„Minden fikázás, kiröhögés, lenéző ajkbiggyesztés és WC-fotó a mai rezsim melletti kiállás.”

Horváth Gábor, Népszabadság

Végül is nem igaz, hogy nem volt Szárszónak tanulsága, csak érlelni kellett. De elhangzott már előtte is hol nyíltan, hol barátságosan súgva az, amit a Balaton partján Mesterházy Attila vágott a szemünk közé: hogy kritizálni innentől csak négyszemközt illik, mert aki nyilvánosan teszi, az Orbán Viktornak dolgozik.

Vagyis a rosszakkal van. Pokolra jut.

Akkor most szólnék, hogy kendtek feltalálták a Fideszt.

Nem azért utáljuk Orbán Viktor falanszterét, hogy felálljunk falanxba mindannyian. Pont az az undorító és egyébként önveszélyes az orbáni rendszerben, ahogy minden mutyiért és idiotizmusért kiállnak a katonái. Vagy ha fel is mordulnak, utána tudomásul veszik a hordavezér döntését, és nem bolygatják többet. Nincs érdemi visszacsatolás, pusztít a zárt gondolkodás, a groupthink, és előbb-utóbb elkerülhetetlenül meg is semmisíti magát.

Ha maradt bármi vonzereje, gravitációja a ballibnek az eddigi teljesítménye után, az az utótag: a liberális. Az, amit Bajnai Gordon szégyell kimondani is, mint ahogy retteg bármi mástól, ami konfliktussal járna. Abban különbözött a Fidesztől a versengő szociális demagógia mellett is, hogy nem kellett összeölelkezni a haveri kutyákkal, szemet hunyni bűnügyek és ostobaságok felett, családtagnak, sőt atyának nézni pártelnököt. Hogy nem kellett hinni.

Ehhez képest most előkerült az az igény, hogy de, kelljen. És aki kilép a sorból, az az ellenséggel van. Maga is ellenség. Egy lenéző ajkbiggyesztés is szabotázs!

Akkor, amikor Konrád György nagyívű történelmi áttekintésében hat miniszterelnökből kettőt kifelejt. Amikor szárnyra kelnek a bőkezű ígéretek, és körvonalazódik az új száznapos program. Hát hadd biggyesszek már egy picit anélkül, hogy rögtön a Fidesz szekerét tolnám.

Nem a sajtó és nem az értelmiség dolga épeszű gondolatokat tulajdonítani Mesterházy Attilának. Az egyedül az ő feladata, meg a pártjáé. Az persze belügyük, hogy ezt hogy alakítják ki, de már párton belül sem érdemes azzal kezdeni, hogy aki nem bólogat, az ellenség. Hátha több okosság jön ki abból, ha van vita, hogy ne mondjam, szabad piac. Aztán ha sikerül kifejleszteni az értelmes beszédet, akkor azt üdvözölni fogják azok, akik a handabandázáson meg a semmitmondáson fintorogtak. A paranoia viszont ritkán nyer szövetségeseket.

Egy mindenkiért, mindenki egyért – mondta Lázár János arra a kérdésre, hogy egy köztörvényes bűnöző hogyan úszhatja meg a köztörvényes bűnét a nyilvános bizonyítékok ellenére. Világos beszéd: ha a mieink buknak le, akkor odaszólunk az ügyészségnek. Jogos a kérdés, van-e értelme ezt a büszke maffiát leváltani olyan ellenzékre, amely maga is az omerta szerint él?

Nincs értelme, több okból sem. Az egyik, hogy megválasztásuk után sem oldanák fel a rádiócsendet, hanem kitalálnák, hogy a kormányzás nehéz munkájához is fegyelmezett egyetértés kell, ahogy a kampányhoz. Sőt, nemzeti együttműködés. A másik rémálom, hogy rendelkezésükre állna mindehhez pont az a gépezet, amelytől most is szenved az ország, és ezzel a tempóval nem a lebontásán dolgoznának, hanem az elfoglalásán. Kerényi Imrének a státuszát kell megszüntetni, nem lecserélni Selmeczi Tiborra, és elvárni a tapsot.

Korszakváltás az lenne, ha ezt meg lehetne haladni. Ha elhinnénk, hogy lehet itt nyerni öniróniával, kompromisszummal, hihető programmal, vitával és szabadsággal, olyan kultúrával, amely tűri és becsüli a másságot és az egyet nem értést. Mert csak akkor lehetne hinni. Például abban, hogy ha kormányváltás lesz, és ezek közül egyesek elkezdenek lopni, mások pedig hibázni, akkor nem lesz bűnös, aki lelkesedni rest, és nem lesz magától értetődő a bosszú.

Csak akkor lesz képes a rendszer önkorrekcióra, ha nem követeli meg a szolgálatot, hanem kilát a saját seggéből. Ha Mesterházy felhívása eredményes, a kormányváltás célját veszíti. Akkor az van, hogy itt szabadság nem virul, mert ebben az országban nem maradt erő, amely elviselné és megértené, ha röhögnek rajta. Kádár János elviselte. Horn Gyula is elviselte. Gondoljátok meg, proletárok.