Szabó M. István
Szabó M. István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kistelepülések lehetnek a legnagyobb nyertesei annak a technológiai robbanásnak, ami az energiatárolási technológiákban zajlik. Noha a szakemberek 2025-re várják az általános elterjedését, azoknak, akik mostanra saját termelő egységre tettek szert, a fejlődés magától értetődő. Akkor is, ha nem kapnak nagy nyilvánosságot.

„Ez most megint szöget ütött a fejembe. Mivel hat éve egyik terv születik a másik után, már a képviselő-testület se fog csodálkozni” – mondta a hvg.hu-nak Kollár Károly, Sárisáp polgármestere, miután az imént ismerkedett meg egy konténer méretű speciális akkumulátorral.

A tradicionálisan mezőgazdaságból és bányászatból élő, 3000 fős kistelepülés alól a rendszerváltás után kihullott a helyi mgtsz és a dorogi szénbánya, melyek a környék egyetlen nagyfoglalkoztatói voltak. Kollárt 2006-ban választották meg először polgármesternek. Amikor kezébe került az önkormányzat havi villanyszámlája, megdöbbent a másfél millió forintos fizetési kötelezettségén. A 300 millió forintos éves bevételhez hozzátenni nem tudtak. Iparűzési adóból így is 20 millió forintot szedtek be. Költségoldalon pedig nem szívesen faragtak volna az iskola, az óvoda költségvetéséből, és a faluközpont kínálatát sem nyirbálták volna meg.

A Műegyetem építészmérnöki karán tanultakra és a kiskereskedői vénájára támaszkodva a polgármester a költséglefaragást szó szerint a kályhánál kezdte: lecserélték az összes, helységenként külön-külön működtetett energiazabáló kályhákat. Ezt követően pályázati pénzből egy újabb projekt keretében nyílászárócserét hajtottak végre az önkormányzati intézményekben. Gyorsan prioritássá vált az évek alatt a fejlesztési önrészek biztosítása a költségvetésben. Miután a gázszámla feleződésével a megtakarításokat falufejlesztésbe, járda-, és úttestépítésbe forgatták vissza, Kollár 2010-es újrázását követően eljutottak a passzív költségmegtakarítási lehetőségek határáig.

A kistelepülések álma: VRB
©

A polgármester és az alpolgármester egy alkalommal a szlovák testvértelepülés invitálására szétnéztek a határ túloldalán, és ott azt látták, hogy az önkormányzatok uniós támogatásból a hivatalok tetejére áramtermelő napcella-rendszereket telepítenek. Sárisáp is így járt el. Jelenleg a faluban két napcella-telep is épül; egy 27 kW-os a polgármesteri hivatal tetejére, egy 43 kW-os pedig az iskolai sportcsarnokéra. A 180 millió forintos beruházásból az önkormányzat önrésze 9 millió forint volt, de a beruházás két év alatt megtérülhet, miután a naperőműveknek köszönhetően a megtakarítás éves szinten akár 4 millió forintot is jelenthet. Sárisáp a megtermelt energiát, amennyiben nem fogyasztja el, egy két irányban mérő, forgó villanyórán keresztül feltölti az E.ON áramszolgáltató hálózatába. Ezzel csökken a hálózatból átvett árammennyiség, így a villanyszámla összege.

Az akkumulátor lehetne a végcél

Sárisáp azon kevés kistelepülések egyike, melyek ráléptek az energiatakarékos közüzemek rögös útjára. Tófalvi Zsolt közgazdász az elmúlt öt évben idehaza 25-30 hasonló projektet látott összesen, de azok nagyobbik részéből végül nem lett szisztematikus építkezés.

„Szakmai szempontból az már nem kérdés, hogy az energiatárolás lesz-e a következő nagy lépés, mivel azonnal látható megtakarítást eredményez, és emiatt a népszerűsége folyamatosan nő. A beruházás a rendszer hatásfokának növelésével hamar megtérül” – mondta a szakember. Hogy ebből idehaza miért nem érzékelünk szinte semmit? A legnagyobb problémát az jelenti a szakember szerint, hogy a vállalkozóbb kedvű önkormányzatok is valójában csak pályázattól pályázatig tudnak fejlődni, és ami nagyobb baj: gondolkodni. A kormányzati támogatás és a saját mandátumuk is csak 4 évre szól, és ennyi idő alatt kell az elképzelésüket bizonyítani.

A Nógrád megyei Taron három éve azért bukott meg egy 2 millió eurós projekt (melynek keretében komplex megújuló energián alapuló komplex rendszert építettek volna fel), mert kicserélődött a képviselő-testület. A polgármester ugyan a helyén maradt, de az új összetételű testület az utolsó pillanatban leszavazta a beruházást - az aktuális költségvetési helyzetre hivatkozva. Taron azóta se lett a projektből semmi.

Kollár Károly
©

„Az ilyen fejlesztéseket csak befektetésként szabad elkezdeni, és úgy kell felfogni, hogy a mai plusz áldozat holnap és holnapután hoz eredményt” – magyarázta Tófalvi Zsolt. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok a helyi adottságok, álmok és lehetőségek között nehezen találják meg az egyensúlyt. Ugyanakkor ma már van olyan szoftveres megoldás, ami az összes szóba jöhető változót figyelembe véve képes az optimális rendszerfejlesztési igény meghatározására.

Energiatárolás kézközelben

A villamos energia rendszerek Achilles-sarkának tekinti a szakirodalom azt a sajátosságot, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak minden pillanatban szinkronban kell lennie, mivel az áramot – pláne nagy mennyiségben – nem lehet, vagy igen költségesen lehet csak eltárolni. A hegyvidékes országokban az ún. szivattyús-tározós, több száz MW méretű erőművek építésével évtizedekkel ezelőtt részben javítottak ezen a helyzeten, de Magyarországon ilyen technológiát (a nagy szintkülönbség és a kinézett helyszínek meg nem felelése és a tetemes beruházási költségek miatt) valószínűleg még sokáig nem használnak majd.

Az energiatárolási technológiákat kisebb léptékben teljesítő egységek - főként az utóbbi években, a szél- és a napenergia-termelés drasztikus térnyerésével - robbanásszerű fejlődésnek indultak. A társas házak, közösségek, vagy akár kistelepülések számára az ideális megoldást a gyorsan tölthető és kisüthető speciális akkumulátortípusok valamelyike jelentheti.

Kollárt az ún. VRB (Vanadium Redox Battery) technológia iránti érdeklődés hozta Esztergomba. A kanadai know-how-ba befektető kínaiak „kulcsrakész” megoldásokat kínálnak, és ennek Szlovákiában már a tesztelése is befejeződött. A rendezvényre meghívott Párkányi Megújuló Energia Park vezetője, Gyarmati Tihamér pragmatikus beszámolójából kiderült, hogy a határ túloldalán kicsiben, közepes méretben és rövidesen ipari méretben is megépítették már a a maguk energiatárolási próbarendszerét.

Párkányi pilotok

Az első rendszert, az 5 kW/4 óra (20 kWh) kapacitású egységet 2011-ben telepítették, és tavaly már egy nap- és szélenergiás kombinált termelő rendszer optimális működését szolgálta. Tavaly aztán - egy szintet feljebb lépve - építettek és üzembe helyeztek egy 100 kW/6 óra (600 kWh) méretű VRB akkumulátor-rendszert is, amit a rövid távú kényelem biztosítására specializáltak. Az efféle egységek komplett gazdasági udvarok vagy kisebb közösségi áramigények kiszolgálására lehetnek optimálisak.

Jelenleg viszont már egy ipari méretű VRB rendszer építését végzik, az 1 MW/4 óra (4 MWh) kapacitású üzleti projektbe már egy hosszú távú energiatárolást lehetővé tevő rendszert is kombináltak, a hidrogént előállító vízbontó beépítése után hónapokon belül eljutva a próbaüzemig.

A VRB  80 százalékos hatékonysággal képes eltárolni a villamos energiát. A beruházási költségszint is kezelhető szintre került; egy 125 kW teljesítményt  (ami megfelel tíz normál lakás energiaszükségletének) 2 órán keresztül (anélkül hogy áramtermelésre, újabb betáplálásra lenne szükség) biztosítani képes "akku"-t már 150 ezer euróból meg lehet venni. Ha 80-95 százalékos pályázati támogatás is társulna hozzá, igen kedvező árat hozna ki a végén, pláne, hogy a szerelési munkálatok költsége elenyésző. Gyakorlatilag megérkezik a konténer, pontosan beállítják, és csak rá kell kötni a termelőegységek végkapcsaira.

A VRB Gyarmati szerint könnyen a vállalati és az önkormányzati megújuló energiás rendszerek varázscilinderévé válhat, mivel a könnyű, lényegében költségmentes telepítés mellett a berendezések árának folyamatosan csökkenése is az elterjedését segítheti.

Ezt később Tófalvi Zsolt is megerősítette: a közgazdász egy ideje az árak gyors elévülése miatt nem is követi naprakészen az árak változását. A folyamatos árcsökkenést a közgazdász a kínai állami megrendelések volumenével magyarázza, a VBR rendszerek gyártása mára túljutott a kritikus tömegen, és minden egyes projektben alacsonyabb árat eredményez akkor is, ha ezeket a rendszereket még egyedileg gyártják, és nem tekinthetők tömegterméknek.

Kollár Károly kételyei

Az egyre olcsóbb bekerülési költségekre, és így a gyors megtérülésre a jelek szerint Sárisápnak is szüksége lehet. Kollár Károly szerint a település akár végleg elfelejtheti a villanyszámlákat, mentesülhetnének nemcsak a ténylegesen elfogyasztott áram árától, hanem a számlán közel ugyanekkora tételként szereplő hálózat- és a rendszerhasználat díjfizetéstől is. Ami azért volna nagy eredmény, mert akármennyire is csökkenő összeget kell fizetni a napcella-rendszerek bekapcsolásával, utóbbi díjakat akkor is állni kell, ha a fogyasztás a töredékére redukálódik. „Ebbe szerintem nem szükségszerű beletörődnünk” – mondta a polgármester, akinek a fejében már körvonalazódik, hogy a most megnyílt KEOP pályázatokon szerezzenek saját energiatározóra forrást. Kollár szerint ehhez a konténeres technológián keresztül vezethet az út.

Ettől az úttól csak egy dolog tántoríthatja el: a januártól érvényes kormányzati pénzelvonások miatt lehet, hogy a település bevételei eztán csak a túléléshez lesznek elegendők. Hiába, hogy 2006 óta nincs hitelük, az eddigi beruházásokból keletkező megtakarításokkal 2013-ban költségvetési lukakat kell elsősorban betömködniük.

Az idei 350 milliós éves büdzséből az iparűzési adók egy részének elvonásával, az iskola államosításával és a gépjárművek utáni súlyadó bevételek egy részének elvonásával legalább 70 millió forintot elvettek a falutól, és legalább 22 millió forintos működési hiányt kell tudni kezelniük. A polgármester jelenleg éppen azt intézi, hogy a két napcella-projekt telephelyét felcserélhessék a dokumentumokban. A község vezetése nem akar úgy járni, hogy a frissen államosított iskola tetejére telepített, nagyobb teljesítményű solar rendszer hasznára is az állam tegye rá a kezét.

EMEK: nonprofit misszió

Az esztergomi workshopot az Első Magyar Energiatárolási Klaszter Nonprofit Kft (EMEK) rendezte. A szervezet 2011 óta a magyar és szlovák oldalon is segíti a megújuló erőforrásokból nyert energiák megfelelő hatásfokú tárolásának elterjedését.  A 2007-2013 Szlovák-Magyar Határonátnyúló Együttműködési Program tette lehetővé, hogy elkezdhessék e programozot, a szlovák oldalon e missziós tevékenységben a Green Energy Storage consulting (GESC n.o.) a partnere. Munkájuk célja, hogy a projektcégeket és potenciális érdeklődőket egy asztalhoz ültessék. Guzli Piroska, az EMEK vezetője az utóbbi másfél évben szervezett, az esztergomihoz hasonló rendezvények tanulságának  nevezte, hogy a fokozatosan erősödő iparági érdeklődés mellé a továbbiakban a leendő felhasználókat (főként önkormányzatokat) is sokkal intenzívebb részvételre kellene rábírniuk.