Ügyes taktika, rátermett jelölt és megroppant gazdaság kellett ahhoz, hogy Tayyip Erdogan elnök elveszítse Isztambul irányítását. Vajon Ekrem Imamoglu győzelmével helyreállítható-e a török demokrácia?
Érzelmes pillanat lehetett Ekrem Imamoglu számára, amikor a vasárnap megismételt isztambuli főpolgármesteri választás hadjáratának elején a kampánybuszra felrohant egy 13 éves kisfiú, és azt kiabálta: „Minden rendben lesz.” Az ellenzék jelöltje elmosolyodott, és a csapatához fordulva közölte, megvan a kampányszlogen. A biztatásra és a reményre az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjének és szavazóinak is szükségük volt, hiszen semmi sem garantálta a győzelmet, miután a március végi választáson aratott első győzelmét a választási bizottság elvette tőle, és új szavazást rendelt el.
A siker valahogy mégis benne volt a levegőben, a felmérések is egyre nagyobb előnyt mutattak ki a 49 éves Imamoglu számára. Aki végül meggyőző többséggel, a voksok több mint 54 százalékával – közel 800 ezer szavazattal – verte meg ellenfelét, Binali Yildirim volt kormányfőt, aki el is ismerte a vereségét, és gratulált a riválisának. Vagyis az ellenzék közös jelöltje jóval nagyobb arányban nyert, mint március 31-én, amikor mindössze 13 ezer vokssal kapott többet (az alábbi videón az Imamoglu győzelmi ünneplésel látható).
Imamoglu, ahogy az első, a második kampányban is a szeretet, az összefogás, a pozitív üzenetek erejével, a rágalmakra mosolyogva reagáló taktikával hatékony fegyvert talált az arrogáns hatalommal szemben. „Mindenkit megölelek, azokat is, akik elutasítanak minket” – mondta az utcákon kampányoló Imamoglu (portréját ebben a cikkben olvashatja). A nyitott és mindenkit partnernek tekintő hozzáállás a jelek szerint kedvező fogadtatásra talált a lakosság majd ötödét adó, 15 milliós városban, miután az egész nemzetet az utóbbi néhány évben terrortámadások sora, puccskísérlet, ideológiai ellentét, menekültáradat és a szomszédos Szíria polgárháborúja a végletekig megosztotta.
A politikai nehézsúlyú Yildirim – akit a posztra személyesen Tayyip Erdogan elnök szemelt ki – a második kampányban igyekezett lemásolni riválisa módszereit. Erdogan is hátrébb lépett, és nem ismételgette a tavaszi kampányban hangoztatott nacionalista beszédeit. Céljuk az volt, hogy a hatalmon lévő Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) a márciusi választáson távol maradt több százezer hívét az urnákhoz csábítsák. De visszaütött a választás megismétlése, amit sokan a török demokrácia egyik utolsó intézményének az aláásásaként értékeltek. Ráadásul a türelmüket vesztett AKP-vezetők az utóbbi hetekben újrakezdték a populista acsarkodást: görögnek, terroristának és gülenistának beállítva Imamoglut.
Az üzleti életből érkezett és Isztambul egyik kerületének, a középosztály által lakott Beylikdüzünek a polgármestereként már bizonyított Imamoglu esélyét kétségkívül az is növelte, hogy az ellenzék egységes maradt mögötte. Különösen a balközép és kurdbarát Népi Demokratikus Párt (HDP) tartott ki mellette. Holott Erdogan mindent bevetett. Az állami hírügynökség beszámolója szerint a szeparatista Kurd Munkapárt (PKK) börtönben lévő alapítója, Abdullah Öcalan állítólag választási semlegességre szólította fel a HDP-t, és ezzel gyakorlatilag a kurdokat. Öcalannak megengedték, hogy 2011 óta először ügyvédet fogadjon. Sőt Yildirim elzarándokolt a keleti Diyarbakirba, a kurdok lakta térség központjába, ahol kurd nyelven üdvözölte a helybélieket.
Ezeknek a gesztusoknak azonban csak korlátozott hatásuk volt a választásra. Isztambul 4 milliós kurd közösségének konzervatív része AKP-szavazó, vagy az volt, és nem igazán hatotta meg őket a kétszínű közeledés. Még emlékeznek arra, hogy Erdogan a kurdokkal folytatott béketárgyalások után 2014-től hirtelen ultranacionalista politikára váltott, beavatkozott a szíriai polgárháborúba, hogy az ottani kurdokat gyengítse. Így hát Yildirim vereségének egyik oka, hogy a kurdok többsége vagy nem ment el szavazni, vagy nem rá adta a voksát. Erdogan AKP-jának 2018 óta a parlamentben csak a Nacionalista Akciópárttal (MHP) együtt van többsége, így hát kudarcot vallott az a taktika, hogy egyszerre nyerje meg a szélsőségeseket és a kurdokat.
Nem kedvezett Yildirimnek az sem, hogy a gazdaság egyre rosszabb állapotban van. A túlfűtött növekedés miatt óriási az állami és a vállalati eladósodás, Isztambulban számos nagy építkezés leállt. Az infláció 20 százalék, a munkanélküliség nő, a líra az utóbbi évben elvesztette értékének a harmadát, csak az érvénytelenített márciusi választás után 8 százalékot zuhant. A piacok reformokra várnak, amelyekre a tavalyi parlamenti és az idei önkormányzati választások miatt a kormány eddig nem volt hajlandó.
Aki megnyeri Isztambult, az megnyeri Törökországot is – hangoztatta korábban Erdogan, aki a 16 éve tartó hatalmának eddigi legnagyobb választási pofonját szenvedte el. Az AKP és elődjei negyedszázada irányítják a várost, amely a török GDP harmadát adja. Erdogan is Isztambul főpolgármestereként kezdte politikai pályafutását az 1990-es években, ezért is volt olyan fontos számára, hogy Ankara elvesztése után legalább a megapolisz az AKP befolyása alatt maradjon.
Több elemző máris arról beszél, hogy Imamoglu diadala Erdogan országlása végének a kezdetét jelenti. Sokan az elnök kihívóját látják Isztambul megválasztott polgármesterében a 2023-ban esedékes elnökválasztáson. Sőt olyan hangok is hallhatók, hogy előrehozott parlamenti választás is lehetséges. Bár ez egyelőre túlzásnak tűnhet, és az is tény, hogy Erdogan a legnagyobb hatalmú török vezető a köztársaság alapítója, Kemal Atatürk óta, az AKP soraiban máris észlelhetők a hajszálrepedések.
Ahmet Davutoglu volt kormányfő új párt alapítására készül. Erdogan 2016-ban félreállított egykori külpolitikai stratégája új vezetésről, új jövőképről, új államról beszélt, hogy – mint mondta – a legfontosabb értékeket átadják a következő nemzedéknek. Semmi sem veszélyesebb, mint a csendes társadalom – hangoztatja Davutoglu, aki a politikai iszlám reformjának platformján áll. Erdogan két másik egykori meghatározó embere, Abdullah Gül volt elnök és Ali Babacan egykori gazdasági miniszter, a 2000-es évek török gazdasági csodájának atyja Nyugat-barát programon dolgozik, ezt képviselő párt jelenleg nincs a török politikai palettán.
Kérdés, hogyan reagál a vereségre Erdogan, aki egyre zsarnokibb módon kormányoz. Az utóbbi jó néhány évben 1400 civil szervezetet, 175 sajtóorgánumot zártak be, 130 ezer közalkalmazottat bocsátottak el, több tízezret zártak börtönbe. Leginkább azzal a váddal, hogy az amerikai száműzetésben élő és terrorizmussal vádolt Fethullah Gülen vallásvezető titkos mozgalmának a tagjai. Erdogan a tavaly bevezetett elnöki rendszerben pedig szinte korlátlan hatalmat élvez. Így sokak számára már az is meglepő, hogy „hagyták” Imamoglut győzni, akinek Yildirim és maga Erdogan is gratulált.
A választási manipuláció amúgy nem áll távol az AKP-tól. Már azzal, hogy Isztambul évtizedeken át iszlamista irányítás alatt állt, az AKP cégek hálózatát ellenőrzi a közbeszerzések révén. Imamoglu a márciusi megválasztása, majd az eredmény érvénytelenítése közti rövid polgármesteri ténykedése során máris korrupt és pazarló városvezetésről számolt be. A város privatizált komptársasága például törölte a hétvégi járatait Bursából, ahonnan sok ellenzéki isztambuli igyekezett vissza vasárnap délután a hétvégi pihenéséből, hogy szavazhasson.
A választás ennél durvább manipulálására azonban most nem került sor, holott például a prezidenciális rendszert hajszállal jóváhagyó 2017-es népszavazáson a le nem bélyegzett voksokat is elfogadták. A 2014-es ankarai polgármesteri választás voksainak a számlálása pedig hirtelen megállt, amikor úgy tűnt, veszít az AKP, majd amikor folytatódott, a párt megint előnyben volt. Akkor a választási bizottság elutasította az újraszámlálást.
Kétségtelen, hogy az AKP ellenőrzi immár a bíróságokat és a választási bizottságokat, ami főként a kisebb településeken, falvakban ad nagyobb teret a manipulálásra. Isztambul lakosságának fele ellenzéki, ahol az ellenzéki pártok, mozgalmak, szervezetek és a megmaradt független média árgus szemekkel figyelt, így a durva csalást az AKP nem kockáztatta meg. Vagy nem is akarta, hiszen már önmagában az is óriási hitelvesztést jelentett volna, ha Yildirim megnyeri az egyszer már elvesztett választást.
| Limbó Nyugat és Oroszország között |
Az isztambuli polgármesteri választáson elszenvedett csapás miatt a külpolitikai tévelygései kapcsán is önvizsgálatot tarthat Tayyip Erdogan török elnök. Ankara egyre jobban távolodik nyugati szövetségeseitől, az EU-tól és az USA-tól. Talán a szavazók nacionalista érzelmeire hatva a múlt héten Ciprus északkeleti partjainál megjelent egy második török kutatóhajó, a Yavuz, amely gázlelőhelyeket keresve 3300 méteres mélységben próbafurásokat végez három hónapon keresztül. Egy másik hasonló török hajó, a Fatih már régebb óta Ciprus északkeleti partjainál tartózkodik. Az EU a Földközi-tenger adott térségét az egységesként kezelt Ciprus felségvizeinek, kizárólagos gazdasági övezetének tekinti, és felszólította Ankarát az illegális fúrások befejezésére. Brüsszel utazási korlátozásokkal, török vállalati követelések befagyasztásával fenyegetőzik, de az opciók között van a Törökországgal kötött vámunió meghosszabbításáról szóló tárgyalások leállítása, sőt Törökország EU-tagjelölti státusának felfüggesztése (a felvételi tárgyalásokat jó egy éve befagyasztották). Az EU-ra Ciprus és Görögország is nyomást gyakorol: az előbbi azzal is fenyegeti Brüsszelt, hogy ha nem lép fel erélyesen, elkaszálja Észak-Makedónia és Albánia uniós felvételi kérelmét. Törökország úgy tekinti azonban, hogy a saját és a csak Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság kontinentális talapzatán végez szénhidrogén-kutatásokat. A NATO egységét veszélyezteti, hogy az USA és Törökország is kenyértörésre készül. E hónap végéig, azaz vasárnapig adott ultimátumot Washington Ankarának arra, hogy ha nem áll el az Sz–400-as orosz légvédelmi rendszer megvásárlásától, akkor kizárják az F–35-ös amerikai vadászgépprogramból. Ami azt jelenti, hogy Törökország nem kapja meg az igényelt száz korszerű vadászgépet, pilótái nem vehetnek részt a kiképzési programban, és az F–35-ös gépek alkatrészeit gyártó török vállalatok ellen is szankciókat hoznak. Török cégek közel ezer komponenst gyártanak, ebből 400-at kizárólag ők. Az USA amiatt aggódik, hogy az orosz légvédelmi rendszer nem kompatibilis a NATO-fegyverekkel, és Oroszország feltérképezheti az F–35-ös esetleges gyenge pontjait, ha azokat Törökország megkapja. Erdogan külpolitikája következtében Törökország nyugati kapcsolatrendszere rendülhet meg, és megkérdőjeleződik NATO-partneri megbízhatósága is. A helyzet fonákja azonban, hogy Törökország geostratégiai helyzeténél fogva az észak-atlanti szövetség aligha fordíthat hátat Ankarának. |
Évtizedes, közmegegyezésen alapuló kollektív politikai hazugságot törvényesített az Országgyűlés kormánypárti többsége azzal, hogy gyorsított eljárásban elfogadta néhány KDNP-s politikus semmiből felbukkant ötletét a kampányköltések felső korlátjának eltörlésére. A módosítás mögött többféle politikai szándék is felsejlik.
Budapest megkapta az azonnali jogvédelmet is.
Ellenzéki össztűz zúdult a Parlamentben a miniszterelnökre.
Ahogy ígérték, az Európai Bizottság bemutatta az orosz gáz és olaj importjának megszüntetésére vonatkozó javaslatát.
A hatóságok vizsgálják, hol kaphatta el a súlyos betegséget.
Egyikük negyven év börtönt kaphat.
Az államtitkár Csendes Olivért jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező vezetőként jellemezte.
