Amikor egy áruházláncban kiürül és hulladékká válik egy hipósflakon, annak pontosan ismert a jövője: mivel a veszélyes hulladékok közé tartozik, ezért elkülönítetten kell begyűjteni, fel kell címkézni, az előírások szerinti gyűjtőedényben, megfelelő okmányokkal, speciális autóval lehet elszállítani a rendeltetési helyére. Ezzel szemben a háztartások oldalán nem létezik precízen kidolgozott menetrend, sőt semmilyen, legfeljebb – néha egymásnak ellentmondó – ajánlások. Így aztán lakossági fronton a használt elem és a kiégett fénycső ugyanúgy simán a kommunális hulladékban végzi, mint a kiürült festékpatron a nyomtatóból vagy a meghibásodott telefontöltő.

Műanyag flakonok préselés előtti szétválogatása

MTI / Koszticsák Szilárd

Teljesen jogos igény, hogy rendet kellene tenni a fejekben, mert ennek híján a szelektív hulladékgyűjtés marad a jelenlegi, „rálegyintős” állapotában. Ugyanakkor az edukáció önmagában nem feltétlenül elég: a jól átgondolt szabályozás lépéskényszere is szükséges ahhoz, hogy egyéni szinten is feljebb lépjünk a tudatosságban. Ma ugyanis Magyarországon sokszor már ott elakadunk, hogy mit és hova, az újrahasznosítás fárasztó részletei meg aztán végképp nagyon távol állnak egy átlagos magyar adófizetőtől. Nem az értelmi képességeitől, inkább a kényelmi szempontjaitól. Pedig annak, hogy mivel töltjük meg a sárga és a kék szeméttároló edényeket, egy háztartás szintjén sem elhanyagolható a jelentősége – és ezt szorozzuk meg 4 474 531-gyel. A 2019-es hivatalos számok alapján ennyi háztartás volt Magyarországon, és a fejszámolás után aligha vitatható, hogy a családi és egyéni szintű hozzájárulásoknak mekkora a jelentősége az ország dekarbonizációs céljainak megvalósításában.

Ezen a téren egyébként új helyzetet teremthet az egységes hulladékgazdálkodási koncesszió, mert magában hordozza a jó irányú változások esélyét. Például annak lehetőségét, hogy egyre kevesebb szemét vándoroljon a depóniákba, helyette a biológiailag lebomló hulladékok minél nagyobb részét hasznosítsa az energetika. A körforgásos gazdaság szemléletét idéző megközelítésre különösen nagy szükség van akkor, amikor a hulladékágazat hozzájárulása a bruttó hazai termékhez (GDP) mindössze alig 0,8 százalék. A biogáz szektor további fejlődésének megágyazó új országos rendszer annak bemutatására is remek példa, milyen szelekciót érdemes érvényesíteni a hulladékmenedzsmentben: természetesen azokat a technológiákat kellene favorizálni, amelyek a leginkább képesek hozzájárulni az ország klímasemleges céljainak eléréséhez.

A hulladéktechnológiák szelektív zöldítését egészen biztosan nem könnyíti meg az iparág aktuális állapota. Tisztelet a kivételeknek, köztük az újonnan létesült feldolgozóüzemeknek, a teljes, nagyságrendileg ötezer vállalkozást tömörítő szektor szorul átfogó reorganizációra. Miközben ez zajlik, létrehozva azt a technológiai környezetet, amely képes biztosítani az anyagáramok lehető leghatékonyabb hasznosítását, a partnerségben is szintet kell lépnünk. A hulladékfeldolgozási példánál maradva: a nemzetközi színtéren már ennek teljes kiterjesztése van napirenden. A magas szintű és színvonalú hulladékhasznosításhoz minden érintettnek kooperálnia kell a többiekkel, miközben legalább ennyire fontos a magas részvételi arány: magyarán az, hogy a partnerség a legszélesebb körben valósuljon meg. Ez még Magyarországon előttünk áll, és a szegmens sajátosságait és szétaprózottságát tekintve aligha akad olyan szakember, aki szerint sétagalopp lesz.

Lakossági szelektív hulladék begyűjtése Budapesten

MTI / Marjai János

És miközben a jövőre startoló koncessziós rendszer bevezetése is megoldandó feladatok elé állítja a hazai hulladékgazdálkodási ágazatot, olyan fejtörők is felmerülnek, mint például a napelemes rendszerek paneljeinek kezelése: most ugyan még nem kell velük sürgősen foglalkozni, de hamarosan tervezést és cselekvést igényel az újrahasznosításuk. Biztató és örömteli, hogy a koncesszió és az uniós szabályok szigorodása egyaránt arra ösztökélik a hulladékipar, hogy végre elrajtoljon. Ugyanakkor megnyugtató volna, ha megfelelően gépesítve, a legjobb technológiákkal tudna csatasorba állni, hogy betölthesse azt a támogató funkcióját, amely a körforgásos gazdasági modellben megkérdőjelezhetetlen.

A szerző az Alteo fenntarthatóságért és körforgásos gazdálkodásért felelős vezérigazgató-helyettese

A környezettudatos jövőtervezésről szóló cikkek támogatója az Alteo.