A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. Ajka melletti X-es tározója 2010. október 4-én szakadt át, ennek következtében Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt több mint egymillió köbméter vörösiszap és erősen lúgos víz elegye öntötte el. A katasztrófa következtében tíz ember vesztette életét, csaknem háromszázan szorultak egészségügyi ellátásra, és százhúsz ember került kórházba. A károsultak száma meghaladta a hétszázat, 358 ház pedig lakhatatlanná vált.

Magyarország történetének eddigi legsúlyosabb ipari katasztrófájának ügyében halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége, valamint gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, továbbá a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt emeltek vádat 2012. január 19-én. Az ügyészség összesen 15 embert vádolt, köztük a felszámolás alatt álló Mal cégvezetőjét, a műszaki szolgáltatási igazgatóját, a labor-és környezetvédelmi vezetőjét, és a hidrátgyártás üzemvezetőjét is - az iszaptározót korábban ellenőrző zöldhatóságot viszont nem.

A vádirat szerint a katasztrófát a nem megfelelő üzemeltetés, az ellenőrzési és monitoringrendszer hibáinak együttes hatása idézte elő, és az, hogy a hatóságokat és a lakosságot nem értesítették a katasztrófáról, valamint elmulasztották a segítségnyújtást.

A vádak alól azonban a Veszprémi Törvényszék első fokon most mindenkit felmentett. A törvényszék szerint a katasztrófa oka "altalaj eredetű stabilitásvesztés" volt, ami miatt a töltés tönkrement. Szabó Györgyi, a büntetőtanács elnöke az ítélet indoklásában azt hangsúlyozta, hogy a perben a Mal Zrt. "nem ül a vádlottak padján". A cég ellen indított polgári, közigazgatási és egyéb ügyek nem azonosak a büntetőeljárásban vizsgált objektív felelősséggel. A törvényszék személyek büntetőjogi felelősségét vizsgálta, így született meg a felmentő ítélet - hangsúlyozta.

Stiller Ákos

A perben nyilatkozó műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoport egyik tagja úgy fogalmazott, hogy „a X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve”. Szerinte tehát a katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt csupán kérdéses, a hiányosságok így a tervezésben voltak. A törvényszék ezért a konkrét közveszély kialakulásának időpontját a X. számú kazetta üzembevételi időpontjában, 1998. december 23-ára határozta meg.

A törvényszék azt állapította meg, hogy a vádlottaknak a veszélyhelyzet felismerésére reális, objektív lehetőségük nem volt, és a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak.

A büntetőper egyébként 2012. szeptember 24-én kezdődött, de a következő évben a büntetőtanács összetételében történt változások miatt kétszer kellett elölről kezdeni, majd három évvel később az ügyészség több ponton módosította a vádat.

Egy évvel a katasztrófa után kiderült, hogy a Magyar Kármentő Alapba (MKA) befizetett mintegy kétmilliárd forint nagy részét nem adták oda a károsultaknak. 2013 augusztusára pedig az is nyilvánosságra került, hogy három évvel a katasztrófa után már az utolsó forintot is felhasználták az alapból - miközben az adományoknak csak egy kisebb részét juttatták el közvetlenül a károsultaknak.

Amint arról tavaly októberben beszámoltunk, a vörösiszap-pereknek egyébként már rég vége lehetett volna, ha abba a politika nem szólt volna bele.

Stiller Ákos

A katasztrófa után öt évvel a legnagyobb érintett településen, Devecseren járva azt láttuk, hogy a város sorra valósított meg fejlesztéseket, de az emberek zúgolódtak, mert úgy érezték, nem volt igazságos a kárpótlás. A lakosok közel tíz százaléka ekkorra már elvándorolt a településről.

Az egykori katasztrófa másnapján készített képeink összeállítását itt találja.