Csak lidocaint fújt a sebre Obama
Elkerülte a "költségvetési szakadékot" az Amerikai Egyesült Államok, de mindez komoly következményekkel jár. Bármennyire is raliznak most a hírre a világ tőzsdéi, a megállapodás 4 ezer milliárd dollárral növeli az amerikai hiányt, a gazdasági problémákat pedig nem oldották meg, csak a szőnyeg alá söpörték. Obama – legalábbis egyelőre – mégis nyugodtan indulhatott Hawaii-ra vakációzni.
A demokratáknak és republikánusoknak köszönhetően olyan törvényt fogok aláírni, mely a leggazdagabbak két százalékának adóit emeli, emellett pedig megelőztük azt, hogy az amerikai középosztály adóterhelését növeljük, ami recesszióba taszította volna gazdaságunkat – kommentálta Barack Obama amerikai elnök a "költségvetési szakadékról" (fiscal cliff) történő keddi szavazást. A szakadék elkerüléséről már korábban megállapodás született a Szenátusban, de a Képviselőház csak kedden bólintott rá a rendkívül fontos megállapodásra, így elhárult az akadály az elől, hogy azt Obama aláírja és törvényerőre emelkedjen.
A javaslat értelmében a magasabb jövedelműek, a háztartásonként 450 ezer dollár éves jövedelem felett keresők adóterhe növekedik (a jelenlegi 35 százalék helyett 39,6 százalékot kell fizetniük), a munkanélküliségi segélyeket kiterjesztik, az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra és egyetemi hallgatókra vonatkozó adójóváírást megújítják, és az automatikus kiadáscsökkentő intézkedések életbe lépését két hónappal kitolják.
A javaslatot a republikánus többségű képviselőház is elfogadta, 257-en a tervezet mellett, 167-en ellene voksoltak. A szavazás a republikánusokat igencsak megosztotta, egy napi intenzív mérlegelés után letettek arról a szándékukról, hogy további mintegy 300 milliárd dollárnyi kiadáscsökkentésekkel módosítsák a megállapodást. A kompromisszumot keddre virradóra elsöprő többséggel jóváhagyó Szenátus vezetői ugyanis aznap estére értésre adták, nem hajlandók újra szavazni egy módosított változatról. A GOP (republikánusok – Grand Old Party) egyes meghatározó politikusai, úgymint Eric Cantor és Kevin McCarthy a javaslat ellen voltak – és ellene is szavaztak –, mivel az szerintük nem tartja szem előtt az államadósság csökkentéséhez szükséges kiadáscsökkentő lépéseket. A képviselőház republikánus elnöke, John A. Boehner és Paul Ryan, a Képviselőház költségvetési bizottságának republikánus feje ugyanakkor megszavazta a javaslatot.
A törvénytervezet azonban csak kitolta a probléma megoldásának határidejét és időzett bombákat helyezett el a költségvetésben. A független és pártatlan Congressional Budget Office (CBO), vagyis a Kongresszusi Költségvetési Hivatal előrejelzése szerint a jóváhagyott tervezet 10 év alatt mintegy 4 ezer milliárd dollárral növeli majd az amerikai deficitet, mivel az alacsony adókulcsokat a legtöbb amerikaira kiterjesztik. Az automatikus kiadáscsökkentő intézkedések életbelépésének két hónappal történő kitolása időt adhat a probléma feloldására, ám nagy a bizonytalansági tényező, hogy ennyi idő alatt milyen tartósabb megoldás születhet, mely javíthatna az amerikai államadósság GDP-hez viszonyított rendkívül magas, 100 százalékot is meghaladó mértékén.
Fiatalabb Bush kezdte elhelyezni az időzített bombát
A költségvetési szakadék "alapjait" még 2001-ben, George W. Bush elnökségének elején rakták le, amikor is olyan megoldás született, mely szerint a Bush által javasolt adócsökkentési program csak ideiglenes, és 2011-ben véget ér. A New York Times összegzése szerint a Bush-éra adócsökkentési programja volt az utóbbi évtized olyan egyszeri tétele, mely legnagyobb mértékben járult hozzá a deficit növeléséhez: 2002 és 2009 között összesen 1800 milliárd dollárnyi bevételtől esett el az amerikai költségvetés. Az adócsökkentési programot Barack Obama javaslatára a Kongresszussal egyeztetve 2012 végéig meghosszabbították. Az amerikai elnök ettől azt remélte, hogy a robusztus állami kiadásokkal elránthatja az amerikai gazdaságot a recesszióba meneteléstől és megállíthatja az amerikai munkahelyek fogyatkozását is.
A Bush és Obama által kötött kompromisszumok és az azokat követő törvények értelmében ugyanakkor az adócsökkentési program kifutása után komoly mértékű automatikus kiadáscsökkentésnek kellett volna életbe lépnie, az amerikai költségvetésben 2013. január 1-jétől automatikusan 607 milliárd dollárt zároltak volna. Ez a CBO szerint enyhe recesszióba taszította volna idén az amerikai gazdaságot és kilenc százalékra kúszott volna fel a munkanélküliségi ráta.
Az amerikai gazdaság továbbra is sérülékeny
A mértékadó amerikai lapok kommentárjai pozitívan értékelik a megállapodást, ám kiemelik, hogy az amerikai gazdasággal továbbra is gondok vannak. A New York Times arról cikkezik, hogy a mostani helyzet életre hívott egy "új típusú" republikánust, akit hibáztatni lehetett volna, ha az amerikai gazdaság a költségvetési szakadék miatt, az automatikus adóemelések és kiadáscsökkentések következtében "örvénybe" kerül . A Washington Post arról ír, hogy a megállapodással veszélyes mértékű megszorítást sikerült elkerülni, de az amerikai gazdaság még mindig sérülékeny az azonnali és a távolabbi fenyegetésekkel szemben. Zachary A. Goldfarb szerint csekély eredménye van a megállapodásnak, a munkanélküliség kérdését egyáltalán nem rendezték, és nem tudták hatástalanítani egy potenciális, két hónap múlva esetlegesen bekövetkező államcsőd lehetőségét sem.
John Zogby a Forbes magazinban megjelent írásában kifejti, hogy a tárgyalások során többről volt szó, mint az amerikai gazdaságról, mégpedig arról, hogy a Kongresszust továbbra is "életképesnek" tekinthetjük-e, vagy az "jelentéktelenségre ítéltetett". Mindkét pártnak meg kellett mutatnia, hogy együtt tudnak dolgozni. Ez meg is történt, és ezzel megmentették saját magukat, írja Zogby. A Politico-n Reid J. Epstein úgy vélekedik, hogy pusztán azért született meg a megállapodás, mivel a republikánusok befolyásukat szerették volna növelni a "következő meccsre", mely az államadósság-plafonról (és a 2013-as költségvetésről – a szerk.) szól majd két hónap múlva. Ekkor pedig Obama már nehezebben tudja eladni azt, hogy azért kell növelni az államadósságot, hogy a középosztály adóterhei csökkenhessenek.
| Csak kitolták a döntést |
A Commerzbank – az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató csoport – és az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági-üzleti elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) szakelemzőinek szerdán nyilvánosságra hozott egybehangzó megállapítása szerint gyakorlatilag annyi történt, hogy az amerikai törvényhozás két hónappal kitolta a döntést a szövetségi költségvetés kiadási megszorításairól. Az elemzők szerint nem oldotta meg az Egyesült Államok hosszú távú államháztartási problémáit a "költségvetési szakadék" elkerüléséről keddre virradóra létrejött kongresszusi megállapodás, és kétséges, hogy az amerikai politika jelenlegi állapotában egyáltalán képes-e fenntartható pályára állítani a közfinanszírozási rendszert. |
Nem volt itt komoly műtét
A magyar elemzők is az amerikai kommentárokhoz hasonlóan vélekednek a kialakult helyzetről. "Kapott a piac egy lidocaint, de komolyabb műtétre nem került sor. Annyi történt, hogy a magasabb adókulccsal adózók köre kicsit kibővül. Ezzel időlegesen lehet elodázni a problémát, de mivel a kiadáscsökkentésről egyelőre nincs konkrétum, ennyi önmagában nem lesz elegendő" – értékelte a kialakult helyzetet Sarkadi-Szabó Kornél, a Hungária Értékpapír stratégiai igazgatója. Sarkadi-Szabó úgy látja, a mostani megállapodás csak újabb időhúzás, amely egy olyan csapdahelyzetet teremt az amerikai gazdaság számára, melyben minden szereplő tudja, nincs fájdalommentes megoldás, de amíg lehet, erről nem vesznek tudomást. A szakember szerint ezért is tekinthető a minimális kompromisszumnak a republikánusok és demokraták megállapodása, "de most jönnek majd a fájdalmasabb lépések, mert ezután valahonnan el kell majd venni a rendszerben. Az a nagy kockázat, hogy a piacon mindenki fellélegzett, de túl nagy az optimizmus, és ez nem jó ómen" – fejtette ki a Hungária Értékpapír stratégiai igazgatója.
Arra a 600 milliárd dolláros pakkra, amit kezelni kell az USA költségvetésében, ez a megállapodás biztosan nem elég, mondta Duronelly Péter. A Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az, hogy mégis mire, mennyire elég, azt most is csak számolgatják Amerikában, de a kompromisszumos megállapodás csak egy jelzés – és annak is kell tartani, mivel lényeges javulás csak a kiadáscsökkentéstől várható. Szerinte a helyzettel kapcsolatos előzetes félelmek továbbra is fennállnak és valósak, igaz, a piaci oldalról viszont a kérdés már egyáltalán nem olyan nagy jelentőségű, mint amit neki tulajdonítanak.
"Ez a kompromisszum ahhoz hasonlóvá teszi a probléma kezelését, mint ami az Európai Unióban zajlik évek óta: lassú mozgást, lassú változást, lassú problémakezelést vetít előre, amiről az adott ponton soha nem lehet biztosan tudni, hogy mire lesz elég" – mondta a befektetési igazgató.
A fogyasztást nem fogja vissza a megállapodás
Az adóemelésről mindig könnyebb döntést hozni, mint a kiadáscsökkentésről, és ez láthatóan Amerikában sincs másképp. Ezzel együtt az pozitívum, hogy legalább van már valamiféle kompromisszum az ügyben – állította Nyeste Orsolya, az Erste makrogazdasági elemzője. Szerinte az egész kérdés legfontosabb eleme az egyensúlyozási készség, mivel ezzel mindig lehet annyi kiigazítást tenni, amennyi éppen szükséges. Nyeste Orsolya rámutatott: a magas jövedelműek kategóriáját (akiket nagyobb adóval sújtanak) Obama elnök a választási kampányában az évente 250 ezer dollárnál többet keresőkre ígérte, amivel szemben a republikánusok sokáig az 1 millió dolláros határhoz ragaszkodtak. A kompromisszum végül a 400 ezer dolláros határt hozta (egy keresőre, vagyis nem egy háztartásra vetítve – a szerk.).
"A megállapodás pozitívuma, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb adóztatása önmagában nem fogja vissza lényegesen a fogyasztást, mert annak zömét az ún. középosztály produkálja, márpedig épp erre a middle classra nem raknak újabb terheket" – mondta az Erste makrogazdasági elemzője.
Az AmCham-nél is aggódtak
Az elmúlt hetekben a Kamara több tagvállalata is aggodalommal kérdezte, hogy Amerika belezuhan-e a pénzügyi szakadékba – fejtette ki Dávid Péter, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) ügyvezető igazgatója. Nem csak amerikai tulajdonú AmCham-tagok telefonáltak vagy küldtek e-mailt, ami jelzi, hogy a problémának messze Amerikán túlgyűrűző hatása is lehetett volna. Bíztunk a kompromisszumos megoldásban, amit a két nagy párt, ha nagy nehezen is, de végül ki tudott kovácsolni, fejtette ki Dávid Péter. Az AmCham ügyvezető igazgatója szerint fontos fegyvertény, és az EU számára is példaértékű, ahogy az igazságosabb közteherviselés ügyében a választott amerikai politikai elit megállapodott.
| Raliznak a világ tőzsdéi, a forint azonban zuhant |
| Örömmel fogadták a nemzetközi befektetők az amerikai híreket, a megállapodás nélkül ugyanis recesszió elé nézhetett volna az USA, ami a világgazdaság többi szereplőjére is negatív hatással lett volna. Az amerikai indexek már hétfőn jó napot zártak. A vezető indexek több mint 1 százalékos plusszal zárták az óévet: a Dow 1,3 százalékkal került feljebb, az S&P 500 1,7 százalékkal indult meg felfelé, a Nasdaq pedig 2 százalékkal emelkedett. Az optimista kereskedés szerdára is átragadt, 2 százalék körüli pluszban vannak az indexek. Az ázsiai és európai börzéken is jó a hangulat, az olasz FTSE-MIB például délben már bőven 3 százalékos pluszban tartózkodott, a német DAX 2, a spanyol IBEX-35 pedig majdnem 3 százalékkal tartózkodott a pozitív tartományban. A BUX 0,7 százalékos erődösésével egyelőre a régió utolsó helyén tanyázik, a forint pedig meglepő módon – minden bizonnyal a hazai hírek (pl. Matolcsy mint lehetséges jegybankelnök, a gyenge magyar beszerzési menedzser index) – komolyan zuhant a szerdai nap folyamán. A déli órákban a 293-as szinten stabilizálódott a magyar fizetőeszköz euróval szembeni árfolyama, délután háromra ugyanakkor visszapattant a 292-es szintre. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
