Zhvg
A világ egyik legsürgetőbb problémája a környezet védelme, a klímaválság, a fenntarthatóság. Ezekre nekünk különös figyelmet kell fordítanunk, ezért kiemelt helyen is kell kezelnünk. Innen új alrovatunk címe is: Zhvg.
A cikksorozat első részében azt jártuk körbe, miért kell megváltoztatnunk a vízhez való viszonyunkat, és ebben milyen alapelvekre támaszkodhatunk. A víz szikkasztására, tározására, elpárologtatására és tisztítására számos természetközeli megoldás létezik, amelyek a városon – így akár Budapesten, vagy más, jelentős mértékben burkolt magyar nagyvároson – belül is széleskörűen alkalmazhatóak. A második részben pedig a legkisebb léptéknél kezdjük a konkrét lehetőségek bemutatását.
A kék-zöld infrastruktúra elemei a természetes vízkörforgást modellezik. Négy fő funkciójuk:
- a csapadékvíz szikkasztása,
- tározása,
- elpárologtatása és
- tisztítása.
A lehulló csapadék azonnali visszatartásában a szikkasztásnak és a tározásnak van jelentős szerepe. Az, hogy ezek közül egy adott területenek melyik az előnyösebb, a klíma-, domborzati és talajviszonyok határozzák meg.
Hogyan tartsuk helyben a csapadékvizet?
A fenti ábra mutatja be, hogy Magyarország éghajlati adottságai esetében hogyan dönthető el, mi lenne a legmegfelelőbb. Az ország jelentős részén a talaj típusa és a talajvízszint megengedi a víz hatékony beszivárgását, ezért (Ausztriához vagy Németországhoz hasonlóan) nálunk is a szikkasztás lehet az elsődleges, és egyben legköltséghatékonyabb megoldás.
A magas talajvíz vagy a túl agyagos talaj egyes helyeken ellehetetlenítheti a csapadékvíz szikkasztását, ezért ilyen esetben a víz tározása a járható út. A párologtatás jóval lassabb folyamat, ezért nem a lefolyás mérséklése, hanem a klímaszabályozás szempontjából bír nagy jelentőséggel. Ezért ott célszerű alkalmazni, ahol a hőhullámok mérséklése a cél, tehát leginkább a városainkban, ahol több a burkolt felület.
Eszközök a csapadékvíz szikkasztására
A legegyszerűbb eszköz a csapadékvíz szikkasztására egy sík vízáteresztő felület. Erre a legtökéletesebb például egy gyepfelület, vagyis füves rész, amely egy kisebb eső csapadékát teljes egészében el tudja nyelni. A városban bizonyos területek burkolása elkerülhetetlen, de itt is használhatunk részben áteresztő burkolatokat. Amennyiben ez nem megoldható valamiért, úgy a különböző típusú vízáteresztő burkolatok nyújthatnak megoldást.
A nem túl nagy népszerűségnek örvendő térkő ilyen szempontból sokkal jobb megoldás, mint az aszfalt: vízáteresztő zúzottkő alapozással képes átereszteni a csapadékvíz 30 százalékát. Számos olyan új burkolattípus jelent meg az elmúlt években, melyek ennél is magasabb áteresztőképességgel bírnak, ha elsőre teljesen áthatolhatatlannak is tűnnek.
A Budapesten megjelent, és sok lakó által kifogásolt „körbebetonozott” fák valójában egy olyan stabilizált kavicsburkolatot kaptak, amely több mint 50 százalékos vízáteresztésre is képes és egyben védi a fa gyökérzónáját a talajtömörödéstől. A játszótereken használt gumiburkolatok megfelelő alapozással szintén hasonló áteresztőképességgel rendelkeznek.
Vízáteresztő burkolatok Berlinben
Ha nem áll rendelkezésre elég zöldfelület a csapadékvíz helyben tartására, a területet enyhén lesüllyeszthetjük. Így a víz ideiglenesen tározható a felületen, amíg néhány óra alatt elszikkad a talajba. Erre a legismertebb példa az egyszerű gyepes szikkasztóárok, aminek azonban rengeteg megjelenési formája lehet. Egy esőkert ugyanezen az elven működik, ám gyep helyett látványos, elöntéstűrő évelőkiültetés kerül a süllyesztett területre.
A növények szerepe nem csupán a dekoráció. A gyökerek sűrűn átszövik a talaj felső rétegét, és az ebben a szövetben élő milliónyi mikroorganizmus megszűri és tisztítja a csapadékot, mielőtt az a talajvízbe kerülne.
Széles, kaszkádos kialakítású szikkasztóárok BerlinbenEsőkert Hamburgban a gyalogos burkolatról lefolyó csapadék összegyűjtésére
A szikkasztás még akkor is opció lehet, ha egyáltalán nem áll rendelkezésre vízáteresztő felület. Földalatti szikkasztótereket is létrehozhatunk nagy kapacitású szikkasztóládák, vagy egyszerűen kaviccsal feltöltött területek segítségével. Ilyen zónák megfelelő statikai tervezéssel elhelyezhetőek például egy parkoló vagy tér alatt, és láthatatlanul elszikkaszthatják teljes épületek tető lefolyását. Ennél a megoldásnál azonban csak tiszta vagy már tisztított csapadékvizet használhatunk, mert a szikkasztóelemek nem képesek a víz tisztítására.
Milyen eszközeink vannak a csapadékvíz tározására?
A szikkasztás hatékony, de bizonyos időt igénylő folyamat. Egy nagy zápor esetén ezért a csapadéknak jóval nagyobb része lerohan a felületről, mielőtt elszikkadhatna. Ilyen esetben jó szolgálatot tesznek a víztározó megoldások. Ezek funkciója lehet a hosszútávú vagy a rövidtávú víztározás.
A hosszútávú tározás történhet felszíni (zöldtetők, felszíni esőgyűjtő tartályok, víztározó tavak), vagy felszín alatti (víztározó tartályok) eszközök használatával. Egy víztározó tó nagy mennyiségű csapadékot képes tározni, és emellett egy városi park fő attrakciójává is válhat. Magyarország klímáján a forró nyarak alatt igen magas a nyílt vízfelületek párolgási vesztesége, ami egyrészt előnyös, mert intenzíven hűti a környezetet, másrészt viszont ebben az időszakban vízpótlásra is szükség lehet. A hosszú távú tározás lehetővé teszi a csapadékvíz hasznosítását is.
Egy víztározó tó Hamburgban, amely az útról lefolyó csapadékvízet gyűjti és tisztítja, valamint élőhelyül is szolgál
A rövidtávú tározók csupán egy-két órás időtartamra tartják vissza a csapadékot, amivel a cél a lefolyás időtartamának elnyújtása és a csatornarendszer túlterhelődésének megakadályozása. Erre szolgáló mély, gyepes medreket gyakran láthatunk autópályák mellett is. Egy érdekes új városi eszköz az úgynevezett „water square”, azaz víztározó tér kialakítása, amely sűrű városi beépítés esetén is lehetőséget nyújt nagy mennyiségű víz ideiglenes visszatartására. Gyakori megoldás a sportpályák lesüllyesztése is, melyek így esőzés esetén víztározó medencévé alakulhatnak.
Időszakos víztározásra tervezett tér Rotterdamban
Eszközök a csapadékvíz elpárologtatására
A párologtatás növelésének legegyszerűbb eszközei a zöldfelületek, és főleg a nagy lombfelületű fák telepítése. Egy kifejlett tölgyfa napi 400 liter vizet képes felvenni és elpárologtatni, amivel intenzíven hűti a környezetét. De az épületek is zöldíthetőek. Míg a zöldtetők felépítéstől függően a lefolyást is jelentősen csökkenthetik, a zöldhomlokzatok első sorban az épületek hűtésében játszanak szerepet, akár feleslegessé téve a légkondicionáló telepítését. Emellett egyéb érdekes kísérleti megoldások is léteznek: a párologtató árok az esőkerthez hasonló megoldás, amelyben vízparti környezetet kedvelő növények kapnak helyet. Ha a növények gyökérzónáját folyamatosan nedvesen tartjuk, a növényeken és a talajon keresztül nagy arányú párolgást érhetünk el.
A szökőkutak, díszmedencék szintén nem csak a kellemes látvány miatt illenek a belvárosba: a nyílt vízfelületek bírnak a legnagyobb párologtatókapacitással.
Mivel tisztíthatjuk a csapadékvizet?
A természetes víztisztítás speciális vegetációjú és talajszerkezetű szűrőárkokban, vagy nagyobb méretű mesterséges mocsárzónákban valósítható meg. Nyugat- és Észak-Európában már elterjedt megoldásnak számít az új beépítések esetén ilyen területek létrehozása, többnyire a burkolt területekről lefolyó csapadékvíz tisztítására.Egy malmöi, új lakónegyed györkérzónás víztisztítója
Elemből hálózat
A felsorolt eszközök általában egyszerre több funkciót is betöltenek, például egy tó egyszerre tározza és párologtatja a csapadékot. A kék-zöld infrastruktúra elemeknek pedig komoly előnye a csatornarendszerrel szemben, hogy a decentralizáltságból adódóan könnyű fejleszteni ezeket. Ha szükség van rá, bármikor adhatunk új elemeket a rendszerhez, és ezzel nem terhelhetjük túl a hálózatot.
A megoldások hatékonyságát növelhetjük, ha láncba fűzzük őket. Több azonos funkciójú elem, például szikkasztóárkok összefűzése a csapadék elosztását, és így a maximális kapacitás kihasználását segíti. Különböző funkciójú elemeket összefűzve teljes tisztítási-tározási-szikkasztási láncokat hozhatunk létre, amivel maximalizálhatjuk a kék-zöld infrastruktúra.
A sikeres kék-zöld infrastruktúra tervezés tehát nem csupán egymástól függetlenül működő elemek összességét jelenti, hanem egy vízgyűjtő szintű stratégiát igényel. Egy ilyen komplex terv születésére a következő cikk mutat néhány érdekes és tanulságos nemzetközi példát.
Csizmadia Dóra, a tájépítész, a Ramboll Studio Dreiseitl tájépítész tervezőjének írása eredetileg a Másfélfok.hu-n jelent meg.
Vízgyűjtő medence Berlinben, ami a környező sűrű beépítés tetővizét gyűjti, tisztítja és párologtatja
