Az egész Paks II. projekt értelmét kérdőjelezik meg, az egész kormányzati érvelésnek mondanak ellent annak a közgazdasági modellnek az eredményei, amelyet az új, oroszokkal közösen építendő paksi atomerőműről szervezett előadássorozat keddi állomásán mutatott be Felsmann Balázs volt energetikai szakállamtitkár.

Ezermilliárdok az adófizetőktől, vagy 75 százalékos áramdrágulás

A kormány ugyan a számításait elküldte Brüsszelnek, de az nem nyilvános, a mostani modellnek viszont épp az adja a jelentőségét, hogy látni lehet, mit hoz a jövő, ha Paks II. valóban megépül. A kormányzati kommunikáció arra épít, azért erőltetik az egész projektet, mert ezzel "olcsó áramhoz juttatja majd a fogyasztókat", és azt állítják, hogy Európában az egyik legolcsóbb áramot tudja majd kínálni az ország a vállalatoknak is. A kormány azt is sugallja, hogy ha az erőmű megépül, az  2026-tól termeli majd az áramot, és utána már egy fillér állami pénzt sem kell beletenni a működtetésbe, mert csak a felépítés emészt fel 12 milliárd eurót – amiből 2,5 milliárdot a magyar fél áll, a többire az oroszok hitele biztosítja a fedezetet. Ez utóbbit pedig majd a magyar állam törleszti.

Ezzel szemben mellbevágó eredményekre jutott a modellszámítás. Az Energiaklub közlése szerint az erőműtársaságnak a működés éveiben egyfelől folyamatosan ki kellene termelnie az orosz hitel adósságszolgálatából adódó pénzügyi kötelezettségeket, másrészt viszont bizonyos mértékű nyereséget is biztosítania kellene a beruházónak (aki ez esetben a magyar állam). Ezen elvárások mellett az erőműtársaságnak számos olyan számviteli előírást is teljesítenie kell, amelyek meghatározzák, hogy adott bevételek és kiadások mellett az egyes években addicionális tőkepótlásra és/vagy hitelfelvételre szorul-e a vállalat. E paraméterek várható alakulását modellezték a kutatók, több forgatókönyvet megvizsgálva.

Mindenek előtt szögezzük azonban le, hogy az Európai Unió azt prognosztizálja: a 2020-as évek közepéig az áram világpiaci ára emelkedik, a mostaninál 2026-ban 23 százalékkal lesz drágább az áram. Onnan kezdve aztán lassú, de folyamatos árcsökkenés a valószínű.

A modell ezt is szem előtt tartva, három lehetséges forgatókönyvet vázol:

• Ha nem lesz tartós nagykereskedelmi áramár-emelkedés, vagyis ha az EU szakértői mellélőnek, akkor a Paks II. projekt nem térül meg. Sőt, akár 12,4-18,6 milliárd eurós (mai árfolyamon 3800-5700 milliárd forintos) plusz tőkejuttatásra lesz szükség ahhoz – a felvett orosz hitel visszafizetésén felül! –, hogy a paksi atomerőművet működtető társaság működőképes maradjon.
  A cég működését a 2050-es évek elejéig csak folyamatos tőkejuttatásokkal lehet fenntartani, ami 2025-35 között a magyar adófizetőknek átlagosan évi 210-250 milliárd forintjába kerülhet, az azt követő évtizedben pedig éves átlagban 140-160 milliárdjába, hogy még a működés 3. évtizedében is évi 41-75 milliárd forint átlagos tőkepótlásra tartson igényt.
• Ha az Európai Bizottság prognózisa teljesül, és 2026-ig durván negyedével emelkedik az áram ára, akkor a Paks II. projekt megtérüléséhez a tulajdonos magyar államnak 6-10,5 milliárd euró (1850-3200 forint) közötti többletfinanszírozással kell segítenie a rendszer működőképességének fenntartását. Ez azt jelenti, hogy az erőmű működésének első évtizedében az adófizetők évente 140-190 milliárd forinttal, a következő évtizedben pedig évi átlag 50-117 milliárd forinttal kell "kisegítenie" az erőművet.
• A kormányzati nyilatkozatokban szereplő "biztosított megtérülés" onnantól áll fenn, ha az erőmű egész, 60 éves élettartama alatt az áramárak a jelenlegit legalább 75 százalékkal meghaladják, és Paks II. 60 éven keresztül legalább 85 százalékos kapacitáskihasználtsággal működik.

Mindebből a tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy "magas a valószínűsége annak, hogy a Paksra tervezett új erőmű nem fogja tudni elérni az önálló piaci működéséhez szükséges értékesítési árakat, és tartósan állami támogatásra szorul".

Tiltott lehet az állami támogatás

Felsmann modellszámításait időszerűvé teszi, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban úgy döntött, engedélyezi a briteknek, hogy az új atomerőművük (Hinkley Point C) által termelt áramot fix áron, vagyis állami támogatással üzemeltessék. A magyar kormányzati alapállás azonban ma az, hogy Paks II. nem igényel állami szubvenciót. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel kapcsolatos kijelentése egyértelmű: az „elvégzett elemzések azt mutatják, hogy nincsen szükség állami tőketámogatásra ahhoz, hogy a megtérülés feltételei biztosítva legyenek” (írta 2014. október 22-én egy interpellációban adott válaszában).

Ha nincs állami támogatás (amit Brüsszel alapból tilosnak mond ki), akkor viszont a társaságnak önfenntartó módon kellene működnie. Ez piaci alapon azt jelenti, hogy az állam a veszteségeit nem pótolhatja vissza, nem kaphat (legalábbis rendszeresen nem kaphat) állami tőkepótlást. Az ugyanis folyamatos piactorzítást eredményezne, és tiltott állami támogatást jelentene.

Felsmann tanulmánya ezek alapján kimondja: amennyiben Paks II. működőképessége tartósan csak úgy tartható fenn, hogy a társaság állami tulajdonosa pótlólagos tőkejuttatásként biztosítja az erőmű működőképességéhez szükséges forrásokat, úgy ez egyértelműen olyan szelektív előnyt nyújt a társaságnak más áramtermelőkkel szemben, mely dotáció az EU-ban könnyen tiltott állami támogatásnak minősülhet.