A brit trónörökös a háborúk, az önkényuralmi rendszerek és a politikai indíttatású erőszak egyéb formái halálos áldozatai emléknapjának (Volkstrauertag) fő szónokaként részben anyanyelvén, részben németül elmondott beszédében kiemelte, hogy hazáját évszázadok óta kapcsolatok sűrű hálózata fűzi össze a németekkel, és ez a kötelék nagyban előmozdította a fejlődést mindkét országban.

Így például szinte elképzelhetetlen a brit zeneművészet Bach, Beethoven, Brahms vagy éppen a "németnek született és britként meghalt" Georg Freidrich Händel hatása nélkül, és a német tájépítészet az angol minta nélkül, amely a 18. században terjedt el III. Lipót Frigyes Ferenc anhalt-dessaui herceg dessau-wörlitzi kertbirodalma révén - mondta.

Hozzátette, britek és németek mindig is kíváncsisággal, csodálattal és tisztelettel tekintettek egymás kultúrájára. Ennek a körkörös, egymást szüntelenül ösztönző és erősítő kapcsolatnak számtalan példája közé tartozik az is, hogy Shakespeare műveit elsőként németre fordították le.

Azonban a kapcsolatok jóval szélesebbek, már a Hanza-szövetség középkori virágkorának idején kiterjedtek a kereskedelemre, a 19. században pedig a német bevándorlók hulláma is lendületet adott a brit gazdaságnak. Ezt mutatja például, hogy a Reuters hírügynökséget Londonban építette fel a hírpiac világszerte meghatározó szereplőjévé a német bevándorló alapító, Paul Reuter - fejtette ki Károly herceg, aki a brit uralkodói házból elsőként vett részt az évente megtartott emléknapon.

A brit uniós tagság megszüntetésével (Brexit) összefüggésben hangsúlyozta, hogy a két világháború után helyreállt a két ország "természetes szövetsége és barátsága", és a nemzeti érdekek a különbözőségek mellett is szétválaszthatatlanul összefonódnak.

Tovább kell folytatni az együttműködést a "közös értékek és szabadságok" védelmében, briteknek és németeknek fáradhatatlanul dolgozniuk kell az egymás iránti megértésért és tiszteletért, és a legnagyobb határozottsággal fel kell lépniük az emberek ellen a vallásuk, etnikai hovatartozásuk vagy a meggyőződéseik miatt elkövetett "kimondhatatlan kegyetlenkedésekkel szemben, akárhol is történjenek a világban" - mondta Károly herceg.

A gyásznapot a hadisírokat gondozó német szövetség javaslatára alapították, az I. világháború után. A megemlékezést először 1922-ben tartották a Bundestag jelenlegi székhelyén, a berlini Reichstag épületben.

A náci diktatúrában a megemlékezés a Hősök Emléknapja elnevezést kapta. A szövetségi köztársaságban 1952-ben tartottak először ismét gyásznapot, immár a két világháború halottaira és a náci uralom áldozataira is emlékezve.