A több mint 90 országban aktív, szegénységgel foglalkozó Oxfam azt kutatta, a gazdagabbak mennyivel több szén-dioxid kibocsátásáért felelősek, mint a szegények. A kutatásban az 1990–2015 között eltelt 25 évet vizsgálták: ez alatt az időszak alatt nagyjából kétszeresére nőtt az atmoszférában a szén-dioxid mennyisége.

A képlet összességében igazából egyszerű: minél gazdagabb valaki, annál nagyobb kibocsátó.

A jelentős fő megállapításai:

• Terepjárók és gyakori repülés: a leggazdagabbak csupán egy százaléka az elmúlt 25 év során több mint kétszer annyi kibocsátásért tehető felelőssé, mint az emberiség kevésbé tehetős felét kitevő 3,1 milliárd ember.
• A társadalom legfelső 10 százaléka köthető az 1990 és 2015 között a légkörbe kerülő szén-dioxid 52 százalékáért.
• A leggazdagabb egy százalék tagjai önmagukban a globális szén-dioxid kibocsátásának 15 százalékáért felelősek – ez több, mint az Európai Unióban élők teljes kibocsátása együtt.
• 1990 és 2015 között körülbelül 60 százalékkal nőtt az éves kibocsátás: a leggazdagabbak 5 százalékának „köszönhető” ennek a harmada. A teljes növekedésben a felső 1 százalék kibocsátása háromszorosára nőtt a legszegényebb 50 százalék kibocsátásához képest.

„A kisebbségben lévő gazdagok túlfogyasztása az, ami „fűti” a klímaváltozást, eközben viszont a szegény közösségek és a fiatalok fizetik meg leginkább ennek az árát” – kommentálta Tim Gore, az Oxfam klímapolitikáért felelős vezetője a jelentés eredményeit, aki azt javasolta, hogy a kormányok adóztassák meg az olyan „luxuskibocsátásokat”, mint a terepjárók vagy éppen a gyakori repülés.