Az én hetem: Lackfi János Sóder Karcsi évértékelőjéről

Lackfi János

10 perc

2020.01.12. 18:00

Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Lackfi Jánosnak a következő szavakból kellett ihletet merítenie: mókusok, látszat, rakéta, gyanú, Megxit.

A kulcsszavak

Mókusok (Vessetek a mókusok elé, írta ki Facebook-oldalára Orbán Viktor, mielőtt megkezdte volna éves sajtótájékoztatóját, ahol nem csak a kormánybarát média vesz részt. A csaknem háromórás program alatt a kormányfő érezhetően elfáradt, és nagyon sok egyenes válasz elől kitért.)

Látszat (Addig nem lesz más fejlesztés az egészségügyben, míg az összes kórtermet és várótermet ki nem festik – derült ki Orbán Viktor sajtótájékoztatóján. Ha ez valóban így lesz, az egészségügyi ellátásban igazi előrelépés továbbra sem lesz, márpedig általános vélekedés szerint itt drámai helyzetek is vannak.)

Rakéta (Beigazolódott, hogy rakétatalálat érte az ukrán légitársaság repülőjét Teherán közelében. A gép összes utasa életét vesztette)

Gyanú (Súlyos vádakat fogalmazott meg az ARD Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke és közvetve a Magyar Antidopping Csoport ellen.)

Megxit (Harry herceg és felesége, Meghan Markle a jövőben visszalépnek uralkodói tevékenységüktől, és dolgozni fognak. Az még nem világos, hogy mennyire lesz működőképes az új hibrid modell, amellyel próbálkoznak, hogy szabaduljanak a királyi kötelékekből.)

               Sóder Karcsi megkezdte évértékelőjét, meredten fixírozva a Marianna-árkot. Két szeme kocsonyásra dermedt a bámulásban, és ha valaki közbe akar avatkozni, úgy kellett volna lecuppantani tekintetét arról a domborzati képződményről. Bámulta a természet fejedelmi tektonikáját, melynek révén a kéreg földtörténetileg fiatalabb része maga alá gyűrte a régebbi lemezeket, és ilyenformán kétségkívül impozáns nyiladék keletkezett.

               És nem, a Marianna-árkot nem egy n-nel írják, legalábbis Csupornakon nem, hanem kettővel, Marianna ugyanis a helyi kocsma boci módjára rágót kérődző, nagyszemű, háromdimenziós szempillájú pultoslánya, aki bárszékén természettudományos természetességgel kiterülve bámulta a Mjúziktévét. Sóder Karcsi nem volt nagy sóderező, csak az orra alá dünnyögött, ellenben vonzotta a reneszánsz esztétika képzetvilága, melynek aranymetszési pontjában a fent említett Marianna-árok húzódott.

               Évértékelőjében kitért arra, hogy vessék a mókusok elé őt is, mint miniszterelnökét, de ő bizony felrakta a fát a mamuskának. Meg ne fagyjon a vén szipirtyó, mégiscsak világra hozta őt, bár azon el lehetne vitatkozni, mennyi örömet szerzett eddig Sóder Karcsinak a világ, mely totálisan félreérti művészetét, továbbá mennyi örömet szerzett Sóder Karcsi a mamájának, aki sosem rejtette véka alá, hogy utolsó fostaligának tartja a kicsi fiát, olyannak, aki nem vitte és nem is fogja vinni semmire, nincs egy becsületes szakmája, de hát ő már ezt akkor megmondta, amikor születése után lila fejjel bömbölve rögtön szopizni kezdett, de úgy, mintha rögtön le is akarná rágni a saját szülője csöcsét.