HVG: Egyetemi „nyüzsgése” azt valószínűsíti, hogy már egyetemistaként is politikai karriert képzelt el magának. Vagy tévednénk?
Nagy Sándor: Igen is, nem is, mert induláskor egyértelműen szakmai pályaképre gondoltam. Miközben azért soha nem tudtam megállni, hogy a kisebb közösségekben ne politizáljak.
HVG: Csak ettől aligha lehetett volna bárkit is átcsábítani a KISZ-be.
N. S.: Némi vívódás után engedtem. Feltehetően az a motívum lehetett a döntő, hogy egy egyetemi tanszékről az embernek nincs igazából hatása az eseményekre.
HVG: A KISZ-ből lehetett? Az egyetemi-főiskolai terület felügyelőjeként alkalma lett volna maga köré gyűjteni korosztályát, de ezt a generációt soha senki nem látta ön körül...
N. S.: Sokszor feltettem magamnak én is ezt a kérdést. De hát minden kofa piac után okosabb. Megvallom, akkor nem gondoltam rá, s ezt ma már sajnálom. Az én nemzedékemből a legtöbben elkövették ugyanezt a hibát.
HVG: Már aki „magas szintű” politizálásra adta a fejét. Mondja, a „csúcskiszesek” tudtak róla, hogy a hírhedt III/III-asoknál ki felügyeli az egyetemeket-főiskolákat?