„Oroszország sokkal erősebb lett az utóbbi két-három évben, mert az ország igazán olyan szuverén állammá vált, amelyik nem függ senkitől. Növeljük védelmi kapacitásainkat, a mi hadseregünk a világ leginkább hadra fogható katonasága. Ugyanez mondható el a hadiparról is” – sorolta Vlagyimir Putyin orosz elnök arra felvetésre válaszolva, amely szerint ha végre sor kerül a találkozóra a január 20-án hivatalába beiktatandó amerikai elnökkel, Donald Trumppal, akkor Oroszország sokkal gyengébb lesz, mint a legutóbbi Putyin–Trump-csúcs idején volt. Egy másik kérdésre válaszolva pedig azt mondta, hogy Oroszország halad afelé, hogy elérje azokat a célokat, amelyeket az Ukrajna elleni – háromnaposra tervezett, de már közel három éve tartó – „különleges katonai művelet” elején tűztek ki. „Drámai változások történnek a hadszíntéren. A teljes frontszakaszon megyünk előre” – tette hozzá.  Az is sokatmondó, hogy az államfő nem bánta meg – legalábbis ezt nem vallotta be – az Ukrajna elleni hadművelet megindítását. „Korábban kellett volna megtennünk” – magyarázta.

A szíriai események sem arra utalnak, hogy Oroszország minden korábbinál erősebb lenne: bár Putyin arról beszélt, hogy a Moszkva által támogatott Aszad-rendszer bukása nem jelet presztízsveszteséget Oroszország számára, az mindenképpen figyelmeztető jel, hogy a jelek szerint az orosz hadsereg nem elég erős ahhoz, hogy egyszerre két hadszíntéren eredményesen legyen képes tevékenykedni.  

Ellenségváltás

Bár a négy és fél órás sajtótájékoztatón Putyin szokásához híven magabiztosnak tűnt, a tények és a számok makacs dolgok, s ezek egyáltalán nem arra utalnak, hogy minden az eredeti tervek szerint történne Oroszországban és az ukrajnai frontokon. A „világ leginkább hadra fogható hadserege”, amely mögött a „gyorsan bővülő” hadiipar áll, évek óta jórészt iráni és észak-koreai fegyverekkel – drónokkal, rakétákkal és tűzérségi lőszerrel – támadja Ukrajnát, az utóbbi hetekben pedig már megjelentek a kurszki fronton azok az észak-koreai katonák is, akiket Kim Dzsong Un phenjani diktátor küldött erősítésként Moszkvának.

Vlagyimir Putyin orosz elnök (j) és Kim Dzsong Un első számú észak-koreai vezető, a Koreai Munkapárt főtitkára, a Nemzetvédelmi Bizottság első elnöke a Putyintól februárban ajándékba kapott orosz gyártmányú Aurus Senat luxusautóban ül Phenjanban 2024. június 19-én.

MTI / EPA / KCNA

Az is arra utal, hogy nincs minden rendben a háborúval, hogy míg a konfliktus elején a Kreml-propaganda szerint az Ukrajnát foglyul ejtett „náci junta” ellen folyt a harc, jó ideje – legalábbis a politikusok és propagandisták narratívája szerint – az Oroszországra rátámadt NATO az ellenfél. Az ellenségváltásra azért volt szükség, mert valamivel meg kellett magyarázni, hogy a lenézett „kisoroszok” nem virággal, hanem fegyverrel fogadták a „felszabadítókat”.

Bár az igaz, hogy az utóbbi hónapokban eredményes volt az oroszok felőrlő taktikája, és az év elejét jellemző 100-200 négyzetkilométer helyett októberben és novemberben már  400-400 négyzetkilométer került Kelet-Ukrajnában orosz ellenőrzés alá, ez azért nem az a tempó, amire valóban büszkék lehetnének Moszkvában: Ukrajna területe több mint hatszázezer négyzetkilométer, s míg Pokrovszk környékén valóban haladnak a támadók, az Oroszországhoz tartozó Kurszk térségében, ahova az ukrán hadsereg augusztusban tört be és foglalt el néhány nap alatt 1400 négyzetkilométert, még mindig nem sikerült visszafoglalni valamennyi elvesztett területet.

Kevésbé látványos, de talán fontosabb az a siker, amit Ukrajna a Fekete-tengeren, illetve az oroszországi olajfinomítók elleni hadviseléssel ért el: Az orosz fekete-tengeri flotta gyakorlatilag kivonult a tenger nyugati medencéjéből, miközben az ukrán tüzérség – most már a nagyobb hatótávolságú nyugati manőverező robotgépekkel is – rendre támadja az olajipari létesítményeket. S bár lehet azt mondani, hogy jól működik az orosz védelem, az égő rosztovi finomítóról készült csütörtök hajnali képek nem ezt bizonyítják.  

Kína, a nagy testvér

A függéssel kapcsolatos kijelentések sem feltétlenül vannak összhangban a valósággal: Oroszország látványosan Kína árnyékába szorult, az oroszok elsősorban a tízszer nagyobb gazdasággal és népességgel rendelkező Kína révén jutnak olyan kettős felhasználású cikkekhez, amelyekkel működtetik a hadsereget, és Putyin az, aki rendre Pekingben házal, hogy eladhassa az országnak azt a földgázt, amelyet a korábbi legnagyobb vásárló, Európa már nem vesz meg a háború miatt. Peking pedig durva feltételeket szab: egyrészt nem kér a Szibéria ereje orosz gázvezeték második vezetékpárjából – el akarja kerülni a függést szomszédjától –, másrészt maga mondja meg, milyen árat hajlandó fizetni az energiahordozóért.

Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök

AFP

Ez pedig alacsony ár, állítólag csak annyit fizetnek a kínaiak, ami minimálisan több, mint az orosz belföldi fogyasztóknak megállapított díj. Peking – állítják az elemzők – már csak azzal is nyomást gyakorol Moszkvára, hogy a kínai vezetők több alakommal, nyilvánosan és a kétoldalú tárgyalásokon is azt hangsúlyozták, mindenképpen ellenzik, hogy Oroszország nukleáris fegyvert vessen be az ukrajnai konfliktusban.

Putyin akkor sem mondott igazat, amikor azt állította, hogy Moszkva kész feltételek nélkül tárgyalni az ukrajnai béke megteremtéséről.  Ezt pár mondattal később maga is nyilvánvalóvá tette, hiszen miközben arról beszélt, bármikor kész tárgyalni Donald Trumppal, hozzátette, hogy Moszkvának esze ágában sincs visszaadni azokat az ukrajnai területeket, amelyeket az ott rendezett álnépszavazások után hivatalosan is annektált. Azt is hozzátette, hogy Oroszországnak nem fegyverszünetre, hanem tartós békére van szüksége, olyanra, amely szavatolja Oroszország érdekeinek tiszteletben tartását. „A fegyverszünet azt jelentené, hogy Ukrajna megvethetné a lábát és a katonáknak lehetőségük lenne a további harcokra való felkészülésre” – tette hozzá.

Az pedig furcsa volt, amikor az orosz elnök arról beszélt, hogy ugyan hajlandó tárgyalni a békéről Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, ám békeegyezményt nem fog vele aláírni, mert szerinte a kijevi vezető már nem legitim államfő. (Ezzel arra utalt, hogy a háború miatt nem írtak ki elnökválasztást Ukrajnában, s mivel lejárt Zelenszkij hivatalos mandátuma, ezért a politikus már nem törvényes államfő.) „Csak legitim partnerekkel írunk alá megállapodást. Ez pedig a rada – az ukrán parlament – illetve a rada elnöke” – tette hozzá Putyin. Ez azért furcsa kijelentés, mert ahogy Zelenszkijnek, úgy a radának és így annak elnökének is lejárt a mandátuma, mert a háború miatt a parlamenti választást is elhalasztották.