Kirstjen Nielsen amerikai belbiztonsági miniszter vasárnap a Fehér Házba érkezve arra számított, meg tudja vitatni Donald Trumppal, miképpen oldják meg azt a válsághelyzetet, ami az USA déli határán kialakult az országba belépni akaró menekültek számának megugrása miatt. Ehelyett az elnök azt kérte tőle, mondjon le, amit meg is tett.
Nielsen 2017 decemberében került a New York és Washington elleni 2001-es terrortámadás után létrehozott, 22 kormányügynökséget összefogó, 240 ezer alkalmazottat foglalkoztató és 40 milliárd dolláros költségvetés fölött rendelkező minisztérium élére. A poszton mentorát, John Kelly extábornokot követte, aki Trump kabinetfőnöke lett – már ő sincs a hivatalában, az elnököt racionális határok között tartani igyekvők utolsó mohikánjaként az idén januárban távozott.
A beszámolók szerint Nielsen menesztésének az volt az oka, hogy nem volt hajlandó végrehajtani Trump egyre durvább ötleteit az illegális bevándorlás megfékezésére. Tavaly májusban az elnök az egész kormány előtt leteremtette, mert nem állította meg a menekültek áradatát, és vonakodott támogatni a Fehér Ház kezdeményezését arra, hogy a családban érkezettek esetében a felnőtteket zárják rács mögé, és szakítsák el tőlük a gyerekeiket.
A brutális migránspolitikát Trump befolyásos tanácsadója, Stephen Miller sürgeti, aki a főnökével együtt a jelek szerint megunta, hogy Nielsen az amerikai törvényekre, illetve a nemzetközi jogra hivatkozva úgy véli, nem teheti meg azt, amit tőle követelnek. Pedig már őt is bőven bírálták az érzéketlensége miatt, s arra számítanak, hogy az elnök megtalálja azt az embert, aki az illegális bevándorlás ügyében végrehajtja az utasításait.
Trump már az első elnökválasztási kampányát is azzal kezdte, hogy erőszaktevőknek bélyegezte a mexikói illegális bevándorlókat. Most úgy tűnik, a 2020-as újrázásra készülve is ezt a témát lovagolja meg, kihasználva az olyan indulatokat, amilyeneket a magyar kormánypropaganda is igyekszik rendre felszítani. Bár a szülők és gyerekek szétválasztásának gyakorlatát egy szövetségi bíró tavaly júniusi elutasító döntése nyomán abbahagyták, Trump decemberben 35 napra megbénította a kormány működését, amiért nem kapta meg a mexikói határon általa megálmodott falra kért pénzt. Az idén februárban nemzeti szükséghelyzetet rendelt el, hogy a kongresszus megkerülésével hozzáférjen 6,7 milliárd dollárhoz erre a célra. Az elnöki rendelet hatálytalanításáról szóló javaslatot a demokrata többségű képviselőház és a republikánus többségű szenátus is megszavazta, Trump azonban hivatali idejének első vétójával életben tartotta a szükséghelyzetet.
A számok valóban azt mutatják, hogy tavaly októbertől az ezredforduló óta nem látott ütemben nő az USA-ba illegálisan belépők száma. A hivatalos adatok szerint februárban már 76 ezer embert – az előző havinál a harmadával többet – csíptek el, s márciusban a számuk elérhette a százezret. Ha így folytatódik, szeptemberre már egymillió elfogott vagy magát feladó illegális határátlépő is lehet, amire legutóbb a 2000-es évek elején volt példa. Az érkezők között egyre nagyobb arányban olyan családok vannak, amelyek szinte kizárólag az Északi Háromszögnek nevezett három közép-amerikai országból, Guatemalából, Hondurasból és Salvadorból indultak útnak. Ők az első adandó alkalommal feladják magukat a határőröknek, és menekültstátust kérnek, amire az USA hivatalos szervei nincsenek felkészülve.
Az elbírálásra váró ügyek száma megközelíti a 830 ezret, és a határ amerikai oldalán az infrastruktúra arra van kitalálva, hogy egyedülálló férfiakat néhány órára őrizetben tartsanak, majd visszatoloncolják őket Mexikóba. A családokat a tavalyi bírói döntés miatt nem lehet szétszakítani, s mivel az illegálisan érkezett gyerekeket a törvény szerint legfeljebb 20 napig tarthatják rács mögött, a túlterhelt, illetve alkalmatlan létesítmények miatt az utóbbi hónapokban gyakorlattá vált, hogy beengedik őket az USA-ba. Évekig is eltart, míg elbírálják az ügyüket, ők pedig gyakran felszívódnak az illegális bevándorlók 11–13 milliósra becsült táborában.
Az 1980-as amerikai menekültügyi törvényt nem a mostani helyzetre találták ki, hanem azokra a védelmet kérőkre, akik a szocialista országokból vagy a katonai diktatúrákból érkeztek, politikai üldöztetés elől. A törvényhozók abból indultak ki, hogy 1972 és 1979 között alig több mint 22 700 külföldi állampolgár kért menekültstátust, és hírré csak az vált, ha volt köztük szovjet balett-táncos, kelet-európai sportoló vagy kínai tudós. Röviddel a törvény elfogadása után azonban Haitin megbukott Jean-Claude Duvalier rezsimje, és eluralkodott a politikai káosz, Közép-Amerikában pedig polgárháborúk törtek ki, illetve eszkalálódtak. A menekültkérelmet benyújtók száma 1980 és 1990 között már 400 ezerre emelkedett, és a fele közép-amerikaiaktól származott.
Ez a hullám a polgárháborúkat lezáró megállapodásokkal és a hidegháború végével lecsillapult, ám egyre nőtt azoknak a száma, akik gazdasági okokból próbáltak illegálisan bejutni az Egyesült Államokba. Ők jellemzően mexikóiak voltak, s az 1990-es évek elejétől egyre szigorodott a határőrizet, falszakaszok épültek az USA déli határán. A trend az ezredforduló után változott, beérett az 1994-ben életbe lépett Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás (NAFTA) gyümölcse, a gazdaságát liberalizáló és gyorsan fejlődő Mexikóban kialakult a középosztály, és már nem feltétlenül érte meg északra szökni. 2005 és 2010 között 20 ezerrel, 2009–2014 között pedig már 140 ezerrel több mexikói ment haza, mint ahányan az USA-ba érkeztek.
Az újabb fordulat 2014-ben történt, amikor az USA és Mexikó határán megjelent 280 ezer menekült, köztük 50 ezer egyedül érkezett gyerek, akiket a szüleik az Északi Háromszögben bíztak embercsempészekre, hogy jobb életet teremtsenek nekik. A humanitárius válságot a hivatalos amerikai szervek és a civil szervezetek vállvetve oldották meg, Barack Obama elnök pedig – demokrata és republikánus kongresszusi jóváhagyással – két évre szóló, 1,4 milliárd dolláros programot hirdetett meg Guatemala, Honduras és Salvador támogatására. A cél a menekültáradat megállítása volt, ami be is következett. Ehhez az is kellett, hogy Mexikó megszigorította saját déli határának ellenőrzését, s 2015-ben például több illegális bevándorlót vett őrizetbe és utasított ki, mint az USA.
Trump 2016-os megválasztását követően, a belengetett szigorú intézkedések miatt, tovább csökkent a törvénytelen határátlépéssel próbálkozók száma. Változást 2018 elején az hozott, hogy az Északi Háromszög országaiban a bűnözés, a korrupció, a törvénytelenség és a bandák háborúja olyan elviselhetetlen helyzetet teremtett, hogy mind többen indultak el észak felé. Sokan az egyre nagyobb létszámú menekültkaravánokba álltak, ők főleg hondurasiak és salvadoriak voltak, míg a szomszédos Mexikót jobban ismerő guatemalaiak inkább embercsempészeket fizettek meg.
Újabb lökést adott az emberáradatnak, hogy tavaly decemberben a baloldali Andrés Manuel López Obrador lett az új mexikói elnök, aki a konzervatív elődjei gyakorlatával szakítva oldott a határellenőrzésen, a Közép-Amerikából érkezőknek 13 ezer humanitárius vízumot adott ki, s vele szabad utat nyitott számukra az USA határa felé. Ez is kiváltotta Trump haragját, aki azzal kezdett el fenyegetőzni, hogy lezárja az USA déli határát. Amikor meggyőzték, hogy ezzel az amerikai gazdaságnak súlyos károkat okozna, a múlt héten azt találta ki, hogy ha Mexikó nem állítja meg a menekültáradatot, akkor 25 százalékos büntetővámot vet ki az ott készülő autókra – semmibe véve a NAFTA nagy nehezen tető alá hozott utódmegállapodásának előírásait.
A mexikói kormány mindenesetre február óta nem ad ki újabb humanitárius vízumot, Trump pedig úgy döntött, megvonja a három közép-amerikai országtól azt a mintegy 450 millió dollárt, ami az Obama által indított program folytatásaként a jelenlegi pénzügyi évben járna. Ez elemzők szerint nemcsak ellenkező hatást váltana ki, és a három országból indulók számát növelné, hanem újra csak a gyanakvást erősítené Washington iránt a térségben, ahol az USA többször is beavatkozott, nem mindig a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Guatemala megválasztott elnökét 1954-ben a CIA segítségével puccsolták meg, amit követően 1996-ig tartó, 200 ezer civil életét követelő polgárháború tört ki. Honduras az USA felvonulási területe volt a nicaraguai sandinisták ellen, és Obama még 2009-ben sem volt hajlandó katonai hatalomátvételnek minősíteni, amikor a hivatalban lévő államfőt a fegyveresek az éjszaka közepén pizsamában rángatták ki az ágyából, és száműzetésbe kényszerítették. Az USA beavatkozott az 1979–1992 közti, 75 ezer halálos áldozattal járó salvadori polgárháborúba is. A jelenlegi salvadori káoszban főszereplő Mara Salvatrucha (MS–13) bűnszervezet kaliforniai börtönökben szerveződött, s az USA szabadította rá a hétpróbás gazfickók beözönlésére felkészületlen közép-amerikai országra, amikor az 1990-es évek második felében oda toloncolta őket. De Trump támogatja a Hondurasban 2017-ben csalás gyanújával övezve választást nyert Juan Orlando Hernández elnököt, és szót ért a korrupción kapott Jimmy Morales guatemalai államfővel is.
NAGY GÁBOR
nagy.gabor@hvg.hu
