Drasztikusan csökkent a világon a vándorló halak populációja az 1970-es évektől. Európában még súlyosabb visszaeséssel szembesültek a kutatók a vándorló halakkal kapcsolatban: 93 százalékkal csökkent a populációjuk, és néhány halfajnál még durvább a visszaesés az átlagosnál. A tokhalak és az angolnák száma több mint 90 százalékkal esett vissza a vizsgált időszakban – számolt be az eredményeikről a Guardian.

A World Fish Migration szervezet által jegyzett kutatáshoz a tudósok majdnem 250 halfaj több mint 1400 populációját vizsgáltak meg.

Az olyan vándorló halfajok, mint a lazac, a pisztráng és a mekongi harcsa nem csak a folyók és a tavak szempontjából létfontosságúak, de az egész ökoszisztémában fontos szerepet töltenek be. Az árral úszva ugyanis egyrészt tápanyagokat is szállítanak az óceánból, másrészt ők maguk is táplálékul szolgálnak például a medvéknek, farkasoknak és ragadozó madaraknak. Emellett fontosak az élelmiszer-biztonság szempontjából, és világszerte emberek millióinak nyújtanak megélhetést.

Hogy miért csökkent ilyen drasztikusan az állományuk? A tudósok szerint ebben több szempont is szerepet játszik: ilyen a túlhalászat, a klímaváltozás, és a víz szennyezettsége is. A duzzasztógátak építése is megakadályozza a vándorlásukat, azonban a kutatók szerint még ez jelenti számukra a legkisebb akadályt, mert ha azt lebontják, nagyon rövid idő alatt visszatérnek oda a halak.

A kutatók szerint további aggodalomra ad okot az is, hogy a világ számos, halban gazdag területéről – így az Amazonas, a Jangce vagy a Kongó halállományairól – nincsenek megfelelő adataik, így nem tudnak pontos információkkal szolgálni arról, hogy ezekben a térségekben hogyan változott akár az elmúlt évtizedekben a halak populációja.