HVG: Alighanem ön jutott a legmagasabb politikai posztra az egykori állampárt tagjai közül a szabad parlamenti választások óta. Nem fél attól, hogy korábbi párttagsága miatt előbb vagy utóbb kikezdik?
Györgyi Kálmán: Sohasem csináltam titkot abból, hogy 1967-ben szabad akaratomból léptem az MSZMP-be, s voltaképpen a párt lépett ki belőlem 1989 októberében. Ez szerepelt abban az életrajzban is, amit 400 példányban lesokszorosítottak megválasztásom előtt a parlamentben. Megjegyzem továbbá, én nem pályáztam erre a posztra, hanem felkérésre fogadtam el a jelölést.
HVG: Gyorsan igent mondott? Egyáltalán kikkel tárgyalt előzetesen?
Gy. K.: Egy országgyűlési képviselő keresett meg május 10-én. Huszonnégy óra gondolkodási időt kértem, majd hozzájárultam, hogy nevemet javaslatba hozzák. Ugyanakkor nem voltam biztos abban, hogy az én jelölésem a legkiválóbb ötlet. Az ügyészségen akadnak jól felkészült jogászok, akik e tisztet betölthették volna.
HVG: Neveket említene?
Gy. K.: A Legfőbb Ügyészségről nemrég eltávozott Julis Mihályt. Vagy a jelenlegi fővárosi főügyész Bócz Endrét egyaránt kitűnő választásnak tartottam volna.
HVG: A jelölők — gondolom — azért kerestek külső szakembert, mert a Legfőbb ügyészség apparátusa erősen kádárista érzelmű testület hírében állt. Tudomásom szerint az itteni pártszervezet tavaly februárban még tiltakozott 1956 népfelkeléssé nyilvánítása miatt. Milyen mértékű személycseréket tart szükségesnek házon belül?