Mindenki tudja, hogy manipulatív a Fidesz módszere, de akkor mire jó a Voks 2025?
A nemzeti konzultációk soha nem vonják be érdemben az embereket semmilyen döntés-előkészítésbe.
A hét megkerülhetetlen témája a Fidesz pávatánca az Európai Néppárt körül, azonban őszre már most formálódik az ellenzéki összefogás. Ez a hvg.hu heti belpolitikai összefoglalója.
Most ott tartunk – mielőtt rátérnénk az ellenzék legújabb csodafegyverére, a helyi együttműködésre –, hogy Orbán Viktor szerint a Fidesznek talán nem is az Európai Néppártban van a helye. Eközben a lengyel populisták és Matteo Salvini felé kacsingat, miközben Manfred Weber a keménykedő ultimátumtól eljutott odáig, hogy majd Orbán eldönti, akar-e a Néppárt tagja lenni.
Erről a feszült viszonyról szólt a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja is, a vendégünk Závecz Tibor volt:
És mindeközben az ellenzék? Azzal kezdődött az év, hogy január harmadik napján közösen állt ki a Parlament lépcsőjére Gyurcsány Ferenc pártja és a Jobbik. Ott volt mellettük az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum is, valamint több független képviselő, de „itt átszakadt valami”, ahogy egy jobbikos politikus visszaemlékezik.
A túlóratörvény körüli vihar egybeterelte az áprilisban még vonakodó ellenzéket, a tüntető tömeg pedig feltétel nélkül tapsolt mindenkit, aki azokban a napokban színpadra állt. Megtörtént a kiegyezés a pártok és a választók között – de a pillanat elmúlt, a túlóratörvény elleni óriástüntetés valahol a Suzuki-gyár parkolójában véget ért.
Az egymásra találás különösen bizarr pillanata volt a közös, ellenzéki EP-lista ötlete, amit még Tóth Bertalan dobott be januárban. A tisztán listás választási lebonyolítás miatt politikai/politikamatematikai racionalitás az ötlet mögött nem volt, inkább a felfokozott „mondj nagyobbat” hangulat szülte.
Őszre azonban az együttműködés formálódik. Ahogy egy szocialista elnökségi tag mondta, „helyben kell kiütni a fideszes vár tégláit.” Iránymutató pedig - Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelme mellett - a Republikon Intézete egyik vonatkozó felmérése lehet.
Az intézet a 23 megyei jogú várost három kategóriába sorolta be:
A Republikon szerint: 23-ból 12 megyei jogú városban egy jobboldali jelöltnek van nagyobb esélye a kormánypárti jelölt legyőzésére, míg 11 városban a baloldali, liberális polgármesterjelöltnek.
És a dolgok lassan alakulgatnak is:
A fenti összefogások fényében körbekérdeztük az ellenzéki pártoknál, hogyan élik meg a közösködést. Többen arról számoltak be, sokkal könnyebb az egyezkedés, mint hitték, az meg aligha véletlen, hogy Egerben hamarabb álltak be a Jobbik jelöltje mögé, mint hogy a pártnak megismerhettük volna az EP-listáját.
Azzal viszont a most egyezkedő pártok is tisztában vannak, hogy az EP-választás választóvonal lesz. Ha például az LMP és/vagy a Momentum nem tud képviselőt küldeni Brüsszelbe, jelentősen gyengül alkupozíciójuk. Ugyanígy: ha az MSZP és/vagy a DK megőrzi, adott esetben növeli székeinek számát, ez erősödést jelent.
És nagy kérdés, mi lesz a Jobbikkal. Három EP-helyük van jelenleg, amit megőrizhetnek a legfrissebb kutatási adatok szerint, de „sokkal könnyebben megy a tárgyalás a városokban a többi párttal, mint párton belül”, festette le egy forrásunk a Jobbikon belüli hangulatot.
Érdekes még az, ahogy a DK viszonyul az egészhez. A párt – ahogy az LMP – elsősorban a fővárosban erős, elvben örülnek, ha pozíciót fognak vidéken, de ott van a Jobbikkal kapcsolatos, régi ellenérzésük. Egy magasrangú párttag úgy írta le ezt a helyzetet, hogy:
kezdetben mindig feljött egy kis büfi. De visszanyeltük. Közös az ellenség.
(Kiemelt kép: Orbán Viktor / Facebook)
A nemzeti konzultációk soha nem vonják be érdemben az embereket semmilyen döntés-előkészítésbe.
Az Ügyvédkör elnökét és egy volt belügyminisztert kérdeztünk.
Ma egy éve szűnt meg a kötelező akciózás, a kormány azonban nem tudta elengedni.
Visszaállt a háború kitörése előtti vámrendszer az EU és Ukrajna között.
Még mindig téma a szombati budapesti Pride a világsajtóban.
A szakértő szerint Európa vezetői végre ráébredtek a geopolitikai veszélyekre.