Aligha lett volna meg a kétharmad az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentés elfogadásához, ha a 46 éves Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője nem deklarálja, hogy maga is jóváhagyja a dokumentumot. Weber lépését követően az EPP pártkötöttségektől megszabadított frakciója is kétharmados többséggel igennel voksolt. Ez Magyarország helyzetében és a Keresztényszociális Unió (CSU) vezető politikusának álláspontjában is nagy változás, hiszen Weber 2013-ban még az Orbán-kormány elleni politikai támadásnak minősítette a Tavares-jelentést.
Webernek a Sargentini-jelentés melletti kiállását az is motiválhatta, hogy néhány nappal korábban közölte: szeretne az EPP csúcsjelöltje (Spitzenkandidat) lenni a jövő év májusi európai parlamenti választásokon. Ez azzal egyenlő, hogy bejelentkezett az Európai Bizottság (EB) elnöki posztjára a luxemburgi Jean-Claude Juncker utódjául, aki 2014-ben az EPP első csúcsjelöltje volt, és a közvélemény-kutatások azt ígérik, legközelebb is a jobbközép néppártiaké lesz a legnagyobb frakció. Weber élvezi Angela Merkel támogatását, miután a kereszténydemokrata (CDU) kancellár lemondott arról, hogy az Európai Központi Bank élére német személy kerüljön, s helyette az EB vezetői posztját nézte ki országának.
AFP / Emmanuel Dunand
A csúcsjelöltről a november elején Helsinkiben tartandó kongresszusán dönt az EPP, és egyáltalán nem garantált, hogy Weber útja az EB élére vezet. És nemcsak azért, mert a Spitzenkandidat mint intézmény ellen az állam- és kormányfők már 2014-ben is berzenkedtek – és Emmanuel Macron francia elnök most is fúrja a kinevezési automatizmust –, de akkor nem akartak konfliktust az Európai Parlamenttel. Hanem mert a francia Jacques Delors óta csak volt kormányfő töltötte be az EB elnöki posztját, amelyre soha nem neveztek ki olyan politikust, akinek semmilyen kormányzati tapasztalata nem volt. Márpedig a színfalak mögötti egyeztetésekben jeleskedő Weber soha nem volt miniszter. Brüsszelen, Strasbourgon és Bajorországon kívül alig ismert, s ha korábban emlegették, azt leginkább úgy tették, mint aki az EPP védőernyőjét borítja az illiberális Orbán Viktor fölé.
Weber ebbéli hiányosságát azzal ellensúlyozza, hogy magát a „nép embereként” állítja be – amiben van is némi igazság. 1972-ben az alsó-bajorországi Niederhatzkofenben született, s a Wildenberg nevű faluban nőtt fel, ahol ma is él a feleségével. Szinte minden hétvégén hazautazik. Münchenben szerzett mérnöki végzettséget, szeret gitározni, és fiatalon a The Peanuts (A mogyorók) nevű zenekar énekese volt. Előbb a magánszektorban, vállalkozóként próbálkozott, majd 2003-ban a CSU ifjúsági szervezetének elnökévé választották. A poszton azt a Markus Södert követte, aki továbbra is előtte jár Bajorországban. Bár mindketten Horst Seehofer CSU-elnök protezsáltjának számítottak, a bajor miniszterelnöki posztot Söder örökölte meg.
Már csak azért is, mert Weber útja 2004-ben az EP-be vezetett, ahol öt év múlva már Joseph Daul frakcióvezető helyettesévé lépett elő. A hívő katolikus politikus a CSU egyik alelnökeként pártja mérsékelt szárnyához tartozik, aki szerint a kereszténység Európa lelke. Kampányának középpontjába az európai értékek védelmét akarja állítani, amelyek szerinte a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, a nemek egyenlősége, a sajtószabadság, valamint az állam és az egyház különválasztása. Az EB elnökeként leállítaná Törökország amúgy is megfeneklett csatlakozási folyamatát, támogatja az EU határán húzott kerítéseket, s a határvédelem megerősítésével is keményebben lépne fel az illegális bevándorlással szemben.
