Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
Tíz éve történt a Mexikói-öbölben egy olajkatasztrófa: a Deepwater Horizon kigyulladásának és elsüllyedésének súlyos gazdasági következményei voltak. A 2010. április 20-i balesetben kiáramlott olaj döntő része a tengerfelszínen terült szét. A nyersolaj egy jelentős hányada azonban a tengerfenéken ülepedett le. A kiérkező egységek meggyújtották a felszíni olajréteg egyes részeit, hogy megakadályozzák a part menti és mocsaras területek beszennyeződését.
Az olajfúrótorony katasztrófája óta eltelt egy évtizedben tudósok ezrei vizsgálták, hogy a tengerbe ömlött több százmillió liter nyersolaj milyen hatással volt a Mexikói-öbölre – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. A dél-floridai Egyetem C-IMAGE (Center for Integrated Modeling and Analysis of the Gulf Ecosystem) nevű központjának tengerkutatói 2011 óta elemzik a világ eddigi legnagyobb óceáni olajömlésének utóhatásait.
A nyersolaj több ezer olyan különböző szénvegyületet tartalmaz, amely mérgezőbbé válik elégetés után. Ezek a vegyületek pedig a "tengeri hóhoz" – szerves és ásványi részecskék alkotta "pelyhekhez" – tapadva beterítik a tengerfeneket, komoly fenyegetést jelentve az ott élő organizmusokra nézve. A régióból begyűjtött üledékmagmintákból kiderült, hogy a számos halfaj, tintahal és tengeri emlős fontos táplálékforrásának számító egysejtű eukarióta élőlények, az úgynevezett likacsosházúak aránya 80-90 százalékkal csökkent a térségben a katasztrófát követő 10 hónapban és fajainak sokszínűsége is 30-40 százalékkal esett vissza. A minták továbbá az oxigénszint csökkenését mutatták az olajkiömlést követő három évben.
A szakemberek 2018-ig bezárólag csaknem 250 napot töltöttek a tengeren és ez idő alatt több mint 15 ezer halat vizsgáltak meg, továbbá 2500 üledékmagmintát gyűjtöttek be az olajkiömlés helyszínéről: az öböl területén eddig megvizsgált halak mindegyikének szervezetében kimutattak szénhidrogéneket, ami a régió krónikus és folyamatos olajszennyezettségének a jele.
A kutatók szerint az olajkatasztrófa a kereskedelmi szempontból fontos halfajok jelentős részére negatív hatással volt. A szakemberek azt is vizsgálták, hogy az olaj miként befolyásolja a kifejlett halakat. Megállapították, hogy a Paralichthys lethostigma nevű faj felnőtt egyedeinél például az oxidatív stressz tünetei jelentkeznek, ha az állatok 35 napig olajjal szennyezett üledékkel érintkeznek.
Az eredmények szerint az olajszennyezést a mélyebb vizekben – nagyjából 200-1000 méteres mélységben – élő halak is megérezték. Ezek a fajok különösen fontosak, ugyanis a nagyobb, kereskedelmi szempontból jelentős halak, tengeri emlősök és madarak táplálékforrásául szolgálnak. Az olajkiömlést követően a kutatók a nyersolajban természetes módon előforduló policiklusos aromás szénhidrogének (PAH) megemelkedett koncentrációját mutatták ki a halak szöveteiben. Öt-hat évvel később a PAH-szint még mindig magasabb volt a halak szervezetében, mint az olajkiömlést megelőzően.
A kutatók előrejelzései szerint 50-100 évbe is telhet, mire regenerálódik a helyi ökoszisztéma.
