hvg.hu: Meglepetésszerű volt Szijjártó Péter kijevi útja, hiszen az utóbbi hetek inkább a vitákról, mintsem a közeledésről szóltak. Mennyire volt sikeres a találkozó?

Dmitro Tuzsanszki: Csak egy konkrét eredmény született, a miniszterek megállapodtak arról, hogy a két ország egy közös munkabizottságot hoz létre a Magyarország által kifogásolt ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos viták megoldására. Ezenkívül csak politikai nyilatkozatok hangoztak el a megértésről és a kölcsönös tiszteletről. Az is érdekes, hogy míg a kétoldalú viszonyt alapvetően a 2017-ben elfogadott oktatási törvény rontotta meg, most ez az ügy nem volt a legfontosabb témák között. A miniszterek arról tárgyaltak, miként lehet elmozdulni a holtpontról. Mindkét országnak vannak feladatai ezen a téren, Ukrajnának például tartózkodnia kellene magyar politikusok nemkívánatos személlyé nyilvánításáról, mint ahogyan ez történt Grezsa Istvánnal és Potápi Árpáddal, és nem kellene megismételni az olyan házkutatásokat, amelyeknek többek között Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke volt az elszenvedő alanya. Bízom abban, hogy most valóban sikerült elmozdulni a mélypontról.

hvg.hu: De közben súlyos fenyegetések előzték meg Szijjártó Péter látogatását, a magyarok legyilkolását helyezték kilátásba a magukat ukrán hazafiaknak nevező névtelen személyek.

D. T.: Két nagyon furcsa provokáció történt. Az egyik közvetlenül a Szijjártó-látogatás előtt, a másik pedig nem sokkal az után, hogy tárgyalt a két miniszter. Mind a két levélben több helyesírási hiba volt, például az állítólagos ukrán hazafiak rosszul írták le az Ukrajna szót is.

hvg.hu: Néhány héttel ezelőtt arról is beszélt, hogy a korábbi magyarellenes fenyegetések mögött vélhetően az orosz titkosszolgálatok álltak, nehezen hihető például, hogy az ukrán nacionalisták egy szerbiai Moszkva-párti aktivista közösségi oldalára töltenék fel a fenyegetéseket. Most is hasonló a helyzet?

D. T.: Bárki lehetett, csak az biztos, hogy nem igazi ukrán patrióta. Oroszok, vagy akár olyan idióta provokátorok, akik nem tudják jól használni a Google-fordítót.

Dmitro Tuzsanszki

Dmitro Tuzsanszki

hvg.hu: Miért nem sikerül már hosszú ideje javítani a kapcsolatokat? Úgy tűnik, mintha mindkét fél érdekelt lenne a kakaskodásban.

D. T.: Igen, mindkét fél kihasználja a vita adta lehetőségeket. Ukrajnának például azért jön jól a veszekedés, mert meg tudja mutatni a hazai közvéleménynek, kiáll a nemzeti érdekek mellett és azt is, van olyan erős, hogy ki tud utasítani egy konzult és megtagadhatja a belépést magas rangú politikusoktól. Közben az alacsony rangú tisztségviselők is jól járhatnak, van, aki valamilyen posztot kaphat, s akad, aki anyagi hasznot húz az egészből. Közben kevesen vannak Ukrajnában, akik megértik, Magyarország miért viselkedik így, s mi a racionális magva az érzelmektől is fűtött budapesti politikának. Magyarországon is látni kellene, hogy mit akar Ukrajna. A magyarokat asszimilálni biztosan nem kívánja, erre nem is lenne képes, mert éppen most formálja nemzetpolitikáját, amelynek egyik célja, hogy megvédje a nyelvet az orosz hatásoktól. És nagyon hasznos a vita az oroszoknak és az orosz titkosszolgálatoknak, amelyek folyamatosan ügyködnek a magyar–ukrán kapcsolatok elrontása érdekében.  A magyaroknak meg akarják mutatni, hogy Ukrajna nemcsak az oroszokkal igazságtalan, hanem más kisebbségekkel is. Az oroszok nagyon cinikusak, nem csak Ukrajna ellen dolgoznak, mindkét oldal számára létrehoznak egy virtuális igazságot. A magyaroknak úgy mutatják be Ukrajnát, ahol egy olyan fasiszta junta van hatalmon, amely meg akarja semmisíteni a magyarságot. Ukrajnában viszont olyan revansista államként festik le Magyarországot, amely azonnal tankokra pattan és felosztja Ukrajnát Oroszországgal és Lengyelországgal együttműködve. Sajnos ez működik,

sok ember valóban elhiszi, hogy a magyarok tényleg meg akarják szerezni a Kárpátalját, a magyarok meg beveszik, hogy Ukrajnában fasiszták vannak hatalmon. Pedig ez nincs így.

A kapcsolatokban elértük a mélypontot és körbe-körbe járunk. 2018-ban is voltak magyarellenes provokációk, akkor szintén érkeztek emberek az EBESZ-től. Miközben mindenki hasznot akar húzni a helyzetből, és mindenki azt mondja, a kárpátaljai magyaroknak akar jót, a legrosszabbul mégis az ottani magyarok járnak. Sokan szeparatistának tartják a magyarokat, és a bizonytalanság miatt befektetések sem érkeznek a térségbe.

Brenzovics László

MTI / Soós Lajos

hvg.hu: Legutóbb az ukrán titkosszolgálat, az SZBU látványos akciót hajtott végre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Brenzovics László ellen. Ez viszont nem lehetett orosz provokáció.

D. T.: Nagyon zavaros a történet, nem tudjuk pontosan, hogy miről van szó, lehet, hogy az Egán Ede alapítvány ellen már a két és fél éve zajló vizsgálat része, ami most történt, de lehet, hogy ez valami új dolog. Viszont nagyon súlyosak a vádak, a hazaárulás és a területi egység elleni szervezkedés. Nem nagyon értem, mi az alap, mert az SZBU által közzétett fényképek alapján elég komolytalanok a bizonyítékok: olyan könyvek és térképek, amelyek az én cikkeimben is megtalálhatóak, amikor ezekről a kérdésekről írok. Ha vannak más bizonyítékok is, akkor lehet alapja az eljárásnak, de ilyenekről nem tudunk és feltűnően sok az egybeesés. Az SZBU pont akkor foglalkozott a KMKSZ-szel amikor a parlament elé került az SZBU reformjáról szóló, és a titkosszolgálatok berkeiben igencsak népszerűtlen törvény. Az akció ugyancsak egybeesett a magyarok elleni provokációkkal is. Brenzovics László valószínűleg nem egy nagy ukrán patrióta és valószínűleg nem szereti annyira Ukrajnát, mint amennyire mi szeretnénk, de az is biztos, hogy nem szeparatista. Nagyon sok olyan valódi ukrajnai szeparatista van, akikkel inkább lenne érdemes foglalkozni.