Tömeges halpusztulás sújtotta a Velencei-tavat: bár a jelenség nem új, az, hogy mennyi hal pusztult el, sokkolja a helyieket és a hazai sajtót is lázban tartotta. Civilek, a halőrök és az önkormányzat összefogásával több mint 4 tonnányi haltetemet gyűjtöttek össze a tó felszínéről.

A MOHOSZ (Magyar Horgászszövetség) adatai szerint alig pár nap alatt a tó halállományának közel másfél százaléka elpusztult, bár folyamatosan javul a helyzet.

A Velencei-tavi helyzetről a napokban készítettünk videóriportot:

"Szóltam, hogy SOS-helyzet van" - a Velencei-tónál nem csak halpusztulás fenyeget

Nem lenne példátlan a történelemben, ha kiszáradna a Velencei-tó, volt már ilyenre példa többször is. A tömeges halpusztulás sem új jelenség, de a halállomány mostani hirtelen csökkenésének mértéke mindenkit sokkolt.

Hogy miért pusztultak el a halak a Velencei-tóban? Bár a jelenség háttere komplex, főleg az oxigénhiányt nevezték meg elsődleges okként. Így az pedig, hogy minél gyorsabban összegyűjtsék a tetemeket, már csak azért is fontos, mert a bomlás újfent oxigént von el. A tó vízszintje is csökken, ami miatt gyorsabban melegszik át a víz.

„A Velencei-tó egy nagyon speciális eset” – szögezi le Dr. Lukács Balázs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport csoportvezetője. „A tó medre szikes, és a nyugati harmadán egy úszólápos élőhely is van, aminek az egyik sajátossága, hogy alapból oxigénhiányos. A szikes tómeder eleve sekély, ezért gyorsabban fel is melegszik, a melegebb víz pedig kevesebb oxigént képes tárolni. Ráadásul a tó vizének magasabb a sótartalma is, ami miatt eleve más lebontó folyamatok mennek végbe az üledékben és kevesebb növényfaj is tud benne megtelepedni ezért kevesebb oxigént is tudnak termeli” – sorolja a szakértő azokat az okokat, amik a tömeges halpusztulás mögött állnak. „A tápláló víz többsége nyugatról jön, azonban a kifolyó szakasz is nyugaton van, így nehéz átöblíteni a tó vizét” – teszi hozzá.

Nagy Máté

Ráadásul a tavat tápláló tározókból eleve tápanyagokkal terhelt (ún. eutróf) víz érkezik a Velencei-tóba. Ezt szűri meg az úszóláp, úgy, hogy a lebegő anyag leülepszik, a vízben oldott szerves anyagot felveszi az úszóláp (a nádas), az üledékréteg felszínén élő baktérium-alga közösség (amit algabőrnek nevezünk) pedig oxigenizálja a vizet: „Úgy mondják, hogy a Velencei-tó vize az úszólápban keletkezik, ez a víz jut el a keleti kétharmadba, ahol fürdenek is. Magas vízállás mellett, aminek a szabályozási szintje 130-170 cm az Agárdi vízmércénél, a nádas szűrőmező jól működik, de a mostani alacsony vízszint, körülbelül 100 cm esetén már nem hatékony” – magyarázza Lukács Balázs, hogy az alapból csökkenő vízszint mellett mi minden játszik közre a kialakult, oxigénhiányos állapothoz. Összességében a szakértő kiemeli azt is:

sok tényező együttállása vezetett a katasztrófához.

A Velencei-tó működésének megértéséhez és az ökológiai állapot nyomon követéséhez jelentős mértékben hozzájárul az Ökológiai Kutatóközpontban Dr. Felföldi Tamás által vezetett közcélú projekt, aminek a keretében a tó vizében és üledékében végbemenő mikrobiális folyamatokat vizsgálják a meteorológiai hatások tükrében.

Megoldásként felmerült az ötlet, hogy jet-skikkel kavarják fel a vizet, ez azonban a szakértő szerint nem járható út: „A sekély tavakban nem megoldás, mert így felszakítják, felkavarják az üledéket, az üledékben tárolt növényi tápanyagok pedig visszaoldódnak a vízbe, tovább segítve az algásodást, ami újfent óriási mennyiségű oxigént vonna el. És a víz most nagyon is sekély, sok víz hiányzik a Velencei-tóból” – mutat rá. Az viszont lokálisan működhet, hogy a vízügyi hatóság „átbuborékoltatta” a vizet, levegőt pumpáltak a tóba. De persze ez csak tűzoltás.

Facebook / Őrsi Gergely

A Velencei-tó halpusztulására reagálva Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere hétvégén tette közzé Facebook-oldalán, hogy friss vizet töltöttek a Hidegkúti horgásztóra: „A tartós nagy meleg és a szélcsendes időjárás miatt fontos, hogy fokozottan ügyeljünk a kerület olyan természeti értékére, mint a Hidegkúti horgásztó, ezért elkezdtük friss vízzel és így oxigénnel ellátni a tavat, hogy elkerüljük a Velencei tónál tapasztalt tömeges halpusztulást. A vízutánpótlás útját egy hatalmas fűzfa gyökere is akadályozza, amíg a helyzetre nem találunk megoldást, addig továbbra szükség lehet a vízutánpótlás biztosítására” – írta a bejegyzésben. A vízutánpótlás már csak azért is fontos, azon túl, hogy kirándulóhely, a horgásztó partján nem egyszer látni őzeket, vaddisznót, és a halakon kívül vízisiklóknak, kecskebékáknak, tavi békáknak, énekesmadaraknak és kacsáknak is otthont ad a tó és környezete.

De a tó sajátosságai csak az egyik kérdés: az emberek is sokat tesznek azért, hogy rosszabbodjon a helyzet. Bár a Velencei-tó esetéből annak sajátosságai miatt általánosítani nem lehet, a szakértő figyelmeztet: az eutrofizálódás, és az ezzel együtt járó algásodás rendszeres a hazai tavakban. Azonban augusztus elején, a tartós meleggel „érkezik” rendszeresen, most pedig június közepe-vége van. „Ez az egész jelenség annak a következménye, hogy túlhasználjuk a tavainkat. Kevés a növényzet a tavakban, mert irtják a horgászok, a fürdőzők miatt, holott ez termelne oxigént. Ráadásul túl is telepítik halakkal a tavakat, és sokszor olyan fajokkal, amik szintén nem megfelelőek: a horgászok által kedvelt amúr kieszi, a ponty pedig az iszap túrásával teszi zavarossá, növények számára élhetetlenné a vizet. A nem megfelelő halösszetétel és a tavak túlhasználata a fő gond. Így szinte kötelező érvényű a halpusztulás” – mutat rá Lukács Balázs.

Nagy Máté

Az elmúlt 10–15 évben ugyanis nagyon hirtelen és nagyon intenzíven kezdtük el használni a magyarországi tavakat. Ennek az egyik fő oka, hogy sok vidéki települése a lehetőségek hiánya miatt csak erre tudtak fejlesztési pénzeket pályázni, hát horgásztó kialakítására kaphattak pénzt az önkormányzatok. „Az állam például volt, hogy ingyen adta a halivadékot, bármilyen halat, bármilyen mennyiségben lehet telepíteni. Emiatt nagyon sok hazai tavat túl intenzív használatba vontunk be” – figyelmeztet a szakértő, ugyanakkor hozzáteszi azt is: nem a horgászattal van a baj.

A túlhasználat abból is adódik, hogy míg más beruházásoknál a használatbavétel előtt kötelező a hatásbecslés, hogy az adott ökoszisztémára milyen hatással lesz egy beruházás, addig ez még a természetvédelmi területeken fekvő tavak esetében sincs így. Nem kötelező hatásbecslést készíteni, hogy milyen hatással lesz a haltelepítés, a horgászati hasznosítás a tó élővilágára, vagy éppen megoldható-e a vízpótlás. „Így szinte borítékolható, hogy időről-időre összeomlik a rendszer, kulminálódnak a hatások” – mondja Lukács. Erre pedig még inkább fel kellene készülnünk: „Várhatóan egyre több ilyen eset fordul majd elő a klímaváltozás miatt. Fontos lenne, hogy észszerűsítsük a használatot, mert már csak az sem rentábilis, ha kipusztulnak a halak a horgásztóból. És akkor még a jelenség okozta természetvédelmi problémákról nem is beszéltünk.”