Rendszerváltók30 – Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddig ezek jelentek meg: Rendszerváltók30 – Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni Rendszerváltók30 – Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt Rendszerváltók30 – Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás Rendszerváltók30 – Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz Rendszerváltók30 – Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó Rendszerváltók30 – Matolcsy György: Nem vagyok félős típus Rendszerváltók30 – Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok Rendszerváltók30 – Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz Rendszerváltók30 – Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon Rendszerváltók30 - Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk Rendszerváltók30 – Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer Rendszerváltók30 - Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás Rendszerváltók30 – Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában Rendszerváltók30 – Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni Rendszerváltók30 – Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet

HVG: Alighanem ön jutott a legmagasabb politikai posztra az egykori állampárt tagjai közül a szabad parlamenti választások óta. Nem fél attól, hogy korábbi párttagsága miatt előbb vagy utóbb kikezdik?

Györgyi Kálmán: Sohasem csináltam titkot abból, hogy 1967-ben szabad akaratomból léptem az MSZMP-be, s voltaképpen a párt lépett ki belőlem 1989 októberében. Ez szerepelt abban az életrajzban is, amit 400 példányban lesokszorosítottak megválasztásom előtt a parlamentben. Megjegyzem továbbá, én nem pályáztam erre a posztra, hanem felkérésre fogadtam el a jelölést.

HVG: Gyorsan igent mondott? Egyáltalán kikkel tárgyalt előzetesen?

Gy. K.: Egy országgyűlési képviselő keresett meg május 10-én. Huszonnégy óra gondolkodási időt kértem, majd hozzájárultam, hogy nevemet javaslatba hozzák. Ugyanakkor nem voltam biztos abban, hogy az én jelölésem a legkiválóbb ötlet. Az ügyészségen akadnak jól felkészült jogászok, akik e tisztet betölthették volna.

HVG: Neveket említene?

Gy. K.: A Legfőbb Ügyészségről nemrég eltávozott Julis Mihályt. Vagy a jelenlegi fővárosi főügyész Bócz Endrét egyaránt kitűnő választásnak tartottam volna.

HVG: A jelölők — gondolom — azért kerestek külső szakembert, mert a Legfőbb ügyészség apparátusa erősen kádárista érzelmű testület hírében állt. Tudomásom szerint az itteni pártszervezet tavaly februárban még tiltakozott 1956 népfelkeléssé nyilvánítása miatt. Milyen mértékű személycseréket tart szükségesnek házon belül?