Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az 1936-ban kötött konvenció török ellenőrzés alá helyezte a Boszporusz és a Dardanellák tengeri szorosokat, egyúttal lehetővé teszi az ankarai kormány számára, hogy háború vagy fenyegetettség esetén korlátozza a hadihajók áthaladását a fontos stratégiai vízi úton.
A NATO-tag Törökország eddig a nyugati elkötelezettsége és a Moszkvához fűződő viszonylagos jó viszony között lavírozva elfogadhatatlannak nevezte ugyan az orosz támadást, de vasárnapig nem nyilvánította „háborúnak” a konfliktust.
Kijev többször felszólította Ankarát, hogy ne engedjen több orosz hadihajót át a szorosokon, amit eddig Törökország azzal utasított el, a Montreaux-i Konvenció alapján Oroszországnak joga van hazarendelni a hadihajóit a bázisaikra.
Tayyip Erdogan török elnök egyébként Ukrajnával is jó kapcsolatokat alakított ki, és felajánlotta a közvetítést is Kijev és Moszkva között.
