Tüntetések Hongkongban
Soha nem látott tüntetési hullám söpört végig Hongkongon, miután 2019 tavaszán a helyi törvényhozás megpróbálta megkönnyíteni a szökevények kiadatását Kínának. Bár a törvényt rég visszavonták, a demonstrációk a nyáron zavargássá fajultak. Ősszel ismét fellángolt az erőszak, a rendőrök már éles lőszert is használtak. Kövesse velünk a demonstrációk legfrissebb fejleményeit!
A világ legudvariasabb tüntetői a hongkongi fiatalok – már ha éppen nem csapnak össze a könnygázzal és gumilövedékkel rájuk támadó rendőrökkel. Vasárnap még kétmillióan voltak a 7,5 milliós város utcáin, ahol hétfőn nem sok dolguk volt a kukásautóknak, mert a demonstrálók csapatai hajnalban a legtöbb helyen összeszedték a szemetet, korábban pedig segítették a hatalmas tömegben rosszul lett időseket és a hőségtől szenvedő gyerekeket.
Nem voltak viszont ilyen kedvesek Carrie Lammel, akinek nem elégedtek meg a bocsánatkérésével, hanem már a lemondását követelték. Pedig a Hongkongot a pekingi kommunista vezetés kegyelméből irányító politikus szombaton határozatlan időre felfüggesztette a törvényjavaslatot a kiadatásról, ami nyolc napon belül három, tömegtüntetésben tetőzött tiltakozást váltott ki.
A jogszabály első pillantásra elvileg akár még helyes lépés is lehetett volna. A tervezetet a Hongkongot irányító kormányzótanács – amely 16 miniszterből, valamint 16 üzletemberből, parlamenti képviselőből és politikai vezetőből áll – februárban fogadta el, szinte pontosan egy évvel az után, hogy szörnyű bűntény rázta meg a várost. A 19 éves Csan Tung-kaj és 20 éves barátnője, Pun Hju-ving tavaly a Valentin-nap idején romantikus vakációra utazott Tajvanra. Ott azonban a fiatal nő bevallotta a barátjának, hogy nem tőle terhes, és megmutatott neki egy videót, amin egy másik férfival szeretkezik. A feldühödött Csan megfojtotta a barátnőjét, a holttestet bőröndbe szuszakolta, azt egy vasútállomás közelében elrejtette, majd hazautazott Hongkongba, és Pun aggódó apjának azt mondta, összevesztek, és mindenki ment a maga útjára. Amikor a tajvani rendőrség egy biztonsági kamerában rábukkant a bőröndöt vonszoló Csanról készült felvételre, a férfi vallomást tett. Mivel Hongkongban csak azért ítélhették el, amit a városban követett el, 29 hónapot kapott, mert használta a barátnője hitelkártyáját, s az előzetesben töltött időt beszámítva, valamint jó magaviselete okán októberben akár már szabadulhat is.
Az 1997-ben távozó britek megalkották volt koronagyarmatuk jövőjére az alaptörvényt – abban olyan szabadságjogokat garantáltak Peking kontójára, amilyeneket maguk soha nem adtak meg –, ám több kérdést nem rendeztek. Ezek egyike a bűncselekményt elkövetők kiadatásának szabályozása volt. Hongkong nem sok országgal kötött kiadatási egyezményt, és Lam az új jogszabállyal ezt a kört akarta szélesíteni. A hivatkozási alap a brutális tajvani gyilkosság volt, és kezdeményezése alátámasztására többször is felvonultatta a fiatal nő könnyek között gyászoló anyját.
Hamarosan kiderült azonban, hogy Hongkong vezetője Peking kottájából játszik. A mindössze tíz paragrafusból álló tervezet megnyitotta volna ugyanis a lehetőséget arra, hogy Kína kérelmére nemcsak hongkongiakat, hanem a különleges adminisztratív területen élő, dolgozó vagy csak átutazó külföldieket is kiadjanak. Tajpej pedig közölte, ha megszületik is a hongkongi jogszabály, akkor sem kéri ki a gyilkost, hiába követte el náluk a tettét, mert a tervezet Makaó mellett Tajvant is Kína részeként kezeli, ezért számukra elfogadhatatlan.
A részletek ismeretében csak nőtt az ellenállás. Lam hiába hangsúlyozta, hogy 46-ról 37-re faragták le a kiadatással érintett bűncselekmények számát, csak legalább hét év börtönnel fenyegetett cselekményekről lehet szó, s azok között nem szerepelhetnek politikai természetűek. Az sem használt, amikor kijelentette, hogy a kiadatási kérelemről bíróság dönt, a végső jóváhagyás joga pedig mindig Hongkong városának irányítójáé, a tüntetők nem hittek neki.
Úgy vélik ugyanis, hogy Peking célja a Kínában elképzelhetetlen politikai szabadságjogokat élvező hongkongi ellenzék megfélemlítése. Attól tartanak, a törvény elfogadása után Kína a vele szembeszegülő hongkongiak kiadatását kérné, s velük éppúgy elbánna, mint odahaza az ellenzékiekkel – akiket gyakran nem politikai természetű, hanem köztörvényes vádakkal állítanak a Kínai Kommunista Párt (KKP) utasításait teljesítő bíróság elé. Megriadt a Pekinggel amúgy szimpatizáló hongkongi üzleti közösség is, miután észrevette, hogy a jogszabály azt is lehetővé teszi, hogy – például a KKP által politikai fegyverként használt korrupciós vád esetén – a kiadatással együtt vagyonzárlatot is kérjenek.
Bár Lam fogadkozott, hogy szó sem lehet a törvénytervezet visszavonásáról, múlt szombaton mégis jegelte a jogszabályt. Hogy nem teljesen a saját elhatározásából cselekedett, azt jelzi, hogy előző nap Sencsenbe utazott, ahol Pekingből érkezett magas rangú pártvezetőkkel találkozott. A meghátrálásról szóló döntést persze a távolból Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő hozta, aki ekkor Tádzsikisztánban egy regionális csúcstalálkozón volt, ahol a 66. születésnapján kedvenc jégkrémjeivel köszöntötte Vlagyimir Putyin orosz elnök. Hszi az USA-val folytatott kereskedelmi háború idején nem akart újabb frontot nyitni, ám számára a hongkongi kiadatási törvényről lemondás arculatvesztést jelent. A 2012-es hatalomra jutása óta rendpárti irányba fordította ugyanis Pekinget, megerősítette a KKP vezető szerepét, elfojtja az ellenzéki hangokat, magának pedig Mao Ce-tung óta nem látott hatalmat gyűjtött össze.
Most viszont engedni kényszerült demokratikus tömegtüntetéseknek, bár a hatékony internetes cenzúra mindent megtesz azért, hogy ennek a híre ne jusson el Kínába, s ha mégis átszivárognak információk, a párt szolgálatában álló sajtó gondoskodik arról, hogy az eseményeket külföldi erők által szított zavargásoknak állítsák be. A bűnbak pedig Lam lehet, akinek Peking kudarca éppúgy az állásába kerülhet, mint amikor a Hongkongot 1997 után elsőként vezető Tung Csi-huának távoznia kellett, mert 2003-ban szintén tüntetők akadályozták meg a Kína befolyását erősíteni hivatott nemzetbiztonsági törvény elfogadását (erről lásd alábbi Eddigi erőpróbák című keretes írásunkat).
A mostani visszalépés nem jelenti azt, hogy Peking engedne a Hongkongra nehezedő nyomásból, amit azok a fiatalok is érzékelnek, akik folytatni akarják a tüntetéseket, mert úgy vélik, ez az utolsó esélyük arra, hogy akadályokat állítsanak Kína elé. Pekingben tudják azonban, hogy az idő nekik dolgozik. A brit–kínai megállapodásban rögzített egy ország, két rendszer korszaka – benne a demokratikus garanciákkal – ugyanis legfeljebb 2047-ig tart, és Peking olyan, mint a prédáját fárasztó óriáskígyó: amint lehetőséget észlel, erősíti a szorítását, míg ki nem préseli a szuszt az áldozatából.
2014-ben hiába tartották Hongkong központját hét héten keresztül megszállva a tüntetők, az úgynevezett „esernyős forradalom” kudarcot vallott, és Peking nem engedi, hogy Hongkong közvetlen voksolással olyan vezetőt válasszon magának, amilyet akar. 2015 októberében egy hongkongi kiadó és könyvesbolt négy alkalmazottjának veszett nyoma, akik később Kínában tűntek fel, ahol köztörvényes bűncselekménnyel vádolták őket. Az igazi bűnük azonban az volt, hogy a Hongkongban létező szólásszabadságot kihasználva olyan könyveket adtak ki, amelyek a kínai pártvezetők magánéletéről és vagyonosodásáról szolgáltak szaftos sztorikkal.
Két éve a város Four Seasons luxushoteljéből kínai ügynökök magukkal vitték a pekingi pártelit üzleti ügyeit intéző, kanadai állampolgársággal is rendelkező Hsziao Csian-hua milliárdost, akit azóta sem látott senki. Márpedig az alaptörvény szerint Kína rendőrei és biztonsági apparátusának tagjai nem intézkedhetnek Hongkong területén. Ezt sérti meg az is, hogy a Hongkongot a kínai szuperexpressz-hálózathoz kötő vasútvonal indulóállomásán kínai rendőrök végzik az okmányellenőrzést. A KKP hongkongi főhadiszállása külön hatalmi központtá vált, és a város 70 tagú törvényhozásában már 43 fős a Peking-barát többség. Hongkong még mindig fontos hídfőállás a kínai külkereskedelem számára, a tőkebeáramlás létfontosságú közvetítője, ám a városban tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági függés kétoldalú, és Peking javára változik. Hiszen míg a hongkongi GDP 1993-ban még a kínai 27 százaléka, és az 1997-es átvételkor is a 20 százaléka volt, ma már csupán a 2,7 százaléka. ¬
| Eddigi erőpróbák |
2003. július 1.: A Peking felügyeletébe visszakerülés hatodik évfordulóján több mint félmillió hongkongi vonult az utcákra, hogy tiltakozzon a nemzetbiztonsági törvény tervezete ellen, amely büntetni rendelte volna a lázadást és hazaárulást, azt Kínával szemben is értelmezve. A jogszabály megtiltotta volna azt is, hogy külföldi politikai szervezetek Hongkongban tevékenykedjenek, illetve hongkongi pártokkal kapcsolatot építsenek ki. A tüntetés hatására a törvénytervezetet visszavonták, amibe – és a SARS-vírus keltette járvány elhibázott kezelésébe – belebukott a város első, 1997 utáni vezetője, Tung Csi-hua. 2012. július 29.: A szervezők szerint 90 ezren – zömmel diákok és a szüleik – tüntettek az ellen, hogy a középiskolai történelemkönyvekben kötelezővé tennék a Kínai Kommunista Párt (KKP) által Kína többi részén elfogadtatott szemlélet oktatását: például a párt vezető szerepének kizárólagosságát, Tibet Kínához tartozását vagy éppen annak az 1989-es Tienanmen téri vérengzésnek a „hivatalos értelmezését”, amiről Hongkongban minden június 4-én gyertyagyújtással emlékeznek meg. A tüntetés hatására elmaradt a történelemkönyvek átírása. 2014. szeptember 26.: „Foglaljuk el a központot, szeretettel és békével” jelszóval tömegmozgalom indult, amely blokád alá vette a kormányzati negyedet. A tiltakozás annak szólt, hogy Peking – eleget téve az 1997-es váltás feltételeit rögzítő alaptörvény által kijelölt célnak – hajlandónak mutatkozott ugyan megadni a jogot arra, hogy a hongkongiak közvetlenül válasszák meg a város vezetőjét, de kikötötte, hogy ezt csak olyan jelöltekből tehetik, akiknek személyét Kína korábban jóváhagyta. A rendőri borsspray ellen használt sárga esernyők után „esernyős forradalomnak” is nevezett demonstráció – amelynek egyetemista szervezői közül sokan a 2012-es tankönyvtüntetésen váltak aktivistákká – kudarcot vallott. A rendőrök december 15-ére kiürítették az utolsó megszállt utcákat is, és nem sikerült kivívni a választójogi reformot. Így 2017-ben a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a helyi elit és a szakmai szervezetek képviselőiből álló, Peking-barát tagok uralta 1200 fős testület szavazta meg Hongkong irányítójának a KKP bizalmát élvező Carrie Lamet, aki csaknem négy évtizede dolgozott a város adminisztrációjában. |
