Mi megmondtuk – gondolhatják közgazdászok a járvány hatásait elnézve

Az, hogy a koronavírus hatalmasat üt a világgazdaságon, nem kérdés, a közgazdászok inkább csak abban vitatkoznak egymással, hogy pontosan mekkora lesz a kár. Van azonban a közgazdászoknak egy olyan – nem is kicsi – csoportja, akik nem a rövid- és középtávú hatások miatt tartják érdekesnek a járványt, hanem azért, mert a saját elméleteiket lehet tesztelni egy extrém helyzetben.

Ez elsőre teljesen szívtelennek hangzik, de gondoljunk bele: mindannyiunk szerencséjére ritkán történik meg, hogy teljes országokat zárnak le, iparágak állnak tömegesen a földbe. Nem kívánjuk az ilyen helyzeteket, de ha már ezzel kell együtt élnünk, jó volna érteni, mi történik, hogy majd a következő hasonló helyzetet könnyebben megússzuk. Ahogy egy gyógyszerész számára is szakmai kihívás a világjárvány, úgy az a közgazdászok számára is.

• Háromszor is gondolják meg szavaikat!

Ilyen körülmények között persze mindenkinek nagyon figyelnie kell arra, hogyan fogalmaz, főleg akkor, ha van esélye arra, hogy a mondandója a szűk szakmai körön kívül is nyilvánosságot kapjon.

Ebbe a pofonba Jeremy Warner, a The Telegraph újságírója futott bele nagyon csúnyán. Egy elemzésében megemlítette, hogy amíg száz éve a spanyolnáthába inkább a fiatalok haltak bele, emiatt még nagyobb lett a gazdasági kára, a koronavírus áldozatai között a nagyon idősek vannak többségben, akik az államoknak nagyon sok pénzébe kerülnek, ezért furcsa módon hosszú távon akár némi pozitív gazdasági hatást is lehet majd mérni, ha ezek az emberek idő előtt meghalnak. Nem nehéz elképzelni, mi történt, amikor mindez kikerült a közösségi médiába.