A parlamentben pénteken elfogadott törvény címe szerint a 2007 és 2022 közti időszak vizsgálatát írja elő, de a kormánypárti felszólalók a vitában világossá tették: a 2015-ig terjedő időszak érdekli őket. Többen kimondták: az éppen az őszi választások előtt közzéteendő jelentéssel Donald Tusk volt (2007-2014 közti) miniszterelnököt (később az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt elnökét), a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét és más ellenzéki politikusokat akarnak kitiltani a közéletből azon a címen, hogy a lengyel nemzeti érdekek kárára tevékenykedtek.

A mai nagyobbik kormánypárt vezetőjét, Jaroslaw Kaczynskit 2007-ben választáson legyőző Donald Tusk normalizálni akarta a kapcsolatokat a kalinyingrádi terület révén szomszédos Oroszországgal. Ekkor még nem csak a Krím elfoglalása és a kelet-ukrajnai területek elszakítása nem történt meg, hanem a Lech Kaczynski elnök és kísérete halálát okozó 2010-es szmolenszki légiszerencsétlenség, sőt a grúziai hadjárat sem. A mostani kormány főleg az ukrajnai háború kitörése óta vádolja Tuskot a korábbi, más körülmények között történt közeledési kísérlet miatt, pedig az ellenzék Ukrajna támogatásában teljesen egyetért a kormánnyal.

Veres Viktor

A vizsgálóbizottság különleges képződmény lenne: bár tagjait a szejm választaná – elvben az ellenzék is tehet javaslatot, de senki se hiszi, hogy az ő jelöljeit a többség megszavazná –, nem parlamenti bizottság lesz, hanem állami, közigazgatási szerv, amelynek elnökét a tagok közül a miniszterelnök nevezi ki. A tagok államtitkári rangot kapnak, és bárkit beidézhetnek, súlyos pénzbüntetéssel sújtva a távolmaradókat. A testület döntéseivel akár tíz évre eltilthat embereket a közpénz kezelésével járó tisztségektől, és megsemmisíthet korábbi (esetleg 10-15 évvel ezelőtti) közigazgatási döntéseket, ha azokat úgy ítéli meg, hogy orosz befolyásra, a nemzeti érdekeket sértve születtek.

Külön furcsaság, hogy a szöveg szerint a bizottság közigazgatási határozatai véglegesek, tehát megfellebbezhetetlenek. Ugyanakkor a szöveg utal a közigazgatási eljárási törvényre, amely szerint létezik fellebbezési lehetőség a közigazgatáson belül – bár kérdés, mi lenne itt a másodfokú szerv –, illetve bírósághoz is lehet fordulni, ami több évig tartó eljárást jelenthet. A bizottság ülései általában nyilvánosak lesznek ugyan, de a média részvételét korlátozhatják.

Nehezen született a törvény, mert a kormánypárton belül is volt, aki alkotmánysértőnek tartotta, és felháborodott azon, hogy a politikai ellenfeleket így akarják kizárni az ősszel esedékes választásból. De Kaczynskinak egy saját frakciójához tartozó bizottsági elnök leváltásával sikerült rendeznie a sorokat, és bár többsége már rég nincs a szejmben, szokás szerint néhány ellenzéki és független képviselő támogatásával, 450-ből 233 szavazattal pénteken sikerült elfogadtatnia a törvényt.

Ami a nyilvánvaló alkotmányellenesség vádját illeti, a kormányoldal gúnyosan azt válaszolja erre, hogy ennek eldöntése az Alkotmánybíróság dolga. Csakhogy az Alkotmánybíróság nem csak a függetlenségét veszítette el évek óta, hanem meg is bénult: képtelen teljes ülést tartani, mert a tagok egy része szerint az elnöknő – Kaczynski bizalmasa – megbízatása lejárt, ezért az általa aláírt meghívóra nem reagálnak, nem jelennek meg az ülésen. Ezért a pártelnök felháborodott sürgetése ellenére a testület nem tud dönteni a Legfelső Bíróságról szóló, a köztársasági elnök által oda küldött törvényről sem, pedig jórészt ezen múlik, hogy az ország megkapja-e az Európai Bizottságtól a Helyreállítási Alap eurómilliárdjait.

Most az „orosz befolyást vizsgáló” állami bizottság sorsa is Andrzej Duda köztársasági elnök kezében van. Ha vétóz, annak elutasításához a kormánypártnak nincs meg a szükséges minősített többsége. Ha az Alkotmánybírósághoz fordul, a patthelyzetbe ütközik, és a bizottság akkor se alakulhat meg. Ha viszont az államfő aláírja, akkor utat ad a leszámoláshoz a kormány legerősebb politikai ellenfelével szemben.