Rendszerváltók30 – Mádl Ferenc: Az SZDSZ és a Fidesz túlzott radikalizmusát nem pártolom

Lindner András, Horváth Zoltán

6 perc

2020.05.17. 14:00

A későbbi köztársasági elnök az Antall-kormány tárca nélküli minisztere volt 1989 szeptemberében, amikor a HVG portréinterjút készített vele. Ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

Rendszerváltók30

Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól. A HVG is történelmet írt 30 évvel ezelőtt, a hetilap akkori legfontosabb portréinterjúit most itt, a hvg360-on olvashatják. Eddigi az alábbi személyiségek portréit közöltük: Antall József: Saját személyemet nem szeretném előtérbe tolni /// Orbán Viktor: A Fidesz semmiképp sem lesz párt /// Horn Gyula: Életem legnehezebb elhatározása volt a határnyitás /// Kis János: Leginkább a Fideszt érzem közel magamhoz /// Kónya Imre: Nem hiszem, hogy van ilyen, hogy magyar sajtó /// Matolcsy György: Nem vagyok félős típus /// Surányi György: A legbüszkébb a Bokros Lajossal írt könyvemre vagyok /// Dicső Gábor: Van egy Lenin-szobrom. Befektetésnek sem rossz /// Klapka György: A politika a legpiszkosabb üzlet a világon /// Demszky Gábor: Feleségemmel csak írásban beszélgettünk /// Ómolnár Miklós: Az egész olyan, mint egy kábítószer /// Jeszenszky Géza: Nem nekem való a szónoklás /// Hankiss Elemér: Ha nem lennék tévéelnök, ott szomorkodhatnék Kaliforniában /// Bokros Lajos: A társadalmi vagyon 20%-át az állampolgároknak lehetne juttatni /// Kupa Mihály: Matolcsy rögtönzéseivel nem értettem egyet /// Györgyi Kálmán: Az ügyészség nem kvázi kegyelmi fórum /// Kopátsy Sándor: A reformra a nacionalisták a legveszélyesebbek /// Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm /// Princz Gábor: Pandúr voltam, most a rablók oldalán állok

HVG: A csendes kutatói szoba után szokatlan feladatokat vállalt, aligha lesz ideje tudományos mérlegelésre. Nem fél attól, hogy nem bírja majd a szokatlan rohanást?

Mádl Ferenc: Álmaimban sem szerepelt, hogy egyszer a kutatás mellől és az egyetem katedráról máshová szólít majd a kötelesség. Antall úr felkérése váratlanul ért. Azzal érvelt, hogy ismereteimre, tapasztalataimra nagy szükség van a kormányban.

HVG: A szándék dicséretre méltó. De nem válasz a kérdésre: vajon képes-e a váltásra?

M. F.: Valóban nem vagyok híve a kapkodásnak. Érzem is nap mint nap, hogy ez más világ. Sok mindent sokkal megfontoltabban — hogy úgy mondjam, komplexebb és tudományos elemzés alapján — kellene végezni, s ez néha belső konfliktust jelent számomra. De megértem azok panaszkodását is, akik szerint túlságosan nehézkesen, körülményesen haladnak a dolgok. A tudományos megalapozottság vagy bizonyosság sokat segíthet, míg az ember a társadalmi cselekvési változatok között „bolyong”, de ha a politikum sürget, akkor ki kell lépni a vállalkozás nyílt vizére, s ebben, nem vitás, benne van az ismeretlen kockázata is.

HVG: A miniszterelnök korábban számos alkalommal nyilatkozta, hogy szakértői kormányt hoz létre, ön kétségkívül tekintély a maga szakterületén. De vajon nem érzi-e egyedül magát ebben a kormányban?

M. F.: Mondhatom, hogy nem. Sőt, vannak nálam képzettebbek is ebben a kabinetben. Például Kádár Béla, de mondhatnám Rabár Ferenc nevét is. Bod Péter Ákos vagy Andrásfalvy Bertalan, akik pártjuk révén kerültek be a kormányba, a maguk szakterületén úgyszintén felkészültek.

HVG: Ezért történt, hogy önnek végül is nem jutott saját tárca?

M. F.: Nem hiszem. Gondolom, senki sem állt mintegy sorba tárcáért. Végül így alakult. Tárca nélküliként feladataim közé tartozik sok minden mellett a tudomány, az európai és nemzetközi szervezetek, meg hogy nemzetközi kérdések tárgyalásain ad hoc jelleggel képviseljem a kormányt vagy magát a miniszterelnököt.

HVG: Ön világéletében igyekezett távoltartani magát a politikától. Elárulná, most hogyan engedett a csábításnak?

M. F.: Utaltam már rá, vannak helyzetek, amikor — mondták, és én elfogadtam — nem szabad félreállni. Amit a kabinetben végzek, az egyszerre szakmai és politikai feladat, bár nem tagadom erősebben politikai jellegét, és azt sem, hogy tiszta szívvel — a lelkiismeret parancsai között — vállalom a kormánnyal a politikai közösséget.

HVG: Vajon miért szimpatizál éppen az MDF-fel?