szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Arra hívják fel a figyelmet tudósok, hogy ne értékeljük túl a szállítás környezeti lábnyomát, ha élelmiszerekről van szó.

A fenntarthatóbb élelmezési rendszerek körüli diskurzusban rendkívül gyakran hangzik el, hogy minél közelebbről származik az élelmiszer, annál jobb, és hogy törekedjünk arra, hogy helyi élelmiszert fogyasszunk, ez azonban nem mindig van így – állítja Tamas Lestar, a Winchester Egyetem kutatója a The Conversation.com-on megjelent írásában.

A helyi élelmiszerek melletti leggyakoribb érvek, hogy mivel legfeljebb rövid távon szállítják, jóval kevesebb az üvegházhatású gázkibocsátás, másfelől a tápértékük is magasabb.

Lestar azonban arra mutat rá, hogy más szempontok is vannak, amiket figyelembe kell venni, így összességében nem minden esetben fenntarthatóbb egy helyi élelmiszer az importáltnál.

Az egyik fontos szempont, hogy a szállítás karbonlábnyomát gyakran túlértékeljük: ez a legtöbb élelmiszer esetében a kibocsátásuk mindössze 10 százalékát teszi ki. A szállítás jelentősége csak abban az esetben „áll meg”, ha repülővel szállítják az adott élelmiszert: akkor a kibocsátás körülbelül 90 százalékáért a transzport felelős.

Emellett a feldolgozás, a tárolás és az adott ország körülményei, éghajlata és talajminősége is nagyon meghatározóak abban a tekintetben, hogy mekkora is a környezetre gyakorolt hatása egy élelmiszernek.

A cikk idéz egy, a Science-ben megjelent tanulmányt is, mely szerint a kérődző állatokhoz és a rizstermesztéshez köthető metánkibocsátás, valamint a növényvédőszerek és a mezőgazdasági gépek kibocsátása azok a tényezők, amelyek a legtöbb élelmiszernél az emisszió 80 százalékát teszik ki. A feldolgozás során keletkező kibocsátás pedig elhanyagolható méretű az előbb említettekkel szemben.

A cikk azonban arra helyezi a hangsúlyt, hogy nem célszerű általánosítani: termékenként és származási helyenként is nagyon eltérő lehet, minek mekkora a kibocsátása. Így, ha minden tényezőt figyelembe veszünk, egy bár helyi, de fűtött üvegházban termesztett paradicsom lábnyoma nagyobb, mint egy olyan, Spanyolországban termesztetté, amit fűtés nélkül termesztettek.

A húsipar kibocsátása pedig összességében mindenképpen nagyobb, mintha a világ legtávolabbi pontjáról importálnánk zöldséget.

Dobos Emese Zhvg

Kinek is fizetjük meg az egyre drágább élelmiszereket?

A koronavírus-járvány idején felértékelődött a helyi élelmiszerek fogyasztása - hallottuk sokszor. Egy évvel a járvány kitörése után annak jártunk utána, beigazolódott-e az a jóslat, miszerint az emberek szívesebben vásárolnak közvetlenül a termelőktől, sőt, akár maguk is termelni kezdenek.

Dobos Emese Gazdaság

Meglennénk, ha minden külföldi élelmiszer eltűnne a polcokról?

Tápérték, élelmiszerbiztonság, ökológiai lábnyom és az élelmiszerveszteség csökkentése: minden érv a helyi termelésű élelmiszerek mellett szólna. Magyarország még szerencsés ebből a szempontból, a Föld nagy részén azonban kivitelezhetetlen, hogy rövidüljön az ellátási lánc az élelmiszeriparban.