Vágvölgyi B.: 1989. október 23. és a republikánus gondolat
A címben jelzett dátum nemcsak az első szabad október huszonhárom, de az ország államformája is ezen a szimbolikus napon változott meg. Szűrős Mátyás kommunista politikus, KB-, PB-, etc. tag, az országgyűlés akkori elnöke, ekképpen ideiglenes köztársasági elnök, volt moszkvai nagykövet a Parlament erkélyéről mondott beszédben hirdette ki a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások egyik sarkalatos eredményét, az államforma megváltozását. Népköztársaságból köztársasággá. Ugyanekkor egy irodalomtörténész öngyilkos lett.
Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az időben. Az optimisták ünnepelték, hogy nem „Szocialista Köztársaságunk” volt, mint Romániának vagy Csehszlovákiának (az ugyebár a diktatúra egy magasabb sebességi fokozatát jelentette). Ám egységes mérce ebben nem volt, hisz' a Rőt Poroszország „Demokratikus Köztársaság” volt, (ami enyhébb fokozatnak hallatszott), pedig mennyivel merevebb rendszer volt. Míg például Titoszláviát „Szocialista Szövetségi Köztársaság” nevezték, holott az ottaniak úgy jártak, no nemcsak Triesztbe seftelni, de Nyugat-Németbe Gastarbeiternek is, mint a huzat.
Nem volt egységes szempontrendszer a jelzett „köztársaságok” terepén, mutatta a zavart az erőben. „Érzésre” ment. A magyarok meg a lengyelek Népköztársaságot kaptak, mintegy bolsevizmusuk csökevényes voltát jelzendő, Ceauşescu komcsi szimbolikával fedett vasgárdista fasizmusa ugyanazt a jelzőt kapta, mint a cseh keménykalapos-bigbandes-sörözős kispolgáriságon tenyésző husáki-jakeši beton.
Nem véletlen az, hogy Magyarországon a rendszerváltás ötvenhat újraértékelésével kezdődött. Nem véletlen, hiszen egy félig bevallott korszak végén először el kell számolni. A politikában van szerepe a szimbólumoknak, a hatalom sok esetben szimbolikus hatalom, ezt a szimbolikus hatalmat „őfelsége ellenzéke” (MDF) az MSZMP népies reformereivel együtt Pozsgay Imrében látta megjeleníthetőnek.
