A folyókra vonatkozó hazai határértéken belül maradt a sókoncentráció a hétvégén a parajdi sóbányánál kialakult katasztrófahelyzet nyomán – derül ki a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet kutatóinak hétvégi méréseiből.
A május végén vízzel elöntött parajdi sóbánya katasztrófájának újabb fejezete múlt szerdán kezdődött, amikor nagy mennyiségű só került a Korond-patak vizébe, majd onnan a Kis- és Nagy-Küküllőbe, ahonnan a Maroson keresztül Magyarország felé vitte a víz. A Kis-Küküllőről már csütörtökön halpusztulást jelentettek, egy helyi kutató szerint ökológia katasztrófa zajlik a szemünk előtt.
Az SZTE munkatársai és hallgatói a Maroson és a Tiszán is végeztek méréseket, összesen hat ponton, először péntek este hatkor, majd szombaton és vasárnap további 3-3 alkalommal – közölte Sipos György, az SZTE Természet- és Környezetföldrajz Tanszék vezetője és a Műszerközpont szakmai vezetője. Egyik esetben sem tapasztaltak a hazai 900 µS/cm-es határt még csak megközelítő értékeket sem:
- Apátfalvánál – a Maros határfolyóként 15. kilométerénél – június 13-án 18:00 órakor 506 µS/cm-t mértek – ami a kutatók szerint azt jelzi, hogy a sós víz a vártnál néhány órával hamarabb érkezett meg az országba (a romániai hatóságok aznap 21 órára jelezték előre);
- a legmagasabb értéket másnap reggel Deszk alatt – itt torkollik a Tiszába a Maros – mérték: 511 µS/cm-t.
Erre az időszakra érhetett a Tisza közelébe a sós hullám – értékelte az adatokat Filyó Dávid laboratóriumi mérnök, aki a méréseket végezte.
A mérési helyszínek és a mért értékek az SZTE térképén
SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézet
A kutatók szerint a Tiszába érkezve valamelyest hígult a víz, de a Bertalan-hídnál a Maros felőli oldalon mindvégig magas volt a sótartalom, viszont lejjebb érezhetően csökkent, bár kis mértékben itt is tapasztaltak emelkedést.
„A Maros-torkolat felett gyűjtött tápéi minták mindvégig szinte azonos, 310-320 µS/cm közötti értéket vettek fel, azaz
a Maros mentén és a torkolat alatt tapasztalt eltérések és ingadozások egyértelműen a Parajdról érkező sós víznek tudhatók be, valamint a mért legmagasabb értékek az alapértékeket 50 százalékkal haladták meg
– írták. Sipos György szerint az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Tiszába jelentős mennyiségű termálvizet és tisztított szennyvizet vezetnek be, és ezért látni a természetesnél eleve magasabb értéket.
A mérések alapján a sókoncentráció szombaton csökkent, majd újból emelkedni kezdett. Az SZTE kutatói jelezték, hogy továbbra is mérni szándékoznak a sótartalmat, emellett további vízkémiai elemzéseket is terveznek. Ehhez mintákat vettek nem csak a vízből, de a víz szintjében lévő iszapból is, amik elemzése több időt vesz igénybe – írták.
A Maros sótartalmát a vízügy is folyamatosan figyelemmel kíséri, a HVG információi szerint jelenleg már hat helyszínen, naponta 4 alkalommal. Úgy tudjuk, az eddigi mérések eredménye hasonló az SZTE munkatársainak és diákjainak tapasztalataihoz: ingadozó, de határértéken belüli értékek.
A parajdi sószennyezéssel kapcsolatban az biztos, hogy megtörtént, és hogy a Korond-patak felsőbb szakaszán, valamint a Kis-Küküllőben az óceánok, illetve a Fekete-tenger sótartalmához mérhető értékek is előfordultak, és a magas sókoncentráció halpusztulást is okozott. A román vízügy tározók megnyitásával igyekszik higítani a sós vizet. Azt nem tudni, hogy a hazai folyószakaszon mért értékek ingadozását ez okozta-e, vagy az, hogy a Korond-patak sósvíz-utánpótlása változó.
