Illiberalizmus a köbön, avagy így kell 86 százalékkal nyerni egy választást

„Annyira jelentéktelenek, hogy még saját rokonaik sem vesznek részt a gyűléseiken. Csak akkor aktivizálódnak, ha arra parancsot kapnak külföldről. Amikor viszont nincs utasítás, csak ülnek és várnak” – mondta az ellenzékről egyik kampánybeszédében Ilham Aliyev azeri államfő, aki a hivatalos adatok szerint a voksok 86 százalékának megszerzésével már az első körben megnyerte a kaukázusi ország újabb elnökválasztását.

Egy másik beszédében a nacionalistákhoz szólt, s nemcsak azt jelentette be, hogy Azerbajdzsán visszafoglalja az örmény megszállás alatt lévő Karabahot, valamint az Azerbajdzsán területén lévő, örmény többségű területet és Örményországot összekötő folyosót, hanem bekebelezi Örményország közel felét is. „Jereván és a Szeván-tó térsége ősi azeri terület, s nekünk kötelességünk ezek visszaszerzése” – mondta a 2003 óta megszakítás nélkül hatalmon lévő politikus.

A győzelem ezúttal még simábban jött, mint 2013-ban, amikor a választási bizottság nem engedte indulni az egyetlen valóban ellenzéki jelöltet, arra hivatkozva, hogy Rustam Ibragimbekovnak orosz állampolgársága is van. Most Aliyev februárban váratlanul októberről áprilisra hozta előre a szavazást, s ezzel nem adott elég időt az ellenzéknek a felkészülésre. A két legnagyobb ellenzéki tömörülés ezért bojkottálta a választást, s az Aliyev ellen végül elindult politikusok csak azért vettek részt, hogy a hatalomban lévő államfő neve ne álljon egyedül a szavazólapokon.

 Nem véletlen, hogy a választásokat megfigyelő EBESZ szerint az elnökválasztás sem szabad, sem tisztességes, sem pedig demokratikus nem volt. „A választást olyan törvények hatálya alatt rendezték meg, amelyek korlátozzák az alapvető jogokat és szabadságokat, ezek hiányában pedig nem lehet valóban demokratikus szavazást rendezni” – hangsúlyozta közleményében az EBESZ megfigyelői csoportja. Mindez ÁderJános magyar államfőt sem akadályozta meg abban, hogy gratuláljon Aliyevnek. 

A választás előrehozatala csak az utolsó csepp volt a pohárban. Az emberi jogi szervezetek szerint ugyanis legalább 150 politikai foglyot tartanak fogva a tízmilliós országban, az elektronikus média pedig teljes egészében a kormány propagandáját szolgálja. Az AzTV nevű állami tévé három csatornán ontja a hivatalos álláspontot, s a részben az államfő rokonainak, illetve ismerőseinek tulajdonában lévő magánadók is követik a hivatalos vonalat.

Az írott sajtó egy része ellenzéki, ám a lapokat leginkább csak a fővárosban, Bakuban olvassák. Már csak azért is, mert a hatóságok rendre akadályozzák a hozzáférést a kormányellenes sajtó internetes oldalaihoz. „Aliyev szüntelen harcot folytat a még megmaradt bírálók ellen, s a független újságírók és bloggerek is könnyen börtönbe kerülnek, ha nem adják fel előbb a harcot a zaklatások, a verések, a megvesztegetési kísérletek hatására” – írta tavaly az azerbajdzsáni helyzetről a Riporterek határok nélkül nevű szervezet. 2017-ben többek között Mehman Huseynov bloggert ítélték két év börtönre a rendőrség „rágalmazásáért”, míg Afgan Sadygov garázdaságért kapott két és fél évet. Őt azért ültették le, mert a politikai elit korrupciós ügyeiről írt.

Márpedig a korrupció él és virul Azerbajdzsánban. A washingtoni központú Carnegie Alapítvány szerint az országban vertikális és horizontális korrupció is működik. Az előbbi lényege az, hogy az átlagpolgároktól, illetve üzletemberektől beszedett vesztegetési pénzt is központilag kezelik, s abból borítékban osztogatott jövedelem formájában juttatnak vissza pénzt az alsóbb szintekre. A horizontális korrupció pedig azt jelenti, hogy a minisztériumok, az állami vállalatok, illetve a gazdaság fontos területein – például a pénzügyi vagy az energiaszektorban – a hatalmi elit képviselői ülnek, s osztják el egymás között a bevételeket és az állami megrendeléseket. A piramis csúcsán az államfő vezette Aliyev-klán, illetve a Pasajev-klán áll, amelynek legismertebb tagja az elnök felesége, Mehriban Aliyeva.

A pénzből külföldre is jutott: az OCCRP nevű nemzetközi oknyomozó újságírói szervezet tavaly hozta nyilvánosságra, hogy Baku egy nemzetközi feketekasszából 2,9 milliárd dollárnyi kenőpénzt fizetett befolyásos európai közéleti szereplőknek. A 2012–2014 közötti átutalások egy része – 7,6 millió dollár – Magyarországon landolt, s három magyarországi bankszámlán akkor jelent meg, amikor Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak azt a Ramil Safarovot, aki 2004-ben Budapesten baltával agyonvert egy örmény katonatisztet.

Aliyeva közben egyre magasabbra jut a politikai ranglétrán. Miután az azeriek – legalábbis a hivatalos adatok szerint – a 2016-os népszavazáson nagy többséggel megszavazták az alelnöki poszt létrehozását, Aliyev gyorsan a feleségét helyezte ebbe a tisztségbe. Ezzel még egy biztosítékot teremtett a hatalom családban tartásához. Hiszen ha valami történik a 2009-es népszavazás óta korlátlan számban újraválasztható, 56 éves Aliyevvel, az új szabályok szerint nem a parlament elnöke, hanem az ország alelnöke veszi át az államfői teendők ellátását. A 2016-os referendum Aliyev 21 éves fia, Heydar számára is megnyitotta a hatalomhoz vezető utat: az alkotmányból kivették azt a passzust, amely szerint az államfőnek legalább 35 évesnek kell lennie.

Ahogy az illiberális demokráciákban lenni szokott, a főnök és családtagjai mindenhez értenek, s legutóbb az elnökfeleség kapott újabb dicséretet. „Nagyszerű munkát végzett az azeri tornászszövetség, s mindez annak köszönhető, hogy a testületnek nagyszerű elnöke van Mehriban Aliyeva személyében” – mondta a Bakuban rendezett trambulin-Európa-bajnokság után Altay Hasanov, a szövetség alelnöke. Majd hozzátette: „Az ő elnöksége alatt nem is lehetne nem jutni ilyen magasságokba.”

A balta árnyékában

A Magyarországon leginkább „baltás gyilkosként” ismert, 41 éves azeri Ramil Safarovot ismét megjutalmazták a hazájában, őrnagyból alezredessé léptették elő. Az örmény katonatársát 2004-ben agyonverő tisztet Magyarországon 30 éves fegyházra ítélték, ám az Orbán-kormány 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak, azzal a feltétellel, hogy a hátralévő időt egy ottani börtönben ülje le. Az azeriek nem tartották be a szavukat: Ilham Aliyev államfő azonnal kegyelemben részesítette Safarovot, a védelmi minisztérium pedig egy összegben kifizette a letöltött nyolc évre járó zsoldját, s még egy lakással is megajándékozta. Safarov kiadása miatt Örményország azonnal felfüggesztette a magyar–örmény diplomáciai kapcsolatokat, s a kétoldalú viszony a mai napig nem javult, az örményországi ügyeket a Tbilisziben lévő magyar nagykövetség egyik konzulja intézi. A budapesti kormány úgy tett, mintha felháborodott volna az azeri lépésen, pedig a külügyminisztérium szakértői figyelmeztették az illetékeseket, hogy Safarov nem fog börtönbe kerülni hazájában. A „kis közjáték” hamar elfelejtődött, s Orbán Viktor és Ilham Aliyev továbbra is baráti viszonyt ápol egymással. A legutóbbi bakui meghívás februárban érkezett, amikor Orbán Budapesten fogadta Ali Ahmadov miniszterelnök-helyettest. A magyar kormányfő az Azertag nevű azeri internetes újság szerint elfogadta az invitálást, és közölte: közeli barátjának tartja a bakui vezetőt. A februári találkozón szóba került az is, hogy a Fidesz és az Aliyev mögött álló Új Azerbajdzsán Párt közötti szoros együttműködés elősegíti a két nép közötti barátság elmélyítését is. Az együttműködést az is megolajozhatta, hogy mindkettő hosszú ideig igénybe vette a „negatív kampányok nagymestereként” emlegetett amerikai kampánystratéga, a tavaly elhunyt Arthur J. Finkelstein szolgálatait. Finkelstein Azerbajdzsánban nemcsak tanácsokat adott, hanem a nevét viselő közvélemény-kutató cég segítségével rendre megerősítette, hogy az azeri nép egy emberként áll a vezére mögött.