A példátlan személyes összeütközés háttere az, hogy Adam Bodnar igazságügyi miniszter megállapította: az ügyészséget irányító helyettesét törvénysértően nevezték ki nyugdíjból visszahívva. Ő tehát most nem leváltotta Dariusz Barskit, amit nem tehetett volna meg a köztársasági elnök egyetértése nélkül, hanem kimondta a kinevezése érvénytelenségét – állítja Bodnar.
A hvg.hu már decemberben ismertette: Lengyelországban az igazságügyi miniszter egyúttal a legfőbb ügyész, aki minden egyes ügyész hivatali főnöke, és a közelmúltig bárkinek utasítást adhatott bármilyen ügyben a vádemelésre vagy annak mellőzésére. Mivel pedig ezt a tisztséget az elmúlt nyolc évben egy radikális jobboldali politikus, Zbigniew Ziobro, a külön frakció nélküli, képviselőit a PiS listájáról bejuttató, de mégis önálló kisebbik kormánypártként fellépett Szuverén Lengyelország vezére töltötte be, egyértelműen politikai eszközként használta az ügyészséget a politikai ellenfelek megfélemlítésére.
Néhány hónapja azonban egy törvénymódosítással váratlanul lemondott jogai nagy részéről, és átruházta azokat arra a legfőbb ügyész helyettesre, aki az ügyészség napi operatív irányítását végzi. Ugyanakkor azt is beleírták a törvénybe, hogy ezt az országos ügyésznek nevezett tisztségviselőt csak a köztársasági elnök beleegyezésével lehet felmenteni a tisztségéből. Az új igazságügyi minisztert, a pártpolitikától távol álló liberális jogász Adam Bodnar volt ombudsmant tehát olyan helyzetbe hozták, hogy papíron ő a legfőbb ügyész, de ki van szolgáltatva Ziobro leválthatatlan bizalmasának, aki szabotálhatja az intézkedéseit. Ő szeretné visszaállítani a 2010 és 2016 között létezett, kormánytól független ügyészséget, amelyet a PiS szüntetett meg, és ezzel felszámolná az egész mostani szervezetet, de azt a törvényt is az elnöknek kellene aláírnia.
Hogy Barski eltávolítása törvényes-e, arról ellentétesek a szakvélemények. Az előző kormányhoz politikailag, világnézetileg és személyesen is szorosan kötődő ügyészségi vezetők most az Európai Bizottságnál tettek panaszt a jogállamiság megsértése miatt, bár az októberben ellenzékbe szorult vezetők szemében eddig hazaárulásnak számított „Brüsszeltől” várni segítséget belpolitikai vitákban.
Donald Tusk miniszterelnök hétfői személyes találkozásukon azt mondta Andrzej Duda köztársasági elnöknek: változatlanul bízik a miniszterében, és ha az elnök, aki nyolc éven át részt vett a jogrend lerombolásában, nem ért egyet a miniszter intézkedésével, keresse az igazát „jogi úton”. Hogy ezt hogyan értette, nem világos.
Hasonlóan nem értettek egyet abban, hogy szabadon kell-e engedni az elnöki palotában múlt héten letartóztatott volt belügyminisztert és helyettesét, akiket egy régi hatalmi visszaélés miatt jogerősen börtönbüntetésre ítéltek. Sok jogász szerint az elnök azonnal kegyelmet adhatna nekik, és akkor máris kiengednék őket, de ő ehelyett egy „kegyelmezési eljárást” indított, amihez az igazságügyi miniszter lépéseire is szükség van. Ezzel csak meghosszabbítja a két éhségsztrájkoló, mártírnak beállított – és általa ártatlan politikai fogolynak nevezett – politikus körüli hírverést.
Az alkotmányos válságnak is nevezhető súlyos konfliktus következményei kiszámíthatatlanok. Az elnök megteheti, hogy akár minden új törvényt megvétóz – ennek elutasításához a kormánynak nincs meg a szükséges háromötödös többsége –, sőt ha január 29-éig nem kapja meg aláírásra a költségvetést, az alkotmány szerint feloszlathatja az éppen három hónapja választott parlamentet. Sok elemző szerint ezt aligha teszi meg, mert tart tőle, hogy a mostani kormánykoalíció támogatói felháborodásukban még nagyobb többséghez juttatnák Tuskot és kollégáit. Az azonban biztos, hogy a Duda elnök mandátumából még hátra lévő másfél év eseménydús lesz. És persze senki nem tudhatja, hogy ki, melyik politikai tábor jelöltje lép majd a helyére 2025-ben.
