Az orosz propaganda része, hogy a külüggyel támadják a nyugati sajtót
Oroszország háborús narratívájának erősítése, valamint az európai közhangulat befolyásolása lehet a célja annak, hogy az orosz külügyminisztérium neki nem tetsző európai sajtótermékek konkrét cikkeit bírálja, ahogy tette ezt legutóbb a hvg.hu-val és a Népszavával. Amikor korábban Olaszországban játszotta ezt el az orosz külügy, Róma határozott jelzést küldött nekik, mondván, Moszkva tartsa tiszteletben a sajtószabadságot.
A hvg.hu és a Népszava cikkeinek esett neki rendhagyó közleményében kedden az orosz külügyminisztérium. Szerintük a két újság “diszkreditálja a különleges katonai műveletet” – így nevezik az orosz nyilvánosságban a háborút. A kiemelt cikkek közül kettő a hvg.hu-n, egy pedig a Népszavában jelent meg.
Utóbbi esetében azt sérelmezi Moszkva, hogy a lap a Jehova tanúinak oroszországi helyzetéről számol be, és arról, hogy ezt az Egyesült Államokhoz köthető szervezetet az ellenzékkel szembeni példastatuálásra használnák Oroszországban a különleges katonai művelet idején. Az orosz külügy szerint ezzel az a baj, hogy a jehovásokat az ukrajnai helyzettől függetlenül, már 2017-ben szélsőséges szervezetnek minősítette az orosz legfelsőbb bíróság.
A hvg.hu esetében pedig az nem tetszik az orosz külügynek, hogy a brit védelmi minisztériumra hivatkozva megírtuk: az oroszok nemzetközi szerződés által tiltott, régi szovjet aknákat vetettek be a civilek ellen. Az orosz külügyminisztérium nem tartotta fontosnak kifejteni, hogy miért is minősülne hazugságnak ez az állítás, inkább amiatt panaszkodtak, hogy az orosz oldal videós bizonyítékait figyelmen kívül hagytuk arról, hogy Donyeckben az ukránok is használtak ilyen aknákat. A másik, az oroszok által bírált hvg.hu-s cikk a Zaporizzsjai Atomerőmű körül kialakult helyzetről szól. Az orosz külügy azt sérelmezi, hogy nem mutattuk be a cikkben a nukleáris katasztrófa elhárítására tett orosz erőfeszítéseket. Az más kérdés, hogy eddig kizárólag Moszkva fenyegetőzött atomháborúval.
Az, hogy az orosz külügy európai újságokban megjelent cikkeket bírál, nem példa nélküli. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova még tavaly novemberben támadta meg a baloldali olasz lap, a Repubblica főszerkesztőjét. Az orosz külügynek nem tetszett Maurizio Molinari egyik írása, amelynek Putyin szorítása az Európai Unióban címet adta. Cikkében Molinari az Európa és Oroszország közötti feszültség különböző frontjait elemezte, köztük a fehéroroszországi menekültválságot, amelyet Lukasenka diktátor az EU-val szembeni nyomásgyakorlásra használt fel, de szóvá tette például azt is, hogy 900 ezer orosz katonát vezényeltek az ukrán határ közelébe. A főszerkesztő azt sem felejtette el megemlíteni, hogy Putyin a földgázt is felhasználja Európával szemben.
Az orosz külügyi szóvivő Molinari cikkének már a címét is “ízletes abszurditásnak” nevezte. A Szergej Lavrov vezette külügyi tárca szóvivője a legdurvább stílusban minősítette a Repubblica napilapban megjelent írást, "gyalázatos küldetésnek", "giccsnek", "undorító rágalomnak", "szégyentelen hazugságnak", "illúziónak", amelyet szerinte a lap főszerkesztője azért épített, hogy "a ruszofób politikusok kegyeibe férkőzzön".
Zaharova kirohanása nem csak azért volt figyelemreméltó, mert az azért nem mindennap fordul elő, hogy az orosz külügy külföldi sajtóterméket pécéz így ki, hanem azért is, mert miközben a minisztériumi szóvivő cáfolni próbálta Molinari állításait, gyakorlatilag megerősítette azokat. Cikkében Molinari például arról írt, hogy az orosz csapatok összevonása az ukrán határ közelében a 2014-es krími invázióra emlékeztet, amire reagálva Zaharova nemcsak, hogy nem tagadta ezt az állítást, de egyenesen kiállt mellette.
Molinari emlékeztette az olvasókat arra is, hogy hogy az Északi Áramlat II "növelni fogja Európa függőségét az orosz gázimporttól", a szóvivőnő sértegetésben tört ki: "Dr. Molinari, ön nem szereti az orosz gázt? Hát legyen. Van egy remek ötletem: tiltakozásul Maurizio a La Repubblica példányaival fűtse a házát."
A történet tehát tavaly őszi, az újság ezután interjút készített Fiona Hillel, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának volt Oroszországért felelős igazgatójával, akit megkérdeztek arról, mi állhat a támadás mögött. Hill akkor így értékelte: "Ez nem a Repubblica, hanem Olaszország elleni támadás. Moszkva azért indítja, hogy megossza a szövetségeseit, és megnézze, meddig mehet el az Ukrajna elleni invázióval, amelyre készül. Draghi (az olasz miniszterelnök) ezt nem fogadhatja el, és határozottan és egységesen kell reagálnia".
Hill azt mondta, először nem hitt a szemének, amikor elolvasta Zaharova levelét: "Azt kérdeztem magamtól: ez valódi? Aztán eszembe jutott, hogy mindig ezt csinálják. Az a tény, hogy ilyen durva módon érezték szükségét a válaszadásnak, azt jelenti, hogy a cikk komoly riadalmat keltett a Külügyminisztériumban."
Zaharova akciójának egyébként az olaszországi oroszbarát közösségi média buborékában komoly sikere lett. A római orosz nagykövetségnek az írására hivatkozó tweetje kevesebb mint egy nap alatt közel 800 retweetet gyűjtött be, amelyek közül sok névtelen kapcsolattól – valószínűleg trolloktól – származott, akik egytől egyig Molinarit szidalmazták. Éppen ezért vannak olyan vélemények, miszerint az európai sajtó célzott bírálata valójában az orosz háborús narratíva erősítését szolgálja Európában, azaz része annak a dezinformációs kampánynak, amelyet Kreml már egy jó ideje folytat. És az ilyen támadások lehetőséget adnak arra, hogy az oroszbarát trollgyárak széles körben terjesszék a sajtóterméket diszkreditáló külügyi bejegyzéseket.
Nem véletlen, hogy az orosz külügy az olasz és a magyar sajtóban keresett kipécézhető lapokat, mivel a háború kirobbanása előtt az orosz titkosszolgálatok mindkét országban nagy hangsúlyt fektettek az aktív intézkedésekre. Ezek részben olyan lépések, amelyekkel erősíteni tudják az ideológiai befolyásukat. Tehát szokatlannak tűnhet, hogy egy nagyhatalom egy külföldi sajtótermék cikkeire állítja rá a minisztériumát, pedig valójában Oroszország szempontjából érthető, hiszen nekik nem kerül semmibe, hatása viszont lehet a közvélemény formálásában.
Ahogy arról már írtunk, az Európai Unió régóta küzd az orosz álhírgyártással és a főleg az online térben megjelenő, félrevezető Kreml-közeli propagandamédiával. Az EU jelenlegi külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell által vezetett Európai Külügyi Szolgálat felismerte az álhírekkel okozott stratégiai fenyegetést, és 2015-ben létrehozta az EU vs Disinfo nevű kutatási projektet és adatbázist. Ez mára a világ legnagyobb kereshető dezinformáció-adatbázisává nőtte ki magát. Csaknem 12 000 álhírt olvashatnak itt el az érdeklődők angol nyelvű összefoglalóval – és természetesen a cáfolattal.
Ijesztő mellékszál, hogy az orosz propaganda főbb jellemzői a magyar kormányzati propagandában is leképeződnek. Ilyen például a Nyugat hanyatlásának hangsúlyozása, az értékek elvesztésétől való félelem és annak propagálása, hogy a nemzeti szuverenitás veszélyben van.
Ezt megelőzően is volt rá példa, hogy a Kreml agresszíven reagált a szándékaikat leleplező újságírók cikkeire. A La Stampa újságírója, Jacopo Iacoboni megírta a Covid első hulláma idején, 2020 tavaszán, hogy az oroszok segítségnyújtásnak álcázva hajtanak végre befolyásszerző műveleteket. Akkoriban a járvány sújtotta észak-olaszországi Bergamo városában jelentek meg orosz katonák és virológusok, hogy így “segítsenek” az olaszoknak. Az olasz lap akkor beszámolt arról, hogy az Olaszországnak küldött orosz segélyszállítmány négyötöde használhatatlan, s hogy félő, hogy a küldeménnyel orosz kémek is érkeztek a Bergamo térségébe.
A La Stampa ellen akkor egy orosz tábornok, Igor Konaszenkov kelt ki látványosan. A tábornok az újságnak akkor azt üzente, hogy "aki sírt ás a következő embernek, az végzi benne először". A védelmi minisztérium mellett annak idején az orosz külügy is nekiesett a La Stampának és Oroszország-fóbiával, a hazugságok szándékos terjesztésével vádolta a lapot. A támadások olyan komolyak voltak, hogy megszólalt Giuseppe Conte olasz kormányfő is, tudatva: miközben hálásak az orosz segítségért, nem lehet nem bírálni a védelmi minisztérium szóvivőjének egyes kijelentéseit. "A szólásszabadság és a bírálathoz való jog országunk alapelvei közé tartozik" – mondta a kormányfő.
Az orosz–ukrán háború kitörése után sem hagyott alább a Kreml dühe az olasz sajtóval szemben. Már javában zajlott az oroszok által indított háború, amikor június elején az orosz nagykövetség Facebook-oldalán a moszkvai külügyminisztérium egyik jelentését idézte, mely szerint az olasz sajtó nyíltan oroszellenes kampányt folytat. A dokumentum alapján az olasz média információit egyedül ukrán és nyugati forrásokra alapozza, és ezzel befolyásolja, hogy az olaszok miként tekintenek az Olaszországban élő oroszokra. A római orosz nagykövetség a Facebook-oldalán közölte, hogy Szergej Razov nagykövet felhívta a figyelmet magas rangú olasz tisztségviselők általa elfogadhatatlannak tartott nyilatkozataira. A diplomata szerint az olasz sajtót uraló "propagandavonal" csakis ellenségesként jellemezhető.
A Kreml vádaskodását azonban az olasz kormány már nem hagyta szó nélkül. A Facebook-bejegyzésre válaszul Olaszországban bekérették az orosz nagykövetet. Az olasz hatóságok akkori tájékoztatása szerint a megbeszélés során Ettore Francesco Sequi, az olasz külügyminisztérium főtitkára visszautasította azokat az orosz vádakat, melyek szerint Olaszország bizonyos képviselői és a sajtó erkölcstelenül járna el. Sequi cáfolta azt is, hogy az olasz média "oroszellenes kampányt" indított volna.
Oroszország eleve nem bánik kesztyűs kézzel a külföldi újságírókkal, június végén több tucat brit brit médiamunkásnak tiltotta meg a belépést az országba. A Moszkva szerint a nyugati szankciókra és az Oroszországról szóló "hamis információk terjesztésére" adott válaszlépésben 29 újságírót és brit médiaszervezetek tagjait tiltották ki személyesen. A kitiltottak listáján szerepelnek neves újságírók, híradósok, szerkesztők és magas beosztású vezetők. És köztük vannak a BBC és a Sky News műsorszolgáltató, valamint többek között a Times, a Daily Telegraph, az Independent és a Guardian című lapok főszerkesztői is.
"A listán szereplő brit újságírók részt vesznek az Oroszországról, valamint az ukrajnai és donbászi eseményekről szóló hamis és egyoldalú információk szándékos terjesztésében" – közölte a külügyminisztérium, amely azt is hozzátette, hogy az érintettek “elfogult értékeléseikkel hozzájárulnak a brit társadalomban a ruszofóbia szításához is". Egyébként pedig számos külföldi újságíró már azután elhagyta Oroszországot, hogy egy új törvény értelmében 15 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik az orosz hadseregről szóló úgynevezett "álhíreket” terjesztik. Oroszország és a sajtószabadság viszonyáról sokat elárul, hogy az oroszok megtiltották az olyan szavak használatát is, mint a "háború" és az "invázió", és az Ukrajna elleni támadást csak "különleges katonai műveletnek" lehet nevezni.
Borítóképen: Orosz katonák 240 mm-es Tyulplanönjáró aknavetővel készülnek ukrán célpontokra tüzelni 2022. július 21-én. Fotó: MTI / EPA / Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
