtan távozhat. Elég buszt és teherautót hoztunk ide, hogy elszállítsuk azokat, akik menni akarnak” – mondta az egybeterelt fiúknak és férfiaknak Mladic. A tábornok még csokoládét is osztott a gyerekeknek, majd a következő napokban halomra lőtték a fegyvertelen embereket.

De Mladic volt az is, aki néhány évvel korábban, még, mint a jugoszláv hadsereg főtisztje, nyíltan a szerbek mellett vetette be egységeit. 1991-ben ő foglalta el a horvátországi Kijevót, majd a rommá lőtt települést átadata a helyi szerbekből verbuvált szabadcsapatoknak. Mladic előtt a jugoszláv hadsereg feladata inkább az volt, hogy szétválassza a szemben álló feleket, Kijevo után viszont lehullt az álarc, s következett Vukovár, s a többi horvát település lerombolása. „Kijevóban csak katonai célpontokra lőttünk” – állította Mladic, ám aki látta a falut az ostrom után, aligha hitt a tiszt szavainak.

Mladic annak ellenére lövette a boszniai városokat, hogy maga is ott született. 1943-ban, a Szarajevótól hetven kilométerre lévő Bozinovciban látta meg a napvilágot. Apja a kommunista partizánokkal harcolt, s amikor Mladic hároméves lett, apja a háború egyik utolsó csatájában életét vesztette.

Mladic egész életében katona akart lenni, s ezért Belgrádba költözött, s beiratkozott a fővárosi katonai iskolába. Még csak 22 éves volt, amikor Szkopjéban kinevezték egy utászalakulat élére. Ismerői szerint Mladic tehetséges és bátor katona volt, s büszkén vállalta, hogy az agresszív támadós a neki fekvő hadvezetési stílus.

MTI / AP / Peter Dejong

Bár az 1995 decemberében véget ért boszniai háború után közölte, sohasem adja meg magát, s ha valaki, akkor csak saját népe ítélkezhet fölötte, 2011-ban mégis elfogták, és Hágába, a Nemzetközi Törvényszék fogdájába szállították. A hat évig tartó per során gyakran provokálta a vád tanúit, s folyamatosan szembeszállt a bírókkal is. Annak ellenére igen aktív volt, hogy a 74 éves extábornok egészsége megromlott, a védelem többször is kérte, az eljárást függesszék fel, s engedélyezzék Mladic szerbiai gyógykezelését.