Ónody Gomperz: Pedig lövethetett is volna a bácsi

Mámoros révületben ünnepelték napokon át az apostoli miniszterelnököt a saját emberei, amiért mostantól nem rendeleti úton, hanem 133 rongybaba közbeiktatásával gyakorolja az egyszemélyes, és lényegében korlátlan hatalmát. Az Akarat ezentúl tesz egy rövid kitérőt a valaha parlamentként működő turisztikai látványosság irányába mielőtt anyagi erővé válik. A különbség: egy nap csúszás a közlönyben. Ennyivel marad tovább a rendkívüli jogrend megszűnése után az önkormányzatoknál valamelyik bevételük, ha a különleges felhatalmazásról lemondó imperátor úgy kalkulál, hogy azokat inkább a vejének kikötőjére lenne érdemes elkölteni.

Csak rajta múlik. Így is, úgy is, eddig is, eztán is.

A jogot ebben az országban a Szuverén bölcsességének szüntelen kiáradása hozza létre: a parlament által jóváhagyott törvény vagy a kormány által kiadott rendelet egyaránt az ő teremtő kinyilatkoztatásának legépelt változata. Hatalmi szempontból pontosan úgy nincsen jelentősége annak, hogy a rendelkezéseit az egyik vagy a másik formátumban teszik közhírré, mint a betűtípusnak, amellyel a paragrafusokat szedik. Ezért néznek annyira értetlenül a fideszes padsorokban, amikor valaki a szemükre veti, hogy a jogszabályi hierarchiát figyelmen kívül hagyva rendelettel törvényt, törvénnyel alkotmányt írnak felül. És akkor mi van? Hiszen ezek mind őrá, a turáni sztyeppék egyetlen tényleges jogforrására vezethetők vissza.