Izrael háborúban
A Hamász 2023 őszi brutális támadása óta Izrael előbb Gázában, majd Libanonban kezdett ellenoffenzívát, hogy megtörje az Irán által támogatott szélsőségesek állandó fenyegetését és kiszorítsa szomszédságából a terroristákat. Az eszkalálódó háború legfontosabb fejleményeiről folyamatosan beszámolunk.
„Mikor nem közel-keleti béketerv egy közel-keleti béketerv? Amikor valójában a pörlekedő európaiakat akarja megbékíteni” – kezdi az elemzését a Politico arról az elképzelésről, amit még a múlt heti EU-csúcson fogadtak el a tagállamok vezetői. A terv az izraeli-palesztin konfliktust egy nemzetközi békekonferencia keretében kívánja rendezni. Az egésszel többek között az a gond, hogy egy hét alatt még azt sem sikerült kitalálni, hogy hol kellene megrendezni, kik vennének részt rajta és mik lennének a céljai.
Erre mutatott rá Izrael állam EU-nagykövete is, aki közölte: nem tudja megmondani, hogy országa részt venne-e egy ilyen konferencián, mert egyelőre azt sem tudni, hogy mindez mit jelentene.
Ugyan mindeközben pár európai ország már elkezdett arról tárgyalni, hogy kinél rendezzék meg a konferenciát, ám egy európai diplomata szerint a helyszínről való vitázás értelmetlen ostobaság, amíg ki nem derül, hogy a régió tényleg akarja-e ezt a konferenciát.
Rostoványi Zsolt: Kulcskérdés, hogy Izrael mit akar a Gázai övezettel, és ki jöhet a Hamász után
A szárazföldi akciót azért halogathatja Izrael, mert tisztában van vele, hogy a nemzetközi megítélése óhatatlanul romlana a civil áldozatok miatt - erről beszélt a hvg360-nak adott interjúban Rostoványi Zsolt Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem rektor emeritusa. Az elmúlt 15 évben Izraelt sokszor bírálták az aránytalannak tartott válaszcsapások miatt, de ennek megítélése szubjektív.
A jelenlegi helyzet leginkább csak abba enged bepillantást, hogy mennyire nehezére esik az EU-nak tettrekészséget és egységet mutatnia a közel-keleti konfliktussal kapcsolatban. A múlt heti csúcson az európai vezetők órákon át őrlődtek, hogy vajon egy, vagy több humanitárius szünetre szólítsák-e fel a háborúzó feleket. A Politicónak a téma kényessége miatt név nélkül nyilatkozó diplomáciai források elmondták, hogy a közösség azért nem tud értelmes dolgokat mondani és korlátozza a tevékenységét puszta köldöknézésre, mert a vezetői egyszerűen csak a konfliktus által megosztott hazai közvéleménynek játszanak ahelyett, hogy komoly kísérletet tennének a béketeremtésre.
Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök azok között volt, akik a direktebb, ambiciózusabb fogalmazást szorgalmaztak, szerinte a konferencia megoldást nyújthatna az évtizedek óta dúló konfliktusra. A spanyoloknak ebben van is valamiféle előképzettségük, elvégre az 1991-es madridi konferencia indította el az oslói tárgyalásokat, ami a közel-keleti békefolyamat legígéretesebb majdnemjében végződött, ugyanis kis híján tető alá hozta az izraeli-palesztin egyezséget. Végül azonban kudarcba fulladt.
Mások szerint azonban, amit a szocialista Sanchez csinál, az egyszerű belpolitikai színjáték és az otthoni, hagyományosan Palesztin-barát baloldali pártok választóinak produkálja csak magát.
„Ez egy tipikus unión belüli vita, aminek semmi köze nincs a realitásokhoz” – mondta egy diplomata a békekonferenciáról. „Megértjük, hogy Sanchez belpolitikai okokból nemzetközi sajtótájékoztatót akar tartani, de nézzünk szembe a tényekkel. A konfliktusra az USA-nak és még néhány öbölbéli országnak van ráhatása, nekünk nincs és még akkor sem lenne, ha mind ugyanazt akarnánk. Azt hinni, hogy ebbe nekünk van beleszólásunk, az nem más, mint a klasszikus európai kevélység megnyilvánulása.”
A diplomata szavait jól alátámasztják, hogy az öt órán át tartó vita végén megszületett felhívással Izraelben még a neves baloldali lap, a Haaretz sem foglalkozott.
Mindehhez érdemes hozzátenni, hogy egy békekonferenciának már beletört a bicskája a háború rendezésébe, a hónap elején ugyanis Kairóban összehívtak egyet, amin az Egyiptomba delegált amerikai nagykövet is részt vett, az izraeliek azonban el sem mentek rá.
Problémát jelent továbbá, hogy egy hasonló konferencia, ahogyan a közel-keleti békefolyamat egyik szakértője, a francia Pierre Vimont fogalmazott, muszáj, hogy helyi kezdeményezés legyen, amit aztán Európa teljes súlyával támogathat, de nem lehet egy kizárólag európai kezdeményezés. Szükség van rá ugyanis, hogy a helyi szereplők hívják azt össze.
A projekt a bejelentést követően az unió fődiplomatájának, Josep Borrellnek a szárnyai alá került, ám további részleteket az Európai Bizottság sem nagyon akart elárulni ezzel kapcsolatban, mindössze annyit mondtak, hogy az unió támogatja, hogy a közeljövőben létrejöjjön egy nemzetközi békekonferencia.
A visszafogott válasz azért is érthető, mert maga a bizottság sem egységes a kérdésben. Olyannyira nem, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Borrell és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke között is viták robbantak ki.
Bombák és normák: van, amikor egy kórházat is jogszerű lerombolni a háborúban
A Hamász támadása minden elemében egyértelműen sértette a nemzetközi jogot, Izrael ellencsapásának megítélése attól is függhet, miként tekintünk a konfliktusra, az írott és íratlan szabályokra.
„Az EU mint entitás nem lesz képes egy ilyen konferenciát lebonyolítani a belső nézeteltérések miatt, de azért sem, mert nem elég hiteles” – mondta Erwin van Veen, a Clingendael Intézet, egy holland agytröszt munkatársa. „Az USA-nak egyáltalán nincs hitelessége, mivel rendületlenül támogatja Izraelt. Megoldást jelenthetne egy olyan EU-tagállamokból álló koalíció, amelyek jobban ismerik a kérdést, mint például Franciaország, Spanyolország és Írország, Törökországgal és Szaúd-Arábiával mint regionális hatalmakkal kombinálva.”
Persze ehhez is érdemes hozzátenni, hogy bár az Izrael és Szaúd Arábia közötti közeledés tapintható volt az utóbbi hónapokban, ám ez a háború kitörését követően megtorpant és Törökország elfogulatlanságával kapcsolatban is felmerülhetnek kérdések, különösen azt követően, hogy Erdogan elnök Isten harcosainak nevezte a Hamász fegyvereseit.
