Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hiába a növekvő gyermekvállalási hajlandóság, ha mind kevesebb a szülőképes korú nő – figyelmeztet Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója.

HVG: Demográfiai alapú kormányzásra készül a miniszterelnök, majd ennek érdekében a nőkkel kötendő szerződést emlegetett. Ha önt kérdeznék, hogy töltse meg tartalommal, mit mondana?

Spéder Zsolt: Nem tisztem a miniszterelnök úr szavait értelmezni. Ha kutatásaink során gyermekvállalásról, annak akadályairól kérdezzük az embereket, általában két tényező szerepel első helyen a válaszokban: egyrészt az anyagi körülmények, másrészt a nők munkába visszatérésének nehézségei gyermekvállalás után. Ez a sokrétű probléma egyaránt magában foglalja a bölcsődék elégtelen számát és a munkáltatók előítéletes hozzáállását. De sok más tényező is akadályozza a gyermekvállalást, például a párkapcsolatok instabilitása. Arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy a demográfia nem csupán a születések számát jelenti, ugyanilyen fontos a várható élettartam alakulása, ahol komoly javulási lehetőségek vannak. A magas szintű egészségüggyel, szűrőprogramokkal növelhető az élet hossza, s ha tovább élünk és tovább dolgozunk, akkor kevesebb születés esetén sem robban a nyugdíjbomba.

©

HVG: 2011 óta szinte folyamatosan több gyerek jött a világra; tavaly azonban megfordulni látszott a trend. Mi lehet az oka?

S. Zs.: A születésszám visszaesése nem meglepő, ugyanis egyre kevesebb a szülőképes korú nő. Közülük a legnépesebb korosztályok, az úgynevezett Ratkó-unokák ma a negyvenes éveikben járnak. A születésszám növeléséhez a korábbinál kevesebb nőnek kellene több gyereket vállalnia. Úgy tűnik, hogy ezt meg is teszi, hiszen ha a gyermekvállalási hajlandóság társadalmi szintű mutatóját, a teljes termékenységi arányszámot nézzük, az az utóbbi években emelkedett. Igaz, a 2017-es 1,5-ös érték még kevés ahhoz, hogy a népesség reprodukcióját garantálja; ehhez kettő körül kellene lenni ennek az értéknek.

HVG: Ráadásul növekszik a gyermektelenek és az egygyermekesek száma.

S. Zs.: Valóban különös, hogy nemcsak a legmagasabb végzettségűek, hanem a legalacsonyabb végzettségűek között is megjelent a gyermektelen csoport. Nem mértünk tudatos gyerektelenséget, ahogy kevés a tudatos szingli is Magyarországon. Inkább azt látjuk, hogy az emberek belecsúsznak ezekbe az élethelyzetekbe. Amíg néhány évtizede a húszas, most jellemzően a harmincas éveik elején szülnek a nők, ami a gyerekszámra is kihat. Sokszor a párok addig halogatják a döntést, amíg felbomlik a kapcsolat, és idősebben nehezebb új tartós párkapcsolatot kialakítani, így elmaradhat a gyermekszületés.

HVG: Mi az oka annak, hogy a magyarok feleolyan eséllyel váltják be a gyermekekre vonatkozó terveket, mint nyugat-európai kortársaik?

©

S. Zs.: Ez sem magyar átok, szinte a teljes posztszocialista régióra igaz, és bizonyára kapcsolatban van azzal, hogy Európának ezen a táján kevésbé kiszámítható a világ, a gazdasági változások nagyobb hullámokat vetnek. A kilencvenes évek elején tapasztalt radikális visszaesés mindenképpen az átmenetnek köszönhető. A 2008-as gazdasági válság idején pedig egész Európában visszaesett a termékenység. Nyugat-Európában azonban kisebb volt a válság hatása, mert ott nagyobbak voltak a tartalékok, és jobban megtanulták, hogy a rosszabb és jobb időszakok váltakozása az élet része.

HVG: Magyarország GDP-arányosan legalább annyit költ szociálpolitikára, mint a nyugat-európai államok, a mutatóink viszont siralmasak. Mi lehet itt a fő gond?

S. Zs.: Nehéz megmondani egy-egy intézkedésről, hat-e vagy sem. De valószínűleg sokkal kevesebb gyerek születne a családpolitikai kedvezmények nélkül. Tény például, hogy a hetvenes években bevezetett népesedési programnak – többek között a lakhatási támogatásnak, a „szocpolnak” – köszönhetően nőtt a diplomás nők gyermekvállalása, ami azonnal csökkenésnek indult, amikor a Bokros-csomag részeként a kilencvenes évek közepén megszüntették a gyedet. Aztán néhány év múlva visszaállították a gyedet, a diplomások gyermekvállalási hajlandósága visszaállt a korábbi értékre. Persze a családpolitika csak egyike a sok tényezőnek, ami a termékenységet befolyásolja.

HVG: Az Orbán-kormányok lépései éreztették hatásukat?

S. Zs.: A csok esetében még nem telt el elég idő, illetve bonyolítja a hatásának követését, hogy túlságosan összefügg az építőipar mozgásával. De az biztos, hogy a 2000-ben bevezetett és a három- és többgyerekesekre azóta is fennálló családi adókedvezmény növelte a harmadik gyermek vállalását a magasabb státusúaknál. De a családpolitikában a legfontosabb az állandóság.

©

HVG: A családi adókedvezménynek van az a kimondatlan célja is, hogy a jobban kereső középosztályt serkentsék gyermekvállalásra, a családi pótlék befagyasztásának pedig az, hogy a legszegényebbek nehogy túlságosan ösztönözve legyenek. Ez látszik a számokban?

S. Zs.: A jövedelmi helyzetre és így a szegénységre vonatkozóan nincsen adatunk. Az látszik, hogy a középszintű végzettségűek gyermekvállalása van az átlagos alatt. A kormányok egy-egy célt többféle eszközzel kísérelnek meg elérni. A családi adókedvezmény az én olvasatomban az adózó állampolgárok között végzi el az újraelosztást: megszüntette azt az anomáliát, hogy aki három-négy gyermeket nevel, annak háromszor-négyszer több adót kellett fizetnie, mint az egygyermekeseknek.

HVG: A migrációval mennyire enyhíthetők az öregedő társadalmak demográfiai problémái?

S. Zs.: Kár lenne tagadni, hogy hatalmas népesedési nyomás van Európán. A kontinens déli és délkeleti határainál gyorsan növekvő és fiatal népesség él. Az persze kérdés, hogy kik és hányan indulnak el Európába, és közülük hányat fogadnak be a kontinens országai. Az biztos, hogy az európai társadalmak képtelenek integrálni, ha túl gyorsan túl nagy számú idegen kultúrájú népesség zúdul rájuk. A korábban a gyarmati múlt miatt vagy toborzással érkezett marokkói, algériai, török vendégmunkások, bevándorlók demográfiai magatartásáról vannak megbízható adatok; azt látjuk, hogy új hazájukban kevesebb gyereket vállalnak, esetükben valahol a nyugat-európai és az otthoni családmodell között áll be a gyerekszám.

HVG: Az egyik legnagyobb demográfiai veszélynek idehaza a kivándorlást tekinti az ellenzék.

S. Zs.: 460 ezer főre, azaz a lakosság 4-5 százaléka körülire becsüljük az éppen külföldön lévőket. Magyarországról továbbra is jóval kevesebben vándorolnak ki, mint a környező, posztszocialista országokból. Románia, Bulgária és a balti országok korábbi lakosságának már körülbelül az ötöde tartósan a határokon túl él, ami már-már demográfiai katasztrófával fenyegeti ezeket az országokat. A kivándorlás dinamikája ráadásul nálunk az utóbbi két évben csökkent, ami összefüggésben lehet a mérséklődő munkanélküliséggel, a bérek növekedésével, de például a brexittel is. Ebben az összefüggésben úgy érdemes feltenni a kérdést, hogy nálunk miért csak ennyi a kivándorlók száma? Talán meglepő, amit mondok, de Magyarországon egyes kutatók szerint épp a lengyelhez vagy románhoz képest sűrűn szőtt szociális háló marasztalta sokáig itthon az embereket.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!