Rendszerváltók30 - Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás

7 perc

2020.05.07. 15:20

Amikor ez az interjú készült, még "csak" az MDF első számú külügyi szakértője volt, nem sokkal később a rendszerváltás utáni első magyar kormány külügyminisztere lett a történész, MDF-alapító Jeszenszky Géza. A HVG 1990 májusában készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják.

Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni

Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt

Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás

Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz

Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó

Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus

Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok

Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz

Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon

Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk

Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer

HVG: Azt beszélik, szoros rokoni szálak fűzik az MDF elnökéhez, a kormányalakítással megbízott Antall Józsefhez. Igaz?

Jeszenszky Géza: Antall József tanárom volt a gimnáziumban, barátságunk immáron több mint harmincéves. Ennek révén jó 25 évvel ezelőtt ismertem meg unokahúgát, aki ma a feleségem. Egyébként örülök, ha tisztázzuk, hogy a politikai és emberi barátság előzte meg a rokonságot, és nem fordítva.

HVG: Gondoljuk, ezzel azt kívánta hangsúlyozni, hogy nem a rokonság okán vezeti az MDF külügyi bizottságát — miáltal egyértelműen a külügyminiszteri poszt esélyese is. Eltekintve ettől, véleménye szerint pártszempontoktól függetlenül milyen személy képviselheti leghitelesebben az országot ebben a székben?

J.G.: Az ember nem szeret olyan képet festeni, amely saját magára illik. De úgy gondolom: az ország első számú diplomatája hitelesen kell hogy képviselje a Nyugat felé történő nyitást, de egyúttal legyen annyira realista, hogy nem kíván élesen hátat fordítani a Szovjetuniónak sem. Fontosnak érzem még, hogy a személy a szomszéd országok számára is elfogadható legyen.

HVG: Ön milyen magyar diplomáciai kart látna szívesen, profikból, tehát karrierdiplomatákból vagy politikusokból állót?

J.G.: A kulcsfontosságú posztokra mindenképpen erősen politizáló személyeket tudok csak elképzelni. Nem tennék persze dogmatikusan különbséget a két típus között, mert a karrierdiplomatáknak is meglehet a maguk szerepe, s közülük is kinőhetnek nagy formátumú személyiségek.

HVG: Karrierdiplomatáink túlnyomó többsége Moszkvában végzett. Ez hátrány az új rendszerben?

J.G.: Annyiban hátrány, hogy ezek az emberek éppen Magyarországot sem ismerték meg alaposan, hiszen életük egyik döntő időszakában külföldön éltek. Így meglehetősen egyoldalú világkép alakulhatott csak ki bennük. A nem csekély számú, itthon a Közgazdasági Egyetemen képzett diplomatáknak biztos reálisabb történelemszemléletet adtunk.

HVG: Életrajzában olvashattuk, hogy egyik korábbi pártmunkája során interjúkkal, nyilatkozatokkal kellett ellátnia a külföldi sajtót, hogy eloszlassa az MDF-ről kialakult téveszméket. Véleménye szerint hogyan születhettek ezek?

J.G.: Politikai riválisaink korábban eléggé felelőtlenül úton-útfélen olyan vádakkal illettek bennünket, amelyek teljesen alaptalanok voltak. Gondolok itt például az antiszemitizmusra. Ezek a vádak fogékony fülekre találtak, elsősorban az USA-ban. Sajnos, arra is vannak bizonyítékaim, a román emigráció még csak erősítette ezt, hiszen nekik kapóra jöttek a vádak.