Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A szélsőjobb dühöngött, a rendőrség garázdaságért eljárást indított: egy brit képzőművész és magyar kurátora egy budapesti szobrot műanyag emberi végtaggal egészítettek ki. Közben a szobor már nem is állhatna ott, ahol áll. A XII. kerületi turulról van szó. De kell-e törődnie művésznek és kurátornak a közeggel, a heves reakciókkal, ha hozzányúlnak egy ilyen szoborhoz?
|
|
|
|
Júniusban Budapesten dolgozott Liane Lang angol képzőművész. Elsősorban a Memento szoborparkban, azaz Nagytétényben, a múlt rendszer néhány emblematikus köztéri szobrát "tároló" parkban működött. Lang kiegészítésekkel dolgozik, azaz szobrokat - de berendezett tereket is - testrészletekkel, végtagokkal egészít ki s így készít fotókat. Ez a fajta beavatkozás nem idegen a kortárs művészettől, de éppen a régi koroktól sem, felülírni, átírni mindig is szoktak a művészek. Lang művei nem maradandó változtatások. A budapesti XII. kerületben álló turulszobor Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész 2005-ös alkotása, az önkormányzat a második világháborúban meghalt kerületi polgárok emlékére állíttatta. Kitalálása óta vita övezi. Csőrébe fél órára került a brit művész latexből öntött jobbkeze.
A kiegészítésről fotók készültek s a Lang budapesti tevékenységét bemutató Index-cikk után elindult a lavina. A szélsőjobboldal heccportálja azonnal kiszerkesztette az esetet, s Lang magyar kurátorának személyét - szokott stílusában. Az árnyalt elemzésekre sosem vevő extremista holdudvarnak ennyi muníció elég volt. Ha nem is teljesen biztos, valószínűsíthető, hogy a holokauszt-emlékműre, azaz a Cipők a Duna-parton című emlékmű objektjeibe disznólábakat helyező ismeretlenek afféle "revánsot" kívántak venni a brit képzőművész akciójáért.
Liane Lang: Support, 2009 Mennyire érdekelte a közeg? További képekért kattintson!  © Liane Lang |
Tekinthető-e a bíróság szerint jogszerűtlenül a helyén álló, ám sokaknak kedves, Pokorni Zoltán polgármester személyes védelmét élvező, egyesek számára pedig kifejezetten kegyhellyé vált köztéri szobor egyszerű műtárgynak? Szobornak, például.
Különös véletlen: aznap, amikor Csizmadia és Lang a helyszínen fotóztak, a szobor elvben már nem állhatott volna ott, ahol állt, sőt, áll ma is. A bíróság határozata már érvényben volt. A helyszínen megjelenő hat rendőrnek azonban az okozott fejtörést, mit kezdjenek a művésszel. Most bírósági idézést küldtek a kurátornak és "három társának" garázdasági ügyben. Úgy látszik, a hatóságoknak az nem foglalkoztatja, hogy durva fenyegetéseket kaptak munkájuk nyomán. A hvg.hu Csizmadia Alexa kurátort interjúvolta.
Werkfotó a helyszínről |
hvg.hu.: Reagáltak valahogy a szélsőséges portálon megjelentekre?
Cs.A.: Nem tettünk feljelentést, vagy bármilyen válaszlépést. Többekkel konzultáltam, akiket korábban már megtámadott a - nevezzük így - szélsőséges média, ők mind azt mondták, egy feljelentés csak ingyen reklám a portálnak. Más következménye sem volt, email-fenyegetéseket kaptam, de ez is lecsengett. Pár napig elég nagy stresszt okozott azért. Valószínűleg rosszul mértem fel, milyen következményekre számíthatunk a művészeti akciónk nyomán. De hajlok arra - amiről Liane Lang egész művészete szól -, hogy egy szobrot tekintsünk egyszerűen csak szobornak és válasszuk le a rárakódott jelenségeket, ideológiai vörös farkakat.
A turulkultusz az emlékműszobrászatban a Millennium körül kezdődött. Párhuzamban azzal a hullámmal, melyben az „ezeréves" magyarság mítoszait kezdték visszakeresni, illetve megpróbáltak visszamenőleg is valamiféle egységes mitológiát teremteni. A turult Anonimus is említi a Gesta Hungarorumban, egy héja- vagy ölyv-forma madarat, mint a magyarság ősanyjának megtermékenyítőjét. A turul szó maga török eredetű, jelentése vadászsólyom. A turul egyébként a kerecsensólyommal forr némileg össze, ha az ábrázolás "madártani" vonatkozását tekintjük. Az elmékműszobrászatban két típusa ismert, a zárt szárnyú, amely valóban inkább sólyomra emlékzetet, és a kiterjesztett, sasféle, ilyen például a közismert tatabányai (bánhidai) is. A Millennium körül az ország akkori területén hét helyen emeltek oszlopokat, rajtuk néhol turullal (a helyek: Dévény, Nyitra, Munkács, Brassó, Pannonhalma, Zimony, Pusztaszer). A második világháborút megelőző időszakban, a háborúban és a vészkorszak idején a turul mint jelkép súlyos jelentésekkel terheltté vált. A Turul Szövetség aktív szerepe a zsidóüldözésben, a turul hadi jelképe nehezen feledhető s nemigen teszi alkalmassá e madarat arra, hogy a háború minden áldozatának - ahogy ezt a XII. kerületben elgondolták - emlékül szolgáljon. A turulszobrok értelemzése körül számos a félreértés, s akár az Árpád-sáv esetében, mintha nem akarnánk érteni: nincs jelkép kontextus nélkül. Nemrégiben az egyik kereskedelmi rádió műsorában kommentálta a napi híreket Gálszécsi András, az Antall-kormány minisztere. Akkoriban vette védelmébe a turulszobrot Pokorni Zoltán. A média által olykor morális instanciaként kezelt egykori titokminiszter pedig őt vette védelmébe, mondván, ha a XII. kerületi turul szúrja egyesek szemét, akkor a tatabányai miért nem? Maradjon hát mind a kettő. Nos, a megszólaló éppen csak a kontextust nem veszi figyelembe. Az egyiket 1896-ban emelték, a másikat 2005-ben. A kettő között pedig ott húzódik - sok más mellett - a holokauszt történelmi, kulturális, morális cezúrája is. Szinte röstellnivalóan egyszerű a tanulság: a jelkép sem azonos előtte, illetve utána. A turul történeti jelenségként értelmezhető, mai, eleven jelentésben aligha.
hvg.hu: Mennyiben tekinthető következménynek az, ami a Duna-parti cipőknél, a holokauszt emlékműnél történt?Ilyen volt, ilyen lett
Cs.A.: Ez attól függ, honnan nézzük. Mértékadó lapok, orgánumok nem hozták összefüggésbe a kettőt. Viszont a szélsőséges média egyértelműen „válaszlépésként” interpretálta. Nem tudom, hogyan lehet egy kalap alá venni a két dolgot. A turulszobor nem emlékmű, bár névleg a háborús áldozatok emlékére emelték, sem a mű, sem a hely nem utal a háború során életüket vesztettekre, meggyilkoltakra. A Cipők a Duna-parton (2005, Pauer Gyula és Can Togay alkotása - a szerk.) közvetlenül ott, azon a helyen található, ahol gyilkosságok történtek, szemtanúk beszámolói és a történetírás tényei alapján ez nyilvánvaló. A mű közvetlenül vonatkozik a Holokauszt történelmi eseményére, a disznólábak így direkt módon az áldozatoknak szóltak.
hvg.hu: Azt el tudja képzelni, hogy a brit művész gesztusa nyomán bárki, akinek az a turulszobor fontos, sértve érezte magát?
Cs.A.: Előfordulhat, hogy egy művészi gesztus provokál, vagy sért. Azonban nem jutottak el hozzám ilyen hangok, nem sérelmezték, nem hallottam ilyesmit. A járókelőket nem foglalkoztatta, hogy fél órán át ott fotóztunk. Egy idős hölgy mondott néhány szót, a lényege az volt, hogy örül, hogy elbontják a szobrot. „Nagyon csúnya” – mondta ő. Egy babakocsit toló férfi üvöltözött, szitkozódott, zsidózott, és szidta a rendőröket is. Liane Lang számára megdöbbentő volt, hogy a jelenlevő hat rendőr ennek nem tulajdonított jelentőséget. Azonban minket igazoltattak. Ahogy fogalmazott, Londonban, ahol él, egyetlen egyszer hallott eddig zsidózást, egy magánlakás zárt terében.
hvg.hu: A munka előkészítésénél a társadalmi közeg foglalkoztatta-e önöket?
Cs.A.: Valamennyire tisztában voltam azzal, hogy nem konfliktusoktól mentes a szobor jelenléte. Emlékeztem arra, hogy voltak ott egyebek közt a Magyar Gárda által is látogatott gyűlések.
Kinyomtatom
Elküldöm
Michael Jackson búcsúztatása »
Kísérteties hasonlóság: erre futotta a Megasztárnak? »
Eurovízió: Király kontra The Király's »
Kutathatóvá válhatnak a Seuso-kincsek »
