szerző:
Tetszett a cikk?

A 23 éves Niko Omilana egyszemélyes viccpártként indul a csütörtöki londoni polgármester-választáson, két héttel a nevezése után pedig máris 5 százalékra mérték a támogatottságát. A YouTube prank-videókból 3,5 milliós követőtábort toborzó brit humoristával készítettünk interjút.

Tényleg létezik Magyarországon egy viccpárt?

– teszi fel hirtelen a kérdést Niko Omilana. A téma feltétlenül releváns, a 23 éves brit férfi ugyanis nemcsak az internet egyik legnagyobb poéngyárosa a maga 3,5 millió követőjével YouTube-on, hanem rajongótáborát mozgósítva pár héttel ezelőtt beindította a politikai karrierjét is: teljesen abszurd, helyenként morálisan megkérdőjelezhető, de társadalmi összetartást ösztönző ígéretekkel szállt be a londoni főpolgármesteri székért folytatott versenybe. Jelenleg 5 százalékra mérik a támogatottságát a csütörtökön esedékes választáson. Ezzel ő legnépszerűbb független jelölt, mindössze egy százalékkal lemaradva a Zöld Párt, és hárommal a Liberális Demokraták jelöltjétől.

Bár Omilana nem a pártpolitika tengelyén pozicionálja magát, mégis megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján protest-, illetve viccpártokról beszélünk. Ezek azok a mozgalmak, melyek az intézményes politika fricskájaként szürreális választási ígéretekkel állnak elő, görbe tükröt tartva a hagyományos politika, valamint a választópolgárok elé. Bár többnyire a szavazatoknak kis hányadát tudják bezsebelni, a világ talán legismertebb viccpártja, az izlandi Legjobb Párt a gazdasági válságot követően, 2010-ben a legtöbb képviselői helyet, illetve a polgármesteri posztot is megszerezte a reykjavíki önkormányzati választásokon. Fő pontjaik között szerepelt, hogy egyetlen ígéretüket sem tervezik betartani, a korrupciót pedig a nyilvánosság előtt fogják művelni. De amint a párt vezetője, a humorista Jón Gnarr a semmiből főpolgármester lett az ország egyharmadának otthont adó Reykjavíkban, kirajzolódott az is, hogy a politikai status quo erősebb bármilyen poénnál.

Jón Gnarr
AFP / DPA / Julia Waeschenbach

Gnarr végül a válságot követően kénytelen volt megszorító intézkedéseket hozni, 2014-ben pedig a mandátuma lejártával feloszlatta a pártot, amelynek véleménye szerint sosem lett volna szabad komolyabbá válnia egy „jó ötletnél”, mégis úgy tűnt, a választóknak szüksége van erre.

Az tehát látszik, hogy a viccpártok célja nem feltétlen a kormányzás, sokkal inkább olyan dolgok, mint amit a Kutyapárt hazai példáján is látunk:

a humor útján alkotni rendszerkritikát, eközben pedig ott segíteni, ahol tudnak.

A viccpártok, illetve sokkal inkább a viccjelöltek évtizedek óta jelen vannak Nagy-Britanniában. A 80-as évek óta négy választáson indult el Lord Buckethead (magyarul Lord Vödörfej), a leginkább a Monty Python fekete lovagjához hasonlító karakter, akinek az alakját különböző humoristák keltették életre. 2019-ben pedig megszületett Count Binface (Kukafej Gróf) is, aki ugyanúgy néz ki, mint elődje, és egyébként ő is indul a londoni főpolgármesteri pozícióért.

Boris Johnson és Count Binface
Count Binface

Niko Omilana tehát arra fogékony környezetben hirdette meg a több helyen erkölcsi határokat is átugró protest-programját. Kiáltványának fő eleme, hogy Boris Johnsonnak „csitu van”, halálbüntetést szabna ki a háromnegyedes nadrágot hordókra, a rasszistáktól elvenné a fogaikat, illetve építene egy második óriáskereket a Temze-partra, hogy két szeme legyen a London Eye-nak. Emellett viszont olyan pontokat is hirdet, mint hogy a világvallások ünnepei mind legyenek munkaszüneti napok, fiatalok véletlenszerű átkutatása helyett (stop and search) a közszolgák ingyenes étkezést biztosítsanak (stop and serve), illetve önkormányzati bérlakásokat és közösségi központokat is építene (igaz, ezeket a The Sun napilap és a McDonald’s kárára).

Kampánya nemcsak a viccpártok jelenségére világít rá. A magát a fiatalok hangjaként definiáló jelölt programja erősen intézményellenes, ez pedig jelentősen összecseng azzal a tendenciával, hogy a fiatalok ugyan az interneten keresztül társadalmilag rendkívül aktívak, egyre csökkenő arányban vesznek részt a formális politikában. A középkorú fehér férfiak által dominált intézményeket rendszeresen éri kritika a valós reprezentatív mivoltukat illetően, a monolitikus pártrendszer (ami kiváltképp igaz Nagy-Britanniára) pedig szinte lehetetlenné teszi, hogy feltörekvő pártok, amelyek esetleg a fiatalabb választóknak releváns ügyeket képviselnek, megszilárduljanak. Bár szinte biztosra vehető, hogy Omilana részéről ez csak egy nagyszabású mutatvány az online népszerűsége növeléséért, a 23 éves londoni főpolgármester-jelölt esete látványosan ötvözi a humoros és valós rendszerkritikát. A hivatalos kampánybejelentése után 2 héttel végzett közvélemény-kutatás szerint pedig tényleg sikerült megérintenie a fiatalokat:

a 18-24 évesek 19 százaléka, míg a 25-34 év közöttiek 12 százaléka mondta, hogy Omilanara voksolna.

Gyereknapszemüvegben a világ ellen

Niko Omilana a brit YouTube-szféra egyik meghatározó alakja, aki leginkább prank-style videóival, azaz nagy büdzséből elkészített szívatásokkal szerzett magának hírnevet. Nyitott kamu gyorséttermeket, tiltották ki az Egyesült Királyság összes IKEA-jából miután alkalmazottnak adta ki magát, de még egy róla készült festményt is sikerült becsempésznie a londoni Nemzeti Galéria tárlatába.

Karrierje mérföldköve viszont pont egy politikai témájú hecc volt: 2018-ban újságírónak adta ki magát, hogy az English Defence League (EDL, magyarra fordítva Angliai Véderő) nevű extrém-jobboldali mozgalom tüntetésén figurázzon ki erősen rasszista nézeteket hangsúlyozó demonstrálókat. Innen ered az is, hogy követőire csak az NDL, azaz a Niko Defence League tagjaiként utal, amelynek önjelölt nagyvezéreként fő terve meghódítani az internetet, szépen lassan pedig az egész világot. Utóbbi cél felé első lépésként Omilana április 2-án bejelentette, hogy elindul a londoni főpolgármester-választáson: az erről szóló, 44 másodperces Twitter-videóban gyerekméretű napszemüvegben kérte meg a választókat, hogy szavazzanak rá, mert aki nem teszi, „annak büdös a szája”.

A HVG-nek is jutott a szívatásból

Omilanat múlt héten kerestük meg egy online interjúra, hogy átbeszéljük vele, mégis milyen társadalmi mélységekben gondolkodik a programpontjairól, illetve – elvégre mégis csak választásról beszélünk – mennyire van tisztában a polgármesteri pozíció hatáskörével.

Aztán kiderült, hogy a független jelölt legfontosabb céljának például a háromnegyedes nadrágot hordókra kiszabott halálbüntetést tartja: Omilana szerint a ruhadarab szégyent hoz a brit nemzetre, és soha nem is lett volna szabad volna engedélyezni annak viselését. Mindeközben azt hansúlyozta, hogy programjában kitüntetett szerepet kap a fiatalok képviselete, akikkel folyamatosan, kétirányúan tud érintkezni a közösségi médián keresztül. Arra a kérdésre, hogy miként fogja őket ténylegesen megmozgatni a választófülkék irányába, úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi politikai kínálat a fő oka a fiatalok távolmaradásának, és ha valaki olyan, releváns ügyekkel fog foglalkozni, mint a rasszisták fogainak eltávolítása, biztosan leadják majd a szavazataikat.

Omilana szemében a nagy politikai pártok, főként a konzervatívok kimondottan nevetségesek, Boris Johnson például a nyilatkozataiban rendszeresen elfelejt angolul, és helyette latinul kezd el beszélni, amit a nem magániskolában tanult britek nem érthetnek. A miniszterelnök hivatalának súlya viszont veszélyben is lehet, legalábbis ha Omilana kijelentéséből indulunk ki: arra a kérdésünkre, hogy tisztában van-e a polgármesteri pozícióval járó hatalom határaival, úgy válaszolt,

nincs vele tisztában, de a határok azért vannak, hogy lebontsák őket.

Az interjú első szakaszában egyébként szembetűnő volt, hogy Omilana nem a rá jellemző lazasággal válaszolt a kérdéseinkre, hanem politikusokat meghazudtoló módon csak érintőlegesen foglalkozott az adott témával, és többnyire csak a programjára fókuszált. Mint a beszélgetés végén kiderült, ez nem volt véletlen:

Omilana ugyanis felfogadta egy kiköpött hasonmását, hogy az interjú első felében válaszoljon a kérdésekre, és csupán egy színlelt „vonalszakadás” után ült be a Zoom-találkozóra saját maga.

Niko Omilana (jobbra), és hasonmása a beszélgetés közben
Niko Omilana

A beszélgetés második részében már a valódi Niko Omilanaval beszélgettünk, aki részletesen ecsetelte programjának kevésbé kézzelfogható pontjait is. Kifejtette például, milyen komoly tervei vannak arra, hogy a londoni Hammersmith híd felújítása alatt át lehessen korcsolyázni a Temzén, ugyanis lepaktált a Jégvarázs filmek Elsa hercegnőjével, aki kérésére lefagyasztja a folyót. Szíve szerint betiltaná az összes bulvárlapot a városban, valamint bemutatta a LondOff nevű ötletét is, amely megvalósulása esetén Londonnak egy napig mindenféle elektromosságot nélkülöznie kéne – tekintettel az energiatakarékosságra.

Niko Omilana végül azt is kifejtette, mire számíthatnak a kint élő, vagy csupán turistáskodó magyarok, ha ő lesz London főpolgármestere: miután a rasszizmus és a xenofóbia kérdését megoldottnak tekinti a drákói szigorral, London sokkal élhetőbb lesz bárkinek, aki külföldről odaköltözik.

A turistáknak pedig új látványosságokat tervez építeni, például

egy trónt, amelyre kiülteti Boris Johnsont, akit bárki a kedve szerint bekussoltathat.

Szerda este végül kiderült, hogy a helycserés trükköt Omilana más újságokkal is eljátszotta: az erről szóló videóban bemutatta, hogyan ismerte meg kiköpött hasonmását, és szívattak meg együtt angol és német újságírókat. A hvg.hu-ról nem tett említést.

 

London választ

A koronavírus-járvány miatt 2021. május 6-án tartják az eredetileg 2020-ban esedékes londoni polgármester-választást. A városlakók négyévente szavazhatnak az önálló kormányzat tagjairól, az új városháza pedig a polgármester mellett a 14 kerület egy-egy jelöltjéből, valamint 11, a teljes lakosság által választott egyéni küldöttből áll össze.

Idén húszan indulnak a polgármesteri címért, ami a legtöbb jelölt a város történelmében. A győztesnek 19 milliárd fontos, azaz közel 8000 milliárd forintos költségvetés áll majd rendelkezésére, a kilencmilliós város leendő vezetőjének viszont nemcsak a tömegközlekedés, a klímaváltozás, a lakhatási válság és a növekvő bűnözés kérdéseivel, hanem a Covid utáni helyreállítással is meg kell majd küzdenie.

A várost 2016 óta a munkáspárti Sadiq Khan irányítja, a most ötvenéves politikus Boris Johnsont váltotta a város élén. Khan London első muszlim származású vezetője, a Munkáspárt szociáldemokrata oldalát képviseli, az elmúlt négy évben pedig főként a tömegközlekedés terén ért el nagyobb sikereket. A Labour kitart mellette a második ciklusra is, a felmérések szerint pedig jó esélye van a győzelemre: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választók 41 százaléka tenné őt első helyre, és bár ez a szám tavasz elején még 50 százalék felett volt, csekély az esély arra, hogy legnagyobb kihívója, a konzervatív Shaun Bailey megszorongassa.

Bailey jelenleg 28 százalékponton áll, de toryként egyébként is ellenszélben versenyez a többségében Labour-szavazó fővárosban. A két nagy párt emberét követi 8 százalékkal a Liberális Demokratáktól Luisa Porritt, illetve hattal a zöldpárti Sian Berry. A felmérések szerint a legnagyobb támogatottságú független induló Niko Omilana a maga 5 százalékpontjával, megelőzve például Peter Gammonst, a UKIP 1 százalékon álló jelöltjét.

A járvány miatt a megszokottnál is alacsonyabb részvételre számítanak, a győztes személye pedig – szintén a járvány miatt – csupán május 9. körül derülhet ki.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!