Csaknem négy év után tűzték napirendre az ellenzéki képviselők kérelmét, de szinte rögtön döntöttek is róla: a rövid törvény egyetlen konkrétumot tartalmazó paragrafusa azért ütközik az Alaptörvénybe, mert sérti „a nemzedékek közötti igazságosság, elővigyázatosság és megelőzés elveit”. A mulasztás pedig abban áll, hogy az Országgyűlés „nem szabályozta átfogóan és kifejezetten a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok csökkentésének a hagyományos kibocsátás szabályozásán túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazkodás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenállóképesség növelésének eszközeit (reziliencia).”

Ennek a törvénynek kalandos volt a története. 2020-ban a Párbeszéd képviselői törvényt javasoltak klímavészhelyzet kihirdetéséről, illetve határozatot „az éghajlatváltozási veszélyhelyzetből fakadó, halasztást nem tűrő feladatokról”. Ezeket azonban a kormánypártok a bizottságokban úgy átírták, hogy végül az eredeti javaslattevők nem szavazták meg, mert úgy látták, hogy az új szöveg alapján a kormánynak semmilyen komoly feladatot, célkitűzést nem kell vállalnia az éghajlatváltozás megfékezése érdekében.

Az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, és leginkább azt kifogásolta, hogy a klímatörvényben vállalt kibocsátáscsökkentés nem áll összhangban az ENSZ által javasolt célokkal, teljesen hiányzik az energiafogyasztás csökkentésének követelménye, pedig enélkül nem lehet fenntarthatóságról beszélni, és nem érhetők el a klímavédelmi célok, és az elkerülhetetlen változásokhoz való alkalmazkodás szükséges intézkedéseit sem tartalmazza a törvény.

Az a bizonyos egyetlen érdemi paragrafus, amelyet most jövő nyári hatállyal megsemmisítettek, így szól:

„Magyarország az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkenti 2030-ig az 1990. évhez képest, Magyarország 2030-at követően a végső energiafelhasználás 2005. évi szintet meghaladó növekedése esetén a növekményt kizárólag karbonsemleges energiaforrásból biztosítja, Magyarország a bruttó végső energiafogyasztásban legalább 21 százalékos megújuló energiaforrás részarányt ér el a 2030. évig.”

Az Alkotmánybíróság 33 oldalon át indokolja aprólékos szakszerűséggel, tucatnyi tudományos és civil szervezet, nemzeti parki igazgatóság és más szakértő véleményére hivatkozva, hogy miért van igazuk a beadvány íróinak.

Talán nem véletlen, hogy az előadó alkotmánybíró az a Szabó Marcel volt, aki a testületbe történt 2016-os megválasztása előtt a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó ombudsmanhelyettes volt.

Az Ab érvelésének alapja az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése, amely így szól:

„A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Korábbi határozatokat is idézve ebből vezetik le: törekedni kell arra, hogy a természeti környezetet legalább olyan állapotban adjuk át a jövő nemzedékek számára, mint ahogy azt az elmúlt nemzedékektől kaptuk. A jogszabályoknak konkrétabbaknak, számonkérhetőeknek kell lenniük – nem olyannak, mint ez a szinte üres törvény –, és az alaptörvény-ellenességhez nem szükséges a környezet állapotának tényleges romlása, hanem annak megállapítását már az állapotromlás kockázata (illetőleg az állapotromlás kockázatának felmérésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása vagy figyelmen kívül hagyása) is megalapozza. Ezen az alapon kifogásolja a határozat azt is, hogy a kormány a 2020-as törvény óta elmulasztotta az ott meghatározott célkitűzések rendszeres szakmai felülvizsgálatát és aktualizálását.

Tehát világosabb, konkrétabb, a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak jobban megfelelő törvényeket kell hozni – mondja ki az Ab-határozat indoklása, és az országgyűlés szemére veti, hogy a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 földrészletek hasznosítása során a természetvédelmi szempontok érvényesítését szolgáló biztosítékok megteremtésére se a kitűzött 2018-as határidőre, se azóta nem tett eleget az Alkotmánybíróság határozatából fakadó jogalkotási kötelezettségének, amely már önmagában is egy alaptörvény-ellenes helyzet fenntartását eredményezi. Ez nem az egyetlen ilyen eset:

Az idézett paragrafust tehát megsemmisítette az Ab – most egy év van arra, hogy jobban megfogalmazzák. Az Alkotmánybíróság 9:3 arányban hozott határozatával 2026. június 30-i hatállyal semmisítette meg a törvény legfontosabb pontját.

Ezen kívül mulasztást is megállapítottak: sok fontos elvet csak általános dokumentumokban fogalmaztak meg, nem jogokat és kötelességeket megszabó jogszabályban, és ez akadályozza a jogok érvényesülését. Ezt a hiányt szintén a jövő nyárig kell pótolnia az Országgyűlésnek.